Kedves Attila!

Amit írtam, nem érvnek szántam arra, hogy a j-ly tévesztés súlyos hiba-e 
vagy 
sem,
csak arra, hogy valami kapcsolat a nyelvi valósággal még van.

Ha kitörne a helyesírási forradalom és eltörölnék az ly-t, én alighanem 
illegalitásba
vonulnék, és továbbra is azt írnám, hogy hülye. Mint ahogy azt is tudom, 
hogy 
újabban
a mammutot és a konkurrenciát máshogy kellene írni (de azt már nem, hogy 
miért).
(Ezek kultúrszavak, senki sem az anyatejjel szívja őket magába, hanem inkább
először írásban találkozik velük, tehát azt gondolnám, hogy a tipikus kiejtés
az írásképet követte.)

Amúgy a helyesírásnak, mint bárminek, amit lehet tudni vagy nem tudni, 
két
funkciója van, a gyakorlati és a szívató-diszkriminatív. A helyesírás gyakorlat
i
funkciója, hogy megkönnyítse a megértést, a szívató pedig, hogy aki nem
tudja, nyomorultul érezhesse magát, lehessen belőle egyest kapni a dolgozatra 
stb.
Ez a funkció hangsúlyosabb az olyan erősen hagyományos írású nyelvekben, 
mint
az angol vagy francia. A mi helyesírásunkban leginkább ilyenek az elválasztás
részletes szabályai, amik helyett szerintem elég lenne két általános elv:
- úgy válasszunk el, hogy mindkét részt ki lehessen olvasni, és összeolvasva
az eredeti szó álljon össze belőlük,
- lehetőleg olyan részekre tagoljuk a szó, amelyek hangzásban és értelmileg 
is
alkotóelemei. (Erre néha több lehetőség is van, néha egy sincs.)

üdv 
Imre

Ui.
Lusta hajó az uszály,
akkor úszik, ha muszáj.