Szép Reggelt Mindenkinek 

Gondolkodtam az irásáimon, és rájöttem , én se vagyok különb a "deákné 
vásznánál"

 mert nem azt irtam ami a téma hanem amit én akartam tudatni veletek, 

mentségemül szolgáljon , régóta vagyok passziv olvasó, és csak mostanra 

sikerült nektek a "csigaházamból" kicsalogatni. 

Gyerekekről pro-kontra irtatok, mi helyes és mi nem , kinek mihez van- 
volt 
joga, mantra.... 

ki ki maga dönti el, hogyan neveli a gyermekét, bizonyára a legjobbat és 
a 
legtöbbet akarja neki adni. 

Én nem tudtam 23 évesen hogyan kell gyereket "nevelni" csak azt tudtam

 hogyan nem szabad -ahogy engem neveltek. 

Ma azt gondolom 2 gyerek nőtt fel melletem, szeretetben, bátoritásban, 

nagyon szeretem a gyerekeimet amit tudtam akkor és ott azt átadtam nekik 
a 
magam módján,

 soha nem volt szükség testi fenyitésre, még egy pofont se csatant el. 

Várkonyi Zsuzsa :Már százszor megmondtam c. könyvét elolvastam még az elején 
,

 és megértettem, és ők is engem. És még se vagyok elégedett magammal, 

ha most kezdhetném újból másképp tennék sok mindent: többet lennék a gyerekeimm
el, 

ezt helyrehozni már nem lehet Pl: annak tudatában, hogy a gyerekek már 

az élethez szükséges tudás 70 %-val rendelkeznek születéskor , a szülő 
feladata 

(szerintem) szeretni, oda figyelni mire van szüksége a gyereknek, azt adni 

amire szüksége van, a táplálék a tudás amit a korának megfelelő falatokban 
lehet átadni,

 a család együttléte közös programok, beszélgetések, vidámság nevetés, 

játékos "tanitás" példamutatással. Öszinte válaszok (korának megfelelő) 

MESE olvasás minden este, olyan mese nézés ami tanit, nevel, szorakoztat, 

és együtt megbeszélve,társas játékok dicsérgetni, minden apró sikerért- 

vissza jelzést adni mi jó mi kevésbé, önbizalmat épiteni, bátoritani, és 
figyelni 

mire van szüksége. úgy érzem a gyerekek 10 éves korukig bármit látnak, 
hallanak

 tőlünk az lesz a "szivacs" eddig bármiben befolyásolhatjuk 10-16 éves 
kora 
között 

( figyelni) hagyni kibontakozni képességeit tudását, figyelni és egyengetni 
életét, bátoritani, 

elismerni, dicsérni szeretettel és bátran, megtanitani a pénz használatára 
zsebpénzzen kerersztül 

( a szülő feladat figyelni és nem az hogy megmondja hogyan kell ) 

és elfogadni a gyereke egyéniségét, kihozni belőle , mit szeret, mihez 
van 
kedve, 

mi legyen belőle ( és nem a megvalósulatlan állmainkat rákényszeriteni) 
ha 
boldog elégedett, 

magabiztos , szerencsés ember akarsz látni , akkor többet figyelsz és mosolyogs
z, és játszol 

a gyerekeddel, mert tanulhatunk tőlük...... 

és a 10-16 éves kor között az egészséges nemiségre is felvilágositásra 
van 
szüksége, 

hogy késöbbiekben boldog párkapcsolatra legyen képes, ne váljék fusztrált 
emberré. 

Ne a porno oldal világositsa fel, és ne legyen tudatlan !! 

Lehet most felháborodsz, ha igy van téged is elnyomtak otthon, de az nem 
azt 
jelenti ,

 hogy neked is ugyan azt kell tenned amit a szüleid tettek veled. 

Ha nem tudod , hogy tedd keress olyan könyveket ami helyettesit, 

és tedd fel a könyvespolcra, a gyerekek mindent megnéznek, mindent látnak, 
és 
hallanak,

 figyelnek és tanulni akarnak tőlünk....... 

szép napot kivánok, jó kedvet, és egy nagy mosolyt: Mari

Kedves Listatagok!

Ezen a listán állitólag azok az emberek leveleznek akik elvégezték az 
Agykontroll tanfolyamot, vagy esetleg könyvböl tanulták meg.

Mi is az AK lényege? Csökkenteni a stresszt, életünket tudatosabban 
élni, a megtanult technikák alkalmazásával könnyebbé hatékonyabbá tenni, 
úgy hogy hasznunkra váljon és senkinek se ártson. A másik embert 
elfogadni olyannak amilyen, tisztelni, és elfogadni a másságát, hiszen  
ezt várjuk el, és ezt kivánjuk magunknak  mi is.

Jó néhány éve vagyok többé kevésbé aktiv tagja ennek a listának. Sokat 
tanulok belöle, sok ötletet kaptam már, jó tanácsot is, és kialakult már 
barátság is egyik másik taggal.
Tehát nem szeretném ha eltünne ez a fórum.

Viszont egy valamit nem értek. Bármilyen téma merül fel ami miatt 
felpezsdül a néha nagyon is ellaposodott lista, az sajnos mindig 
ugyanúgy zajlik le.
Van egy téma, jönnek a hozzászólások. Nagyszerü! Rengeteg féle vélemény, 
látásmód létezik. Minden embernek más a tapasztalata, mást élt meg, mást 
tart fontosnak és igaznak.
Rendben van.
Kialakul egy vita, ami nagyon is helyénvaló. Viszont nem értem, hogy a 
vita módjának miért kell olyannak lennie amilyen?
Olvassátok el az utóbbi hónapok, vagy csak hetek levelezéseit. Nem tünik 
fel nektek, hogy mennyire hiányzik a hozzászólások módjából és 
hangneméböl a más vélemény elfogadása, tisztelete, a tolerancia? Azt a 
szót, hogy szeretet már le sem merem irni!
Mindenki bizonygatja a saját egyéni igazát, mint egyetlen elfogadható, 
és jó véleményt, idézetek, és adatok tömkelegével alátámasztva.
Kinek van hát igaza? Mindenkinek! És senkinek!
Aki komolyan el kezdett foglalkozni a spiritualitással azt hiszem, az 
elsö amit megtanul (vagy mégsem), hogy ne itélj, ne értékelj! Nincs 
helyes és nincs helytelen. Ami nekem igaz, és én esküszöm rá, mert 
számtalanszor megtapasztaltam, hogy müködik, az neked talán egyáltalán 
nem jön be. És forditva. Most akkor az rossz, vagy jó? Ki tudja, ki meri 
eldönteni, hogy adott esetben mi a jó, a helyes vagy a helytelen?
Attól, hogy nekem valamiröl más a véleményem, vagy más a tapasztalatom, 
még jó lehet a másik ötlete és hozzászólása is! Szükség van arra, hogy 
én magamat elötérbe helyezve, a másik érvét elnyomva bizonygassam az 
igazamat az egomat hizlalva?
Úgy néha  elgondolkozom azon, hogy ha a listatagok ilyen szinten vannak, 
akkor mit várunk el másoktól?
Úgye szeretnénk ezt a világot egy jobb hellyé tenni, ezt is tanultuk a 
tanfolyamon. De így?
Meglátásom szerint ez a lista arra van, hogy beszámoljunk sikereinkröl, 
tanácsot kérjünk ha valami nem sikerül, és segitsünk azokon akik a 
segitségünket kérik.
Erre lenne a lista. És mi az ami van?
István beszámol a sikeréröl, hogy Zsófinál nagyon jól müködik a mantra. 
Mit kap erre? Annyi kritikát, hogy se szeri se száma. Kiktöl kapja? 
Olyanoktól, akiktöl én még egyetlen sort sem olvastam, hogy milyen 
sikereket és eredményeket értek már el eddig, vagy hol szorit a cipö? 
Programoztok egyáltalán? Vagy csak szép elméleti vitákat folytattok 
arról, hogy kinek helyes a meglátása és kinek nem?
Ez csak egy ötlet volt  a sok közül, hogy hogyan lehet egy gyereknek 
segiteni. Náluk bevált. Elolvasom, átgondolom, megjegyzem. Ha hasonló 
helyzetben vagyok talán kipróbálom, talán valami mást próbálok, de nem 
kezdem el kivesézni azt, aki ezzel eredményt ért el, és örömmel 
beszámolt róla.
Félreértés ne essék, nem akarok hivatlan prókátor lenni, és erre 
Istvánnak nincs is szüksége. Ez csak egy példa volt.
Nagyon sajnálom, hogy egy olyan fórumon amit azért hoztak létre, hogy 
segitsük egymást és örüljünk egymás sikereinek, inkább attól kell 
tartani, hogy a kedves listatagok lecsapnak valakire mint a keselyü, ha 
nem az ö szájuk szerint értelmezett a másik listatag valamit.
Hogyan akarunk mi egy jobb világot teremteni, ha itt, egy maroknyi 
müvelt, tanult intelligens ember nem képes arra, hogy elismerje a 
másiknak a mássághoz való jogát?
Itt ugyanaz tükrözödik vissza, amit a politikában, a világhelyzetben, 
stb is látunk. Nagyon nagy kár, mert tényleg jól esne egy olyan kis 
közösséghez tartozni, akik jóindulattal állnak a másikhoz, és nem abban 
élik ki magukat, hogy oldalakon keresztül vesézzék és kritizálják azt, 
aki nincs velük  egy véleményen.
Úgy gondolom, hogy sajnos sok passziv listatag ezért nem ir már jó 
ideje, mert semmi kedve sincs ahhoz, hogy igy kerüljön porondra.
Nem azt mondom ezzel, hogy ne irja meg ezentúl senki, ha más a 
véleménye, tegye meg! De lehetöleg olyan hangnemben és stilusban, hogy 
az ehhez a listához méltó legyen.

