Láng Attila írta:

...."problémásnak érzem Imre és Attila gondolatát,
hogy Gyula alkossa meg a magyar terminológiát. Ez csak akkor lenne
biztonságos, ha Gyula lenne az érintett szakterület(ek) első és
egyetlen művelője a magyar nyelvterületen. "

Pontosan azért kell a magyar kifejezés, mert több ember foglalkozik vele
és akarnak róla beszélgetni. A magyar kifejezés pedig csak úgy születhet 
meg,
hogy egy valaki kitalálja (a közösség pedig vagy elfogadja, vagy sem).

...."esély van rá, hogy mindegyik szakember megalkotja a maga
szakkifejezéseit, és káosz áll elő."

Hát bizony, az emberek ilyenek. Például a csoportelméletben 
felváltva használják az "Abel-csoport" és "kommutatív csoport"
kifejezéseket, noha ez a fogalom nem új; ez a kettősség minden
általam ismert nyelven megvan. Ha írok róla, kiválasztom a kedvemre
valót (ez a kommutatív) és ezzel leadom a magam szerény voksát.
Demokrácia persze nincs: ha valaki egy elterjedt monográfiát vagy
tankönyvet ír, az nyilván többet nyom a latban.

Ha az ember elsőnek ír valamiről, azt valahogy neveznie kell; ez
előfordulhat úgy is, hogy ezt nem az anyanyelvemen kell tennem,
ami még kínosabb. De már olyan is volt, hogy írtam valamiről
angolul, aminek a megalkotója németül írt, tehát a fogalmak német
nevei alapján kellett valamit angolul kisütni. Az angolok ugyanis
nemigen vesznek át (mondjuk) német kifejezéseket. (Ilyen átvételre
a matematikában egyetlen példát tudok, az is furcsamód makaróni,
eigenvalue és eigenvector).

üdvözöl
Ruzsa Imre

> esély van rá, hogy mindegyik szakember megalkotja a maga
> szakkifejezéseit, és káosz áll elő.
Szerintem nem. Ez nem káosz, hanem versenyhelyzet, amely -- amint az
evolúció is megmutatta -- igen jó eredményeket tud produkálni. Nyilván
az elsőbbségnek is van ilyen helyzetben ereje, de miért baj az, ha
eleinte vannak versengő változatok? Amúgy persze lehet az is, hogy az
egyik érintett fél terminológiai egyeztetést kezdeményez. De az az
igazság, én jobban hiszek a spontán cselekvésben, mint a
bizottságosdiban.

> Az a helyzet, hogy két szakterületen is összeakadtam önjelölt
> magyarítók hadával, akik esküdnek a saját változatukra,
No, jó, rugalmasságra természetesen szükség van. Ha az egyik
kezdeményezést nem fogadta lelkesedés, és van alternatíva, nyugodtan
lehet váltani.

Mártonfi Attila

> Nagyon különleges helyzet elé kerültél. Most a magyar nyelv egy
> speciális szeletkéjében te valamennyire befolyásolhatod, hogy merre
> alakuljon, s nem tudsz kitérni előle.

  "Ez egy nagy igazság, uram." "Az is döntés, ha úgy döntesz, hogy nem
döntesz."

> Bárhogy is döntesz, a kezdeti lökést megadod.

  Károly, a gondolatmeneted abból a feltételezésből indul ki, hogy
mostanáig senki nem használta a szót magyar nyelvű szakirodalomban, és
hogy Gyula az egyetlen oktató, aki használja. Vagyis a szó kizárólag
Gyulán keresztül juthat el a magyar szaknyelvbe. Ez akár igaz is
lehet persze, csak nem biztos, hogy tényleg igaz.

> Úgy csinálsz, mint hogyha ez a kialakulás, létrejövés valami
> varázsütésre történne. Hát nem.

  Ebben teljesen igazad van, druszám. Bocsánatot kérek. Természetesen
Gyulának _van_ befolyása arra, hogy a magyar szaknyelv mit fog
használni a jövőben, és lehet, hogy nagyon nagy befolyása van. Csak
annyit szeretnék mondani, hogy nem kizárólag rajta múlik.

> De ha mindenki úgy állna hozzá, ahogy javaslod, akkor mi a fenétől
> alakítaná ki a szakterület (mióta ágens a szakterület? szerintem
> csak a művelői lehetnek azok) a maga szakterminológiáját?

  Ebben is teljesen igazad van. A szakterület ilyesmit nyilván nem
csinál. "Szakterület" jelen esetben a szakmát művelő közösség. (Egy
másik eszmecsere tárgya lehetne, hogy mennyire pongyola ez a
szóhasználat. Szerintem elfogadható.)

> Teljes mertekben egyetertek Lang Attila D. velemenyevel. Mas kerdes,
> hogy esetleg felcsaphatsz a magyar szaknyelv kialakitojanak; na de
> ez nem ennek a felevnek a problemaja.

  Én is valahogy úgy gondolom, mint Ferenc. Igen, a szaknyelvet formálni
kell(ene). Feltéve, hogy a szakterületnek kevés művelője van
Magyarországon, és egyikük Gyula, nyilvánvaló, hogy jelentős feladat
hárul rá a magyar szaknyelv kialakításában. De nem biztos, hogy az
osztályteremben. Nem célszerű azt tanítani, hogy "a grizmet magyarul
prácsnak mondják", amíg még nem mondják.

  Ha én egy (nálunk) vadonatúj szakterület kevéske művelőjének egyike
lennék, és egyúttal oktatnám azt, akkor konzultálnék a többiekkel,
hogy mi legyen a szaknyelv. Például cikket írnék a grizm és a többi
problémás szakkifejezés lehetséges fordításairól a Zöldemberkekutatók
Havi Értesítőjébe, kérve a kollégákat, tegyék le garasaikat a
tárgyban. Amíg a garasok nem letévék, addig pedig azt mondanám a
hallgatóimnak, hogy a grism angolul grism, magyarul pedig tudja fene,
jelenleg próbáljuk kialakítani a szaknyelvet. _Önök hogy neveznék?_ És
ha jönnek jó javaslatok, azokat ismertetném a többi professzorral..
Lehet, hogy a végül rögzülő szót egy hallgatóm találná ki. (A Plutó
nevét egy gyerek adta, és nem ezért fosztották meg bolygói rangjától.)

Láng Attila D., író, APL, FP VT, http://lattilad.org