Kedves Listatagok, kedves Laci!

Lovass Laci kérdezte:
>miért fokozatosan BALRA kell eltolni a jövöre vonatkozó képet?
>(#3300)

Nos a miértre már többek között Berkó Balázs, István, és
Dudus is remekül megfogalmazták a választ , de azért feltettem 
magamnak egy költöi kérdést:
A jövöre vagy múltra vonatkozó vizualizált képet miért KELL egyáltalán
eltolni?
Meggyözödésem ugyanis, hogy erre nincs szükség.
Úgy gondolom, hogy a leírt technika (#3299) "tologatás" nélkül is
éppen olyan jól müködik mint "tologatással". Ám ha valaki a
"tologatást" már egyszer beprogramozta magának, akkor természetesen
ehhez kell tartania magát.

Az idöt "megszokásból" mindég valamilyen mozgással azonosítjuk, a 
mozgás pedig iránnyal bír.
Ilyen a már említett írás iránya is: olvasásnál, a fókuszponttól 
BALRA van az
ismert, a befejezett, vagyis a múlt, töle JOBBRA pedig a még
ismeretlen, vagyis a jövö. Az általában nyugtalan fókuszpont a jelen, 
miközben (és itt a lényeg) ez az egesz megis egyidöben (!) jelen van a 
konyvben (Egyébként ez a helyzet az "élet könyvével" is:))
Nos a héber-arab könyvekben az irányok persze éppen forditva vannak,
így balra a jövö, és jobbra a múlt, és számukra ez a természetes :))
Ez persze lényegtelen, mert a lényeg, mármint maga a könyv (itt, talán
a múlt és jövö tudásának szimbóluma, és hordozója) mindkét esetben 
ugyanaz.

Tehát maga a lényeg, a müködö elv nem függ a vizualizált kép 
tologatásától.
Az elmének persze ez jelenthet még támaszt, az elme viszont tetszés
szerint programozható (nem egésszen, de majdnem :)

Kivétel nélkül minden misztikus technika csak akkor hatásos, ha
az  lényünk részévé válik. Persze  valahol lényünk részét képezik a
JOBB-, és BALoldalról alkotott, és beidegzödött elképzeléseink is, de
mivel ez ugye neveltetés-, adottság-, ismeret-, söt kulturafüggö, 
másszóval
egyéni, ezért szerintem nyugodtan leszögezhetjük, hogy a misztika
világának azon a síkján, ahol a vizualizáció, és imagináció is
történik, a képcsúsztatás nem játszhat szerepet. Jól gondolom?

Különbözö iskolák (AK, NLP stb) a "képcsusztatást", mint
pszichológiai fogást (!) persze eredményesen alkalmazzák, de szerintem
az alapokon ez semmit sem változtat.

Hamár irány, akkor szerintem sokkal kézenfekvöbb, jobb-bal helyett az
"elöre-hátra irányt" összekapcsolni a jövövel, és a múlttal:
"....lépés (elöre) a jövöbe, magunk mögött hagyva a múltat."
(Ismeretlen misztikus naplójából)

Visszatérve Laci kérdésére,
"miért fokozatosan BALRA kell eltolni a jövöre vonatkozó képet?"
Szerintem az lenne az egyik (nem viccnek szánt) válasz, hogy talán
ugyanabból az okból mint amiért étkezésnél valaki a bal kezében tartja
a villáját :))

Szeretettel mindenkinek
CGJ

#3302
Kedves Veronika!

> 8 hónapos kismamaként szerinted érdemes még elkezdenem a babameditációkat?
Vagy már így lekéstem a folyamatról, ami az egész várandósságot jó lett
volna, ha végigkíséri a meditációkkal?
>
Én azt hiszem, és gondolom az agykontrollos Listaolvasók is támogatnak
ebben, hogy az utolsó pillanatban sem késő. Éppen ezért szívesen segítek, 
és
megírom levélben, ami kell neked, elküldöm az utolsó időszakra szóló
meditációt.
Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Laci és a Többiek!

A kérdés már engem is foglalkoztat egy ideje, mert az agykontrollon
balra tanultuk a jövőt, ezzel szemben a minimális grafológiai
tanulmányaim alapján a jövő jobbra van. Logikus gondolkodásommal az idő
vonalát balról jobbra képzelem el, de tudjuk, hogy az agykontroll nem a
logikus gondolkodásra épít. És ne feledjük el, hogy az idő dimenzióját
mi lineárisan képzeljük el, de vannak elméletek, amelyek szerint ezek
összemosódnak.

Nekem saját tapasztalatom van arról, hogy a múlt jobbra van. Várandósan
jártam kapcsolatanalízisre (beszélgetés a babával meditatív állapotban)
és nagyon sok alkalommal a babával való beszélgetés előtt a saját
születésemet éltem át. Elkezdetm "forogni" és a fejem jobbra dőlt. Azt
nem tudom, hogy a valóságban is jobbra dőlt, vagy csak én éreztem úgy,
de az biztos, hogy nem tudtam balra visszafordítani. Aztán megtanultam,
hogyha pörgök és jobbra dőlök, akkor a múltban járok. Olvastam erről egy
könyvben is (vagy a Létköz vagy a Lelkünk útjai), ezekben a könyvben
hipnózisban vitték vissza az embereket az előző életükbe, illetve az
életek közti állapotba és itt is jobbra dőltek az alanyok.

Szeretettel:
                Tünde