Mindezt meg szerettem volna irni, még azon az áron is, ha most én 
kerülök porondra. Ki fogom birni!

És mivel ez egy AK-s Lista, igy hát ime egy sikertörténet,  - ha érdekel 
valakit-  :-))

Néhány hónappal ezelött a nögyógyászom elég nagy méretü cisztát és 
miómát diagnosztizált nálam az ultrahangos vizsgálat során. 
Visszarendelt fél év elteltével kontrollvizsgálatra. Én nagyon nem 
szerettem volna, hogy esetleg mütét legyen a dologból és az Elme tükre 
technikával, meg a laboromban is gyógyitottam magam.
Az elsö idöszakban nagyon rendszeresen programoztam, aztán kissé 
elfeldkeztem a dologról. Mikor ujra eszembejutott, kitaláltam azt, hogy 
függetlenül attól, hogy tudatosan rágondolok-e vagy sem, a kis manóim 
minden nap nyolc óra hosszat "dolgoznak" rajta, és eltüntetik mindazt 
ami nem odavaló.
Pár nappal ezelött voltam kontrollon. Az orvos nagyon kitartóan kereste 
a miómát és a cisztát, de nem talált semmit! Én meg nagyon hálás vagyok 
a manócskáimnak!

Más: Néhány napja megnéztem az Interneten a Zeitgeist cimü amerikai 
filmet. Ismeri valaki? Nagyon nagyon megragadott mindaz amit ott 
hallottam, ajánlom mindenkinek aki foglalkozik bolygónk állapotával, 
jövöjével. Lehivható a "Zeitgeist Addendum magyar szinkronnal" alatt.

Még egy kérdés: Van valakinek már tapasztalata a Moksa elixirröl? Vagy 
volt valaki esetleg az elöadáson amiröl Domján Laci az Agykontroll 
hirlevélben irt? Ha igen, nagyon érdekelne minden információ!

Kellemes Húsvéti ünnepeket kivánok minden kedves aktiv és passziv 
listatagnak!

Szeretettel:

Sophie

Kedves István!

