Kedves István, Kedves Lista!

>.... milyen belso (tolünk függo) és külso (tolünk független)
>tényezok akadályozzák meg, korlátozzák, erosítik és
>gyengítik az "én" akaratát, hitét? / #4369
Szerintem a válasz magától adódik mihelyt az összefüggések valamelyest
tisztázódnak. Szóval az "akarat". Mi lenne, ha a kályhánál kezdeném?

                                    SZERINTEM.......

...ahogy nincs fehér és fekete mágia, (viszont van fehér és fekete
mágus:), úgy az akarat esetében sincs jó-, vagy rosszakarat, hanem
jóakaratú vagy rosszakaratú ember. Ugyanez a helyzet szabad-nem
szabad akarat terén is. Minden a személytöl, annak vágyaitól,
jellemétöl, végsö soron pedig annak tudatosságától (!) függ.
Egy megvalósult szabad akaratban a "szabad" szó itt felszabadultat,
azaz megvilágosodottat is jelent. Gondolom aki még nem
világosodott meg annak az akarata elvileg még nem nevezhetö
szabadnak, a megvilágosodottak akarata viszont már túl van ezeken
az anyagsíkú fogalmakon. Bár már látnám....
Tehát van összefüggés a tudatosultság, (leki fejlödés) és a Szabadság
között. Ez esetleg kiegészíti azt a gondolatodat, hogy
>van aki jobban tudja "érvényesíteni" az akaratát, van aki kevésbé.
Ám a leki fejlödéssel járó "Szabadság" nem jár egy cipöben az anyagi
sík szabadságával. Az életnek, és a lelki fejlödésnek velejárója a
valamilyen szintü cselekvés, küzdelem, és fájdalom. Ezt pedig
ne tévesszük össze a szenvedéssel.

Vissza az akarathoz.
Úgy is mondhatnánk, hogy az akarat kicsit olyan mint az energia
(pl. nap-, szél-, nukleáris energia). Amíg az energia szabad, nincs
"befogva", megszelídítve, vagy irányítva, addig az számunkra
értéktelen, és használhatatlan. Így a "szabad" akaratERÖnek addig
nincs sem értéke, sem értelme, és teljes mértékben használhatatlan
mig nincs irányításunk alatt.
Az akarat a vágy irányítása alá tartozik. Persze vannak mélyebben a
vágy mögött is különbözö eröséggel színezö, tudattalan tényezök,
pl. szokások, jellem, hit, egy mélyebb vágy, szándékok stb.
(A fizika tudományában tudom, hogy mást jelent az erö, és mást az
energia. Mi nem vagyunk ilyen korrektek, sem fínyásak, és persze
fizikusok se, ezért e kettöt az imént szinonimaként használtam:).

>...mik... korlátozzák, erosítik és gyengítik az akaratot?
Szerintem az akarat csupán a vágy eszköze (ezért sem lehet szabad :),
így minden külsö, és belsö impulzus ami hatással van a vágyainkra
(ami vágyat ébreszt-vágyat olt) az ugye közvetetten hatással "lehet"
az akaratunkra is. Feltételes módban említem, mert kényszerbetegek,
és egyéb patologikus esetektöl eltekintve, legnagyobb szerencsénkre
mindég figyel egy belsö fék, egy szürö, így nem fogja minden
vágy aktiválni az akaratot. A fék-szürö müködését olykor mint
mérlegelést, megfontolást érzékelünk, ha egyáltalán érzékelünk belöle
valamit.

