Kedves Tipp-ezők!

Az itt folyó, örökléssel kapcsolatos beszélgetés kapcsán kérnék tanácsot,
hátha tud valaki segíteni. Édesanyám nagybátyja amerikás magyar volt, nemrég
hunyt el az USA-ban. A vagyona egy részéből egy családi Trust-ot alapított,
ami a hagyatéka örököse lenne, és édesanyám a "Trustee". A Trust célja az
örökség szétosztása a magyarországi rokonok között. Anyukám is, én is
Magyarországon élünk. A hagyatéknak vannak egyéb (amerikai) örökösei is, meg
van egy Executor, aki a hagyatékot leltárba veszi, megállapítja a
kiadásokat, megkeresi az örökösöket, stb. Innen, Magyarországról elég nehéz
intézni ezt az egész eljárást, pláne azt, hogy a Magyarországon maradt
rokonok érdekeit képviseljük az amerikai eljárásban a kinti örökösökkel
szemben. Már eddig is egy csomó papírmunka, levelezés volt az Executorral
is, a hagyatéki bíróság (Probate
Court) felé is, az özveggyel és annak
 családjával is, és ennek a mennyisége csak nőni fog. Ehhez keresünk
hozzáértő segítséget Magyarországon. Próbálkoztunk a konzuli szolgálattal,
de borzasztó lassan dolgoznak, és egy csomó gyakorlati apró dolog nem is
tartozik a hatáskörü kbe. Próbálkoztunk itthon ügyvédet találni, de egy se
vállalta, nem értenek hozzá, az eljárás nem itthon zajlik, magyarországi
vagyontárgy nincs benne, nyelve angol, stb. Próbálkoztunk azzal is, hogy
itthon fordítóirodán keresztül lefordíttatjuk a papírokat és magunk intézünk
mindent, de egyrészt nagyon sokba kerül, másrészt eddig három helyen
próbálkoztunk, és ugyanazokat az okiratokat három különféle módon
fordították, amiből ráadásul még nem kaptunk választ a konkrét kérdéseinkre.
Szívesen fogadnánk amerikai ügyvédet helyben, de ahhoz is szükség lenne
valakire itt Magyarországon, aki közvetít az ügyvéd felé, mert félő, hogy
felét se  fogjuk érteni annak, amit ír/mond nekünk, és nem a nyelvi
akadályok miatt, hanem mert annyira más a kinti hagyatéki eljárás, öröklési
jog meg a Trust-ok szabályai. Tud-e valaki olyan személyről, aki segíteni
tudna ebben, kvázi "közvetíteni" az Executor, esetleg (ha szükséges) a kinti
ügyvéd felé, elmagyará zni nekünk itthon az eljárást, lefordítani saját
fogalmainkra azt, hogy mit kell tennünk, meddig terjed a felelősségünk,
intézni a levelezést a nem túl barátságos kinti örökösök (az özvegy és annak
első házasságából származó
gyerekei) felé, stb.
Előre is köszönöm a segítséget, üdvözlettel, és BUÉK mindenkinek - K. Zoltán

Ajaj...
Esküszöm, ha tudom előre,hogy mekkora vihart kavarok a hozzászólásommal
(illetve annak bizonyos részével), inkább vállalom a sötétben bújkáló gaz
szerepét: mintha erre olvastam volna utalást pár TIPP-el ezelőtt, mikor
talán Csaba azt fejtegette, hogy rátapintott valami érzékeny területre, mert
lám-lám, nem érkezik válasz a felvetésére. Azaz válaszoltam Én, csak kis idő
elteltével. S korrektül leírtam, amit találtam, s elismertem, hogy az
eredeti felvetés jogos volt - e tekintetben.
Mert arról például még mindig nem olvastam jogszabályi hivatkozást, hogy a
kártyás fizetés az azonosnak tekintendő a készpénzfizetéssel (mert hogy ez
is elhangzott).

>Jo, akkor nem visz el semmit, csak nem fizeti ki a szolgaltatast. Ha 
>most az lesz a valaszod, hogy ezzel sincs baj, mert elore kell fizetni, 
>akkor tudomasul veszem, hogy nem all szandekodban megerteni a problema 
>lenyeget.
Utólag kell fizetni, és már volt néhány paraszt, aki úgy gondolta, hogy neki
akkor sem.
Nem vagyunk egyformák, Én ha igénybe veszek egy szolgáltatást, kifizetem. 
Ők
nem így gondolták.
Ezt úgy próbálom kivédeni, hogy ha egyszer ismét betoppannak, akkor csak
akkor üzletelünk, ha a tartozást és az aktuális szolgáltatást belépéskor
kifizetik. És lőn csoda, volt már ilyen...

Még egyszer - utoljára - mondom: sajnálom, hogy ekkora vihart kavartam,
semmiképp nem állt szándékomban.
Véleményem - politikai, magánemberi, stb. - persze van, de az olyan mint a
segglyuk: mindenkinek van és senki sem kíváncsi a másikéra :-)

BUÉK!

Bazsi

. és létezhet egy - felteszem korunkban egyre kihalóbb, sőt,  félben lévő
-
nem jogi, hanem inkább becsületbeli kategória is, amikor a negatív mérleg
mellet is vállalom az örökséget teljes egészében, mert "úgy van rendjén".
Aztán ebből is látszik, hogy a jog bizony sajnos nem mindig "becsületbeli"
ügy. :-)