Legutóbbi leveledben felvetetted, hogy miért nem írunk Ak sikerekről. A
magam részéről tudok nyilatkozni: 2005-ben végeztem el az Ak-t, és valóban
volt számos sikerem. De nekem is, mint Anikónak az Ak egy lépcsőfok volt 
és
azóta nagyon sokfelé elkalandoztam, mondhatnám azt is, hogy egy új világ
nyílt ki számomra. Aztán eljött az idő, amikor azért nem használtam az 
Ak-t,
mert nem ismerem teljes mértékben a - Remete által is jelzett - törvényeket
ebben az új világban. Aztán pedig megtaláltam az ősbizalmat, hogy az
Univerzum/Isten azt nyújtja számomra, ami nekem az adott pillanatban a
legjobb, és nem nekem (az egómnak) kell eldöntenie, hogy mi a jó. Hiszen 
a
világban olyan összefüggések vannak, amit én (az egóm) nem képes átlátni.
Erre a felsőbb énem képes, neki pedig nincs szüksége Ak-ra ;-)
Kíváncsian várom az észrevételeket :-)

Szeretettel: Hajni

Kedves József!
Írod:
TERMÉSZETESEN NEM TARTOTTAM SEM HELYESNEK SEM JOGOSNAK AZ ELVÁRÁSOKAT. 
SZERINTED LEHET MONDANI ÓVÓNOKNEK, HOGY OSTOBÁK ÉS ÉRZÉKETLENÜL VISELKEDNEK?   
A jelenlegi oktatási rendszerben, NINCS VAGY CSAK ÉPPEN MEGTÜRT HELYE van 
a hozzá hasonló gyerekeknek.


Ezzel pont arról beszéltél, amiről én. Vagyis hogy fontos a változtatás.
Azt valóban nem igazán diplomatikus mondani egy óvó néninek, hogy ostoba, 
érzéketlen.

De! Azt el lehet neki magyarázni, hogy miről van szó. Meg lehet kérni, 
hogy 
segítsen, folyamatosan lehet érdeklődni, hogy mit vett észre, és elmondani, 
hogy mi milyen változásokat látunk a gyereken. 

És meg lehet KÖSZÖNNI, hogy foglakozik vele, és észrevételezni, hogy ebben 
mi 
szülők érzékeljük, hogy ÖN, KEDVES ÓVÓ NÉNI mennyit segített! Ja! Hogy 
ez 
eleinte nem így van? Nem baj! Fő az, amit el akarunk vele érni! 

Mert ez is lehet mantra. Addig mondom, míg teljesül. Vagy amikor programozol, 
akkor nem így teszel? HIT VÁGY ELVÁRÁS! 

Az oktatási rendszer emberekből áll. El akarsz érni valamit? Próbáld magad 
mellé állítani azt, aki ehhez szükséges. Hidd el! Képes vagy elérni, és 
lesznek 
segítőid a pedagógusok közt is. Változtasd meg gondolkodásod a dologról! 
És 
csodákat láthatsz, és élhetsz át! A jót várd el az emberektől! 
Mindenki a saját környezetében tud a leginkább változtatni. Minden világ 
megváltás így kezdődött.
És kérlek! Csináld folyamatosan a gondolat-nagytakarítást! Légy pozitív!

http://www.delmagyar.hu/csongrad_hirek/esoemberke_az_ovodaban/2131619  

Ez a cikk egy egyszerű óvó néniről szól, akit sikerült maguk és autista 
gyermekük mellé állítani a szülőknek. 

32 éve tanítok. Én még nem láttam olyat, hogy felsőbb utasításra egyetlen 
pedagógus is belátott volna bármit!


Kedves József!

Írod:
A jelenlegi magyar társadalom tolerálja a testi másságot, a szellemi másságot 
mélyen elutasítja. Ez is napi gyakorlat számomra.
Ha megkérdezel hasonló cipőben járó szülőket, ugyanezt elmondhatják Neked.

Tapasztalom. Imádott unokahúgom épp 3 napja volt 22 éves. Down szindrómás, 
közkeletű nevén: mongol idióta. 