A vágyakkal kapcsolatban itt még három dolgot röviden megjegyeznék.
Az egyik az, hogy nem minden vágyunk tudatos. A másik, amit már
említettem, hogy a vágyak mögött van a szürö-irányító intelligencia,
egy értelem, ezért az egyik oldalon, nem minden tudatosult benyomás
ébreszt bennünk vágyat, viszont a másik oldalon, és ez a fontosabb,
minden látható elözmény nélkül is ébreszthetnek bennünk egy vágyat!
A harmadik dolog pedig az, hogy a vágy célja (amire a vágy irányul)
akár minden realitást is nélkülözhet, más-szóval olyanra is vágyhatunk
ami nem létezik, de olyanra is ami a világunkban egyáltalán nem is
létezhet. Az utóbbiak azért érdekesek, mert az ilyen vágyak
értelmetlenek és értelmetlenségre fecsérelhetik akaratunk erejét.
Viszont ..... az a hír járja, hogy ami nincs, azt bezzeg a vágyak és
gondolatok erejével "bevonzzuk" az életünkbe. Ezzel csak egy gond van:
Az ok-okozati összefüggést, pontosabban az összefüggés mögötti
mechanizmust a misztika egészen másképp éli meg, és úgy tartja, hogy
a mai NewAge-féle magyarázat egy hatalmas ferdítés. E téma
sajnos eléggé kényes, ezért ebbe itt most inkább ne menjünk bele.

>Ha akarod, hogy meggyógyulj, meggyógyulsz, mondta valaki nekem.
>A tapasztalatom az, hogy van, amikor bejön, van, amikor nem.
"Akarni" kellene a gyógyuláshoz? Az imént leírtakból talán érthetö,
hogy elsösorban nem "akarni" kell a gyógyulást, elöbb inkább egy
vágyat kellene ébreszteni iránta. A kettö nem ugyanaz. Az ösi
szentencia is úgy szól, hogy a "Gyógyulás vágya, a gyógyulás része".
István, most pedig kopaszodjunk meg, akarom mondani kapaszkodjunk
meg :) Egyes hiteles tanítók tényleg mondtak olyat, hogy "csak az tud
meggyógyulni AKI AKAR". Ez itt egy jó, ha nem a legjobb példa arra,
hogy a NewAge szelleme miként torzítja el a spirituális tanításokat.

Eddigre már nyilvánvaló, hogy spirituális összefüggésben az "akarat"
szavunk tulajdonképpen kétértelmü, vagy inkább úgy mondanám
"kétsíkú" szó. Nem arra gondoltam, hogy "akarni is akarni kell", hanem
úgy kétértelmü, ahogy mi azt régebben itt a listán az "én" fogalmánál
is láttuk: van ugye az "én" mint egó, és van a magasabb "ÉN".
Ugyanez a helyzet az "akarat" fogalmunkkal is:
Van egy külsö "akarat" (az ami nem szabad:), és van egy mély,
belsö "Akarat" is. A belsö "Akarat" sokkal mélyebben van mint a
"vágy". (A belsö "Akarat" tulajdonképpen egy téves meghatározás,
de gondolom így valamennyire érthetöbb lesz az összefüggés).
A nagy francia pszichológus Émile Coué írta:
"....van aki tulajdonképpen legbelül (!) nem is akar
meggyógyulni....".   Tehát, a "legbelsö Akarat" :)
István, megkérdezhetnéd barátodat, aki azt állította, hogy "Ha akarod,
hogy meggyógyulj, meggyógyulsz" hogy vajon ö valóban a spirituális
értelemben vett "legbelsö Akaratra" gondolt? Ha igen akkor igazat
kell neki adnunk. Ha nem, akkor add át üdvözletemet :))

>Miért nem képesek ...... elfogadni, hogy én elfogadom a halálom?
Szerintem a halál elfogadásához (ami ugye NEM a beletörödés) egy
elég magas spirituális rálátás szükséges. Ha ez adott, akkor ehhez
szinte mindég társul egyfajta optimizmus is. Nos a halált inkább az
ilyen optimisták fogadják el könnyebben. A pesszimista ezt
nehezebben tudja elfogadni, mert ö többnyire fél a haláltól.
Ilyen félelem nincs a tudatosult emberekben.

Szeretettel, és egyre jobban
Remete