Kicsit összezavarod a dolgokat.

Nézzük logikusan:

ALANYI:
   ÉN LÁTOK (valamit/bármit/mindent)
   TE LÁTSZ (valamit/bármit/mindent)
   Ő (isten) LÁT (valamit/bármit/mindent)

TÁRGYAS
   Én látom (konkrétan) AZT/ŐKET
   Te látod (konkrétan) AZT/ŐKET
   Ő (isten) látja (konkrétan) AZT/ŐKET

Egy valóban érdekes eset, amikor az ige ragozott alakja már önmagában TÁRGYAS 
jelentésű:
   Én LÁTLAK (SIMOGATLAK stb.)
 
Lézo


Addig mindenhol megvan, hogy "en latok valamit" es "en latom azt". Viszont 
sehol nincsen leirva, hogy mitol hatarozott a targy: "Isten lat mindent" 
peldaban eleg jol meghatarozott a minden (=az univerzum osszes atomja), 
vesd 
ossze "Isten latja a vilagmindenseget". De ha targyas ragozas lenne ("en 
latom 
mindent"), akkor felmerul a kerdes, hogy az "en latom majdnem mindent" 
helyes 
lenne-e vagy sem.

Tovabba sehol nincsen elmagyarazva, hogy mitol "Peter latja o"ket", de 
veletlenul sem "Peter latja engem/teged/minket/titeket". (ezt valami forumon 
valaki bedobta, hogy igy van a szemelyes nevmasoknal, oszt jovan)

Es a kegyelemdofes: "en latlak teged/titeket". Ez a ragozasi tablazatok 
szerint formailag sem alanyi, sem targyas ragozas. De akkor micsoda?