Mikor megszületett, 3 napos korában megjósolta a gyermekpszichológus, hogy 
nem 
fog tudni beszélni, semmit önállóan nem tud majd csinálni, soha nem tudja 
magát 
ellátni, semmiféle kognitív képessége nem fog kifejlődni, vagyis nem tud 
majd 
még írni, olvasni, számolni sem, és még egy oldalnyi nem lesz rá képes 
következh
etne.

Javasolta a bátyáméknak, adják intézetbe, mert még akár a házasságuk is 
rámehet.
Nem adták. És elindult nekünk is a kanossza járás. És mi is szembesültünk 
sok 
negatív, bántó előítélettel.  Mikor végigmentünk Mesivel az utcán, nyíltan 
megjegyzést tettek rá, és kinevették.
Igen, meg kellet őt is sok mindenre tanítani. Pl. arra, ha szimpatikus 
neki 
valaki, akkor ne rohanjon oda rögtön, és ne ugorjon a nyakába.
Meg kellett vele értetni, hogy mi az, hogy ismeretlen valaki, és mi az, 
hogy 
rossz stb. Mert igen, kellenek a korlátok, hogy képes légy megvédeni magad.

És hittünk, hiszünk benne. 
Jelenleg egy kézműves szövetkezetben dolgozik, tud olvasni, írni, számolni, 
úgy kb. másodikos szinten, teljesen önállóan ellátja magát: mos, takarít, 
segít 
főzni.
Valóban több figyelmet igényel, mint egy felnőtt. Mert gyerek maradt sok 
szempontból. 
Beszélni valóban nem tud, mert a nyelvgyöke túl nagy. De kiválóan kommunikál. 
Képes elfogadtatni magát, alkalmazkodni, és még szerelmes is, és viszont 
szeretik! 

Az általunk ismert hasonló cipőben járok többsége képtelen arra, mint ő. 
Mi 
nem fogadtuk el a születéskor kapott jóslatot. Nem fogadtuk el a társadalmi 
elvárást.

Eredményt csak akkor érhetsz el, ha félre teszed az általánosításokat, 
és 
egyedivé varázsolod magad körül a világot. Ez az alkalmazkodás csúcsa, 
és 
lényege: javíts, és érd el, hogy a jobbat mások is elfogadják! 

Sok sikert, kitartást és rengeteg örömöt kívánok gyermekednek, és Nektek 
szülőknek is!

