IQ teszt.
Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek
felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték
gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon,
vidékieken, stb.
Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a
tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző
embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a
sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték
egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a
másiknak. Mindenki csak magára számíthat! - harsogta fennhangon.
Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az
számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!
A mai önző világunkban már gyerekkorunktól kezdve arra vagyunk
nevelve, hogy csak az egyéni teljesítmény számít. Az iskolában, a
sportban, a munkában csak az számít, hogy egyénileg hogyan
teljesítünk! Pedig ez helytelen látásmód. Az valóban fontos, hogy
tisztában legyünk egyéni képességeinkkel, de Isten minket társas
lénynek teremtett. Szükségünk van egymásra, mert csak csapatban tudunk
eredményesek lenni. Ehhez pedig olyan erények szükségesek, melyek már
nem divatosak pl. alázat, önfegyelem stb.
A versengés kapzsiságot, büszkeséget és szeretetlenséget okoz. Lássuk
be, hogy szükségünk van egymásra, és az ehhez szükséges erények alapja
a szeretet.
Szeretettel, István. (Bp.)
|
