Univerzum: illúzió vagy valóság?
A hétköznapi világban senki sem kérdőjelezné meg, hogy a kézzelfogható
világ, amiben élünk nem a valóság lenne, hiszen megtudunk érinteni
dolgokat, érezni a szagukat, ízüket.
De a valóság nem ilyen egyszerű!
Ebben a cikkben összegezni szeretném a tudománynak azt a jelenleg
egyre szélesebb körben elfogadott feltételezését miszerint a világ
pusztán hologram, illúzió. Ezt az elméletet David Bohm londoni fizikus
dolgozta ki, aki Einstein munkatársa volt.
Miért lenne holografikus az univerzum?
Többféle hologram létezik, de amely működése a legjobban leírja az
elmélet lényegét, az az a fajta hologram, amit lézer megvilágítása
mellett tehetünk láthatóvá. A hologramnak kétféle megnyilvánulása
lehet. Az egyik a konkrét háromdimenziós kép, a másik a tárolt
interferencia mintázatok. Ennek a kettősségnek a megértésére egy másik
szemléletes példa kedvéért képzeljünk el egy szobát, benne a tv
készülékkel. A szobában ott van a rádióhullámok tengere és a tv, amely
általunk is feldolgozható információként jeleníti meg a hullámokat.
Tehát a világ, amit mi érzékelünk, csak egy megjelenési formája az
energiának. Eddig még nem is lenne probléma, hisz Einstein E=mc2
(tömeg és az energia ugyanaz) összefüggése is ezt írja le.
Ezen a ponton túl a tudósok annak ellenére, hogy a bizonyítékok más
fele mutatnak, sokáig mégis létező jelenségként kezelték az anyagot,
amit protonok, elektronok és neutronok építenek fel. A párhuzamos
univerzumokról szóló cikkemben számos kísérletet emeltem ki, például a
két rés kísérletet, amik bizony nem erre engednek következtetni. Egy
másik ilyen bizonyítékot a részecskegyorsítók adják. Miután a
protonokat és elektronokat kisebb egységekre szedték szét, amiket
kvarkoknak neveznek, azt tapasztalták, hogy a kvarkokat már nem tudták
szétbontani kisebb összetevőkre. Ez nem azt jelenti, hogy megtalálták
a legkisebb anyagi összetevőt, hanem azt, hogy miután a kvarkok
ütköztek nem maradt semmi utánuk. Az egyetlen logikus következtetés
csak az volt, hogy a protonok és elektronok pusztán energiacsomagok,
amiknek nincs jól meghatározott kontúrja, se helye.
Miért tudjuk megfogni tárgyakat?
Ennek magyarázatát Plank adta meg a 20. század elején, a kizárási
elméletében, amelynek az a rövid lényege, hogy azonos típusú hullámok
kizárják egymást. Erre példának szintén a párhuzamos univerzumos
cikkemben a Faraday kalitkás kísérlet a legjobb analógia.
Ez a jelenség nagyon ritka az univerzumban, hogy a hullámok anyagi
természetet mutatnak. De ez nem is csoda, hisz mérések igazolják, hogy
a világegyetemnek csak pár százalékát teszi ki az anyag, a többit a
rejtélyes sötét anyag, és sötét energia. A sötét szó nem a színére
utal, hanem a fejünkben lévő sötétségre, ezzel kapcsolatban.
A hologram másik érdekes tulajdonsága, hogy akár hány részre is vágjuk
az információt hordozó egységet, akármennyire kis darabját is
világítjuk meg, mindig a teljes képet kapjuk vissza.
Hol erre a bizonyíték?
Ezt megint csak egy elektronokkal elvégzett kísérlet világítja meg,
amelyeknek olyan furcsa tulajdonságuk van, hogy ha egyiknek
megváltoztatjuk az energiaszintjét, akkor a vele korrelációban lévő
másik elektron, vagy atom szintén vele teljesen egy időben ugyanúgy
változik. Zárójelben megjegyezném, hogy a kísérleti fázisban levő
kvantumszámítógépek működése ezen az elven alapul. A kísérletet úgy is
elvégezték, hogy olyan távol vitték egymástól a két részecskét, hogy a
köztük levő információcserének a fénysebességnél gyorsabban kellett
volna terjednie. A kísérlet sikeres volt. De hogy is történhet meg
ilyen, hisz ez sérti a relativitáselméletet. Itt jön a válasz arra,
amit már fentebb utaltam, a tapasztaló, a tapasztalat, és a
tapasztalás folyamata egy egységet alkot idézettel. Erre a
legéletképesebb magyarázat az, hogy az a két részecske valójában nincs
is elkülönülve egymástól, egy magasabb energiaszinten az a kettő egy,
pusztán a mi alacsonyabb energiaszintünkről tűnik elkülönülve.
Szemléletes példa erre, ha elképzeljünk, hogy van egy halunk. Az
akvárium oldalára és tetejére is teszünk egy kamerát. Ezt a két
kamerát külön monitorokra kötjük, majd a képet megmutatjuk egy olyan
embernek, aki soha nem látott halat, kamerát, és csak arról van
tudomása, hogy két valamit lát. Bár fogalma sincs róla, hogy mik azok,
meg van győződve róla, hogy két különböző élőlényről van szó, viszont
feltűnik neki, hogy amikor az egyik mozdul, ugyanabban az időben a
másik is reagál valamit. Ezzel az egyszerű elgondolással magyarázható
a probléma. És így választ kaphatunk a telepátia, és a távolbalátás
jelenségeire is. Ez végső soron maga után vonja azt a következtetést
is, hogy amit mi valóságként érzékelünk az pusztán hullámok egymáshoz
képesti interakciója, és annak a ténye is csak illúzió, hogy létezik
elkülönülés.
Persze, mindenkiben felmerül jogosan a kérdés, hogy én hogy lehetnek
Kiss Teréz, amikor én Tóth Piroska vagyok és nem ő. Erre megint csak
az univerzumnak az a tulajdonsága adja meg a választ, hogy ahogy a
magban is ott az egész fa, vagy ahogy a homokszemben is ott az egész
univerzum, úgy minden emberben. Ez már csak univerzum határtalanságát
bizonyítja, hogy bár mi mind egységes egészet alkotunk, mégis egyediek
vagyunk egy bizonyos szemszögből.
Honnan kapja az energiát a hullám a rezgéshez?
Ha hétköznapi életünkben körülnézünk, láthatjuk, hogy akár
megpendítünk egy gitárhúrt, akár egy tóba dobunk egy kavicsot, mihelyt
abba marad a gerjesztés, a hullám lecseng. Viszont az univerzumban
minden mozgásban van, az elektronok hullámfüggvény szerint keringenek
a proton körül, látszólagos külső energiaforrás nélkül. És ezeket a
hullámokat, semmilyen körülmények közt nem lehet lecsengetni.
Örökmozgók meg nem lehetnek, mert akkor sértenék a fizika törvényeit.
Jobb híján csak az a magyarázat maradt, hogy a részecskék az
energiájukat egy olyan magasabb szintű energiaforrástól kapják, amit
még nem fedeztünk fel. Ezzel egybecsengenek a gondolatok megmérésével
kapcsolatos kísérletek is, hisz azon kívül, hogy megmérik az agy
bizonyos területeinek aktivitását, semmilyen formában nem mérhető a
gondolat, pedig a közvetett bizonyítékok alapján hullám természetű.
Papp Adrienn
|