Margó

gondolkodik. Így aztán a válaszok eleve félre sikerülnek.Elbeszélünk egymás 
mellett.
 Így igaz! Mikor mondtam én azt, hogy nem kell a korlát? A gyermek csak 
biztonságot nyújtó teret tud igazán megtölteni élettel, fantáziával és 
kreativit
ással!Szüksége van a körülhatárolt térre, hogy megtalálja saját álláspontját, 
és kifejlessze saját egyéniségét. Minél reálisabban méri fel a gyerek saját 
értékeit, annál több lesz az önbizalma, minél biztosabb kereteket érez 
maga 
körül, annál jobban megállja mindenfajta veszélyben a helyét. A gyerek 
nem 
tehetetlen báb, amely csak eltűri, elfogadja az eseményeket, társadalmi 
elvárásokat. Ő maga is részt vesz alakításukban, így azok is alakítják 
személyis
égét. Ehhez biztos érzelmi háttérre, és áttekinthető, egyszerű szabályokra, 
vissza-visszatérő mindennap ismétlődő rítusokra, van szüksége, hogy eligazodjék
, 
és kialakíthassa saját elképzelését. Ugyanakkor a biztos háttérrel együtt 
adni 
kell neki időt, de időbeli korlátot is, melyek közt értelmes, meghatározott 
célra irányuló tevékenységet végezhet. De legyen szabadideje is, hogy kedvére 
tegyen, amit akar. És legyen idő beszélgetésre is, melyben a felnőtt és 
a 
gyerek tisztázza, mit várnak egymástól, és melyek azok az erkölcsi értékek, 
melyeket a szülő közvetítetni kíván. Igen, az erkölcsi értékek is korlátok. 
Vagyis itt jön be a NE ÖLJ, NE LOPJ stb. De azért vannak egyéb dolgok is! 
Én 
nem szeretem ha egy gyerek készen kap mindent, és fogalma sincs, honnan 
származnak, hogyan állítják elő őket. És ez a nevelésre is vonatkozik.Szerintem 
különösen fontos, hogy a gyerek a felnőttek példájából lássa: testi-lelki 
erőfeszítés nélkül sem tapasztalatokat szerezni, sem problémát megoldani 
nem 
lehet. Csak akkor mozog majd otthonosan a világban, ha önállóan tud megoldani 
feladatokat. És én, kedves István aggasztónak tartom, hogy egyre több szülő 
nem 
olyannak fogadja el gyermekét, amilyen az éppen jelenleg valóságában. Olyat 
vár 
el tőle, melyre még nem érett. Így sok gyerek nem érezheti, hogy itt s 
most, 
ezen a szinten, szintjén számíthat segítségre.Mert sok szülő csak azt a 
lényt 
látja gyermekében, amivé fejleszteni szeretné.  Úgy szeretne többet elérni, 
hogy közben azt sem hagyja, hogy a gyerek kiélvezze a sikerélményt, máris 
magasabbra teszi a lécet.Vagy éppen készen ad neki korlátokat, és nem tűri 
az 
ellentmondást. Úgy gondolja, hogy ezzel segít. Én, úgy tapasztaltam: amiről 
nincs meggyőződve a gyerek, az hosszútávon nem működik nála. A fejlődés 
lépésről, lépésre történik, az egymás után következő nehézségek legyőzésén 
keresztül. Nem biztos, ha akkor teszünk jót, ha igyekszünk mindent könnyűvé 
tenni számára. Sőt! Pl. már azzal is segítünk, ha megnyugtatjuk gyermekünket, 
hogy a kudarc, a félsiker is érték, mert tanulhatunk belőle. Ennek a szemléletm
ó
dnak a kialakítása a szülőnek sem könnyű. Hiszen el kell fogadnia, hogy 
ő 
is 
követhet el hibát, nem tévedhetetlen.És erre nagyon sok szülő nem képes 
egyedül. Mert azt láttuk, azt hallottuk, hogy az a jó szülő, aki tudja, 
mit 
tegyen mindig, ha a gyerekéről van szó. Igen, kell a gyereknek a korlát. 
Miközben önálló gondolkodásra, cselekvésre, helyes önértékelésre képes 
gyereket 
nevelünk, aki bízik magában, és vállalja a nehézségeket. Ez az önállóság 
pedig 
nem parttalan szabadság. Kellenek begyakorlott szokások, szabályok. Így 
válik 
gyermekünk független, és szabadon cselekvő felnőtté, aki nem keres más 
felelőst 
maga helyett. És aki korlátot állít a gyerek elé, az fogadja el, hogy a 
gyerek 
is kijelöli az önmagának kívánatos határokat. És ami nagyon fontos: ne 
felejtsük 
soha, a gyereknevelésben maga az út a cél: amely rögös, tele van alattomos 
buckákkal, gödrök, csapdák közt botladozunk, időnként zsákutcába tévedünk. 
De 
mégis minden lépés előbbre visz, és egy-egy megtett szakasz után is van 
okunk 
örülni! És kedves István, hiába mondod, hogy ezt a  „témát már kibeszéltü
k
” Én mégis úgy érzem, hogy még sokunknak van és lesz is  róla véleménye, 
kérdése, kétsége. Margó

Kedves Margó! Kedves Lista!

