Szóval megnéztem az előkerült kütyüt. Jelentem, ez egy Profex K24
típusú szuperszámítógép, négyfunkciós. Mutijja a sebességet, a megtett
utat egyvégtében és kumulatívan, valamint az úton töltött időt.
Viszont nincs hozzá se Ágnes, se drót, semmi, azokat alighanem
tönkretettük a kísérletezésben és kidobtuk (vagy egy másik fiók mélyén
havernak). Csak a gépecske, a "gépkönyv" és három kis műanyagcsík a
felszereléshez. De még él benne a gombelem, a kijelző halvány ugyan,
de az látszik, hogy reagál a gombnyomásokra.

  Egyébként utánaszámoltam egy kicsit a magnókazettás ötletnek. Úgy
rémlik, hogy a commodore-os időkben egy hatvanperces kazira olyan húsz
programot lehetett kitenni, remélem, hogy jól emlékszem. Persze
turbóval, csakis. Feltéve, hogy ezek mind teljes 64 k-t foglaltak, egy
kazira 1280 kilobyte ment föl. Ez esetben a sógorom kisszekrény méretű
és borulásveszély nélkül szinte mozdíthatatlan kazettatartójának 360
kazettahelye összesen írd és mondd 460,8 megabyte kapacitást hordoz,
de ezt a brutálmetál masszív számot még tovább lehet tuningolni, ha
százhúsz perces kazikat veszünk, akkor már 921,6 megabyte-ra, vagyis
pont kilenctized gigára rúg!
  Megnéztem, nagy tételben egy dollár tíz centért lehet venni 120-as
magnókazit, vagyis 75 ezer forintba kerül a 360 darab, szekrényke
nélkül. Nemrég vettem egy kétterás wincsit a leendő házimozimhoz, az
most 17 ezer forint, vagyis kilenctized giga ára itt hét forint
negyvenhét fillér.
  Lehet, hogy az ötlet nem fog széles körben elterjedni.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org