A vonaton megszolitja valaki a kalauzt:
- Uram, eppen kineztem az ablakon, s latom hogy a vonat
leugrott a sinekröl, a tisztason atrobogott, elsuhitottunk az
erdö mellett, föl a domra, le a dombrol es megint vissza a sinekre.
A kalauz kicsit csodalkozik.
- El nem tudom kepzelni, amit elmeselt!
Elmennek a vonat legelejen tartozkodo masik jegykezelöhöz.
- Lehetseges, hogy igy törtent. Eppen a jegyeket kezeltem,
nem figyeltem oda, de menjünk, es kerdezzük meg a
mozdonyvezetöt.
Ugy is lesz, elmennek a mozdonyvezetöhöz.
- Kepzelje, az egyik utas azt allitja, hogy a vonat leugrott a
sinekröl, a tisztason atrobogott, elsuhitottunk a az erdö mellett,
föl a domra, le a dombrol es megint vissza a sinekre.
- Ez igaz, kerem!
- Megörült? Es miert csinalta ezt?
- Mit csinaltam volna, amikor hirtelen meglattam, hogy valaki ott
all a sineken?
- Egyszerüen elüti!
- Hat azt akartem, de hirtelen leugrott a sinekröl, a tisztason
atrobogott, elsuhitottunk a az erdö mellett, föl a domra,
le a dombrol....

Vicc:
Mi az, fehér, és megzavar evés közben?
Lavina...


              A tegnapi újság:

"Az idősebb emberek állandóan elmesélik ugyanazokat 
a történeteket. Egy új kutatás szerint [1] ennek oka, 
hogy sokkal inkább elfelejtik, kivel osztották már 
meg az információt, mint a fiatalok. 
Vagyis az öregek könnyebben felejtenek."

Ez hülyeség, nem is igaz!



             Vicc:

Az volt már, hogy:
Mi az, fehér, és megzavar evés közben?
Lavina...



              A mai zöldség:

  Az a legszebb a kopaszságban, 
hogy az ember hallja a hópelyheket.



              A holnapi vicc:

Mi az, fehér, és megzavar evés közben?
Lavina...


Off: Csöngetnek. Megyek, kinyitom, biztos 
a postás hozza a nyugdíjamat. Elmesélem neki 
azt a viccet: Mi az, fehér, és megzavar evés 
közben?   Lavina...