#3518
> Én nyílt kártyákkal játszom! Nem igazán értettem eddig sem
> ezt a "majd Magánban, megbeszéljük" dolgot. Mi egy listán
> levelezünk. Joga van a lista tagjainak is tudni, mi a
> véleményünk!
>
Töredelmesen bocsánatot kérek tőled, amiért magánba küldtem
azt a levelet és nem a Listára. A Listára nem lehet csatolt
fájlt küldeni, így kénytelen voltam ezt a formát választani.
Tudod nekem innen a listáról már több százan írtak magánba
levelet, de még senkit sem küldtem el  ....., hanem
szeretettel válaszoltam mindenkinek és ha tudtam, segítettem
nekik. Akár mantra ügyben is.
Egyébként, ha valaki kéri, szívesem elküldöm a 25 000V-t
hatását az emberi szervezetre, hogy megmutathassa tizenéves
gyerekének és építsen ki benne ez a film egy gátlás. Nem
úgy, mint a liberális szülő, aki engedi szabadon fejlődni a
gyermekét Budaörsön, ezt az "elvárást" nem diktálta a
gyermekébe, aztán őt is levágta a vagon tetejéről az
áram.:-(
Egyébként van egy 30 másodperces filmem a konyha tűzoltásról
is. Nagyon tanulságos. Minden ismerősömnek elküldtem. Egy
hivatásos tűzoltó mutatja be. Szívesen elküldöm azt is.
Szülőknek és gyerekeknek is ajánlom.
>
> Te fetisizálod a mantrát, mint nevelési eszközt. Van, aki
> ezt nem használja, és mégis el tudja érni gyermeke jó
> irányú alakulását.
> Értékeld, szabadon kérlek, ott és úgy, ahogy jónak látod,
> a saját praxisodban.
> De más szülő más ember más eszköz. Ami lehet ugyanolyan
> jó, mint a Tiéd. Az ő gyerekének. Mert a gyerekek sem
> egyformák.
>
Ne ess tévedésbe! Én nem a mantrát fétisizálom, amibe már
novemberbe is bele kötöttél. Ez a "mantra" pozitív
gondolatok gyűjteménye. Ha esetleg végeztél agykontrollt,
akkor tudnod kell, hogy az egész agykontroll erről szól.
Pozitív gondolkodás, meditáció, technikák, stb.. stb... Had
ne kelljen felsorolnom. Én az agykontroll technikákat
"reklámozom", de azt gondolom ezen a Listán ez a
természetes. Nem a magánpraxisomat hirdetem, mert az nincs.
Nyugdíjas mozdonyvezető vagyok. Sokkal inkább te reklámozod
a magánpraxisodat a Listán, levelenként 9 sorban. :-(  És
nem forgalmazok csoda termékeket sem itt a Listán. Csak és
kizárólag az agykontrollban elért dolgokról írok, amit
megtapasztaltam.
Te miért nem írsz az agykontrollal elért sikereidről?
Szívesen olvasnám és gondolom mások is tanulságos ak.
sikereidet. Ezen a Listán ez a téma.
Hollósi Józsi azért hozta létre, hogy az agykontrollt
végzettek és az ak. szimpatizánsok megbeszéljék a különböző
ak. technikák segítségével elért sikereiket, segítsék
egymást, tanítsák egymást.
Azt gondolom, valahol Te vagy tévedésben, amikor engem ezért
ostorozol és praxisnak nevezed ezt a tudásomat.

Tudod Éri Józsi kislánya egy csodálatos kislány. Több száz
év, sok - sok élet Bölcsessége és Tudása van abban a
gyermekben. Ő nem beteg. Arról nem tehet, hogy a felnőttek
zömét is simán zsebre teszi tudásban. Az ilyen gyerek sose
fog tudni rendesen beilleszkedni a társadalomba. Sajnos.
Csak kalapot tudok emelni a szülei előtt, amiért olyan
szeretettel nevelik, ahogy nevelik. Végül is nem véletlenül
született hozzájuk.
Zsófi azt mondta, miután találkozott és játszott vele -
érdekes neki nem volt probléma ez a téma - hogy szeretné, ha
a testvére lenne, mert tudott vele telepatikusan
beszélgetni. És örülök, hogy az AK Lista összehozott
bennünket. Nagyon sok barátot kaptam erről listáról

Végül is oda jutottam, hogy nem fogok több gondolatodra
válaszolni. Értelmetlen dolog itt veled kardozni. Ezzel csak
azt értem el, hogy már két hete készülök valami érdekeset
írni az AK Listát olvasó nőknek és mindig elmarad emiatt.
Szeretettel, István (Bp.)