(Nem az én agyszüleményem. Másoltam.)

- Állj! Magyar légi határellenőrzés! Ki maga és honnan jön?
- Jó napot! Gólya vagyok, Afrikából jövök.
- Afrikából, mi? Csak úgy berepülgetünk... Mit akarsz az országban, nagyorrú?
- Hogyhogy mit? Békákat fogni, fiókákat nevelni... egy kis gyógykezelést...
- Megélhetési bevándorlás, mi? És hozzá még beteg is vagy. Mitől véres a lábad?
- Török gyerek megvágta.
- Gondolom, megvolt rá az oka török barátainknak. Te meg velünk gyógyíttatnád, 
ugye? Szerinted ez itt valami madármenhely? Lehet, hogy ebolás vagy. Húzzál 
vissza Afrikába, nyakigláb!
- De hát mi mindig ezt csináltuk... nyárra idejöttünk.
- Hogyne, mindig. Ezért tartunk itt. Elzabáljátok az összes békát a magyar 
verebek elől! Ennek mostantól vége.
- A verebek nem is esznek békát.
- Mert elzabáltátok előlük. Különben pedig a verebek azt eszik, amit mondunk 
nekik. Na, szárnyaljál csak elfelé, zsinórnyakú!
- Hiszen engem itt régebben szerettek! Petőfi a legkedvesebb madarának nevezett.
- Petőfi, azt mondod? Nem menőznék azzal a Petőfivel, amióta kiderült róla, 
hogy orosz nő...
- Van egy fészkem is a Hortobágyon.
- A Hortobágyon, he? Hát elárulnám, hogy csak volt ott fészked. Kipályáztattuk 
a dögkeselyűknek. Már be is költöztek.
- Most mi lesz velem?
- Nos... van egy lehetőség. Ledolgozhatod az itteni tartózkodásod árát.
- Mi lenne a munka? Békafogás?
- Fenét. Van itt nekünk ez a Semjén Zsolt. Vadászpartnert keres. Bárkit, 
aki nagyobb mint egy szalonka.