Kedves Attila!

Először is gratulálok a felismerésedhez!
Szuper dolog, hogy tisztában vagy azzal,
hogy a jelenlegi állapotod nem jó neked.
Tudod, a legtöbben csak áltatják magukat, és nem merik bevallani még
saját maguknak sem, hogy alapvetően nagyon kényelmetlenül érzik magukat.
De mi most ne velük foglalkozzunk, hanem inkább veled! :)
Tehát az első lépést már meg is tetted, hiszen felismerted, hogy van 
valami bibi.
A második lépés a következő: VÁLTOZTATÁS.
Változtass valamit az életeden, mert ha ugyanúgy csinálsz mindent, mint 
eddig,
akkor kb. ugyanúgy fogod érezni magad, mint eddig.. ;)
Először csak apró dolgokat, pl. fésüld másképp a hajad,
vegyél egy friss szinű inget, stb.. lényeg a változás...
Ugyanis, ha változtatsz az "életeden", akkor változni fog a belső 
állapotod is...
remélhetőleg kedvező irányba! :)
Tehát kalandra fel! Próbálj ki új dolgokat!
Azon meg ne stresszelj fölöslegesen, hogy semmi sem tud igazán 
lelkesíteni téged..
különben is ez az állításod pontosan így hangzik: semmi sem tud 
lelkesíteni téged
azon dolgok közzül amiket már kipróbáltál, amiket ismersz, vagy amiket 
egyáltalán
el tudsz képzelni.. Tudod, mennyi fantasztikus kaland történhet veled,
amit nem hogy elképzelni, de még remélni sem mersz?!
Megmondom: nagyon sok! :)
Tehát kalandra fel!
Vedd saját kezedbe az életed irányítását!
Hamarosan annyi sok minden fog érdekelni, izgatni téged,
hogy elképzelhető, átesel a ló túlsó oldalára, és azon fogsz
majd töprengeni, hogy a sok izgalmas dolog közzül melyekre
fordítsd a figyelmed.. mert  az összesre egy emberöltőnyi figyelem
sem elegendö... :o

(folyt. köv. :)

Kedves Listatagok!

Az ilyen kóros lustaság, mint amiről szó van, szerintem az alacsony
energiaszinttel magyarázható.

Valamiért elvész az életenergia napközben, vagy nem tud feltöltődni
alvás közben.

Több magyarázat is lehetséges mindkét okra. Egy pránanadis kezelés, vagy
kezelés-sorozat sokat tudna ezen javítani.
Persze lehet azzal is kísérletezni (főleg, ha már reggel is fáradt
vagy), hogy az ágyat áttedd máshová.
A vízérsugárzás képes leszívni az energiákat.

Persze az is lehet, hogy valami parazita van az aurádra rátapadva, és
folyton szívja az energiádat. Az is lehet, hogy a környezetedben van
valaki, aki lefáraszt, elszívja az energiádat, és persze az is
előfordulhat, hogy csak képzelgek. :)

Én mindenesetre konzultálnék egy természetgyógyásszal. Azért írtam
nadist, mert ők ingyen csinálják.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

A lustaság különben energetikailag "elszigetelődést" jelent.
A lusta ember nem vesz részt az energia áramlásában,
nem áramoltatja magán keresztül az energiákat.
Ez kevésbé pompás stratégia, mert a tapasztalat azt mutatja,
hogy minden "zárt" "elszigetelt" energia-rendszer szétesésre van itélve..
ugyanis előbb-utóbb feléli a saját tartalékait, (amik végesek) és
annyi ereje sem marad, hogy önmagát fentartsa, szétesik a struktúrája..
(élőlényeknél ez a halált jelenti)
Ám tetszőleges létforma, így az ember is alapvetően örömét leli a 
létezésben,
sőt az ember ráadásul még elképesztő kreativitással is rendelkezik!
Bárhová is rakunk egyet, az északi sarktól az egyenlítőig,
azt tapasztaljuk, hogy képtelen megülni a fenekén,
miest magára hagyjuk, egyből izegni-mozogni, próbálgatni, felfedezni,
kisérletezni, építgetni kezd.
Már önmagában is képes rendkivülit alkotni, ám amikor ketten vagy többen
vannak együtt, hát akkor tényleg fantasztikus dolgokat tudnak kiagyalni!
Igazán  mázlista vagy, hogy embernek születtél! :)
Szuper lehetőségeid vannak arra, hogy kiéld a  kreativitásodat!
Nem helyén való az,  hogy egy ember kevésbé pompásan  érezze magát,
mint egy kutya, vagy mint egy növény!  Hogy örülnének bizonyos növények,
ha pl. kedvükre szaladgálhatnának a világban! :) Vagy némely kutya,
ha olyan választékosan ki tudná fejezni  magát  mint az  ember! :)
Ám térjünk vissza a lustaságra:
Tehát az ember alapvető és "normálisnak" tekinthető állapota az,
hogy folyton ügyködik valamin, és e tevékenységek közben ráadásul
még piszkosúl jól is érzi magát! (Folyamatos  energia áramlásban van,
áramoltatja önmagán keresztül az energiákat.)
Na már most nagyon leegyszerűsitve a helyzetet, az ember akkor lehet
kedvtelen, enervált, passzív, lusta, depressziós, életunt, stb.. amikor
nem a saját kedve szerint cselekszik.
Ugyanis, ha nem leli örömét egy tevékenységben, akkor energetikailag
önkéntelenül elfordul az adott dologtól.. saját belsejében teker (zár)
egy-egy fordulatot azon a bizonyos csapon, amely az energiáit áramoltatja..
Ha sokáig bénázik azzal amihez egyáltalán nem füllik a foga,
akkor elveszitheti a lelkesedését teljesen, és "robot" szintjére sülyedhet..
sőt egy idő után már nem is emlékezhet arra, hogy mit is csinálna 
szivesen...
Ilyenkor jó ha változtatni kezd.. ha új dolgokat próbál ki, ha szokatlan 
helyekre jár,
ha felhagy az eddigi ízetlen cselekvéseivel, ismét energiával tölti meg 
a lelkét,
és rácsodálkozik a világ szépségeire! :)
Izegjen-mozogjon! Nyissa ki azt a bizonyos csapját, és fröcsköljön le 
mindenkit
magakörűl jó alaposan! ;)

(folyt. köv.)

Ám ez csak általános hablaty. Ha nem veszi be agyomrod, akkor gondolkozz 
el
a következőn:
Egy rendszer akkor bénulhat meg, ha egy dolog elvégzésére két különféle,
egymással ellentétes irányba ható, nagyjából egyforma erejű  folyamat 
keletkezik benne.
Ez a két egymással versengő folyamat ráadásul fel is emészti a rendszer 
energiatartalékait.
Ez az alapelv. Mindent ide lehet visszavezetni, a lustaságot is.
Pl. Vágysz valamire(egyik folyamat), de félsz megtenni azt(másik folyamat).
Ekkor a két erő egymásnak feszül, és míg bírkoznak, közben a szervezet 
kimerül...
Vagy pl. akarsz valamit(egyik irány), de beléd nevelték, hogy nem 
teheted meg azt(másik irány).
Az eredmény a kétségbeesett vergődés után ugyanaz, a kimerülés, mint 
fentebb..
Képzeljünk el egy friss szerelmespárt, ahol az ifjú lovag, a leány 
mellett sétál,
és legszivesebben megfogná a kezét... de nem teszi meg mégsem.. miközben 
pedig,
a lelkében hatalmas erők feszülnek egymásnak, ő egyre inkább egy piponya 
alak,
semmint egy erejétől duzzadó Titán lesz...
(*Ám ide illik a békás tanmese is.)
Jó lenne ha magadba néznél, és nyakon csípnéd ezeket a folyamatokat,
annál is inkább, mert az önismerettel játszadozni igazán pompás 
foglalatosság! :)
Esetleg kérj meg valami bérkukkolót, hogy nézzen beléd, hátha ő is felismeri
ezeket az egymásnak feszülő folyamatokat.. ám ha pszichiáter mellett 
dönteszz,
amit nem javaslok, de ha mégis így tennél, akkor egy határozott 
mozdulattal rugd bokán,
ha valamiféle gyógyszert ajánl, és csukd rá, meg a piruláira az ajtót, 
és keress egy
másik bérkukkolót..
Nyuugodtan írj magánban, ha valami kérdésed van, vagy csak ismertetni 
szeretnéd a
körülményeidet.. szivesen segítek! Ugyanis elhatároztam, hogy 
pszichoterapeuta leszek,
és szükségem van jó sok esettanulmányra! ;)


*A tavi béka esete.
A hosszútó patrján sétálva, egyszer csak arra lettem figyelmes,
hogy az egyik béka elkezd visítani, mint egy disznó..
de valami rettenetes magas éles hangon..
3 méterre volt a parttól, a víz felszinén lebegett mozdulatlan,
miközben úgy visított, mintha nyúznák.. soha nem halottam előtte ilyet.
Egy sikló úszott szép lassan feléje, amit a béka már messziről észrevett..
és két folyamat bírkózott egymással benne:
I.) Menekülj, te barom! Jön a sikló és megesz!
II.) Maradj veszteg! Meg ne mozdulj, amíg a veszély el nem múlik! A 
sikló észre sem vesz!
Ám a béka csikoltott dermedten... vagy fél percig... mire odaért hozzá 
a 
sikló,
és miközben a hátsó lábánál fogva bekebelezte akkor sem mozdult, csak 
üvöltött kétségbeesetten..
Ez a tanmese szemléletesebb, ám nekem a szerelmespáros jobban tetszett..  
:)
Mindenesetre jó, ha időben észrevesszük magunkban ezeket a 
csapdahelyzeteket,
és minél gyorsabban cselekszünk... elvégre a békának az a dolga, hogy 
lubickoljon és
vartyogjon a tóban, a szerelmespároknak pedig az, hogy önfeledten 
kézenfogva sétállgassanak.. ;)

Üdv:
Nissifer

ui:
Attila, ha motivációra van szükséged, akkor olvasgasd Andrew Matthews 
könyveit,
főleg azt, amelynek a címe: Hallgass a szivedre!