FERENC

> Ezert peldaul az "ekzisti" (letezni) iget sem volna szabad
> *egzisti-nek (esetleg *eksisti-nek) ejteni, hanem a k-t zongetlenul,
> a z-t viszont zongesen, ami folyamatos beszedben lehetetlen. Ha
> nagyon pontos akarsz lenni, kenytelen vagy ek'zisti-t ejteni, pedig
> a nyelv elvileg nem ismeri a "glottal stop"-ot. Mindez alatamasztja
> azt az allaspontot, hogy az eszperanto fonetikailag kidolgozatlan,
> tokeletlen.

  Nem is állítottam az ellenkezőjét. Az ekzisti (ekzameno, ekzemplo)
kiejtése élőbeszédben történhet gz-vel vagy ksz-szel is, ez azonban
nem okoz problémát, mert legjobb tudomásom szerint nincs olyan szó,
ahol a kz, gz vagy ksz hangkapcsolat jelentésmegkülönböztető szerepű.
A kiejtéssel tehát nincs különösebb probléma.
  Nagyobb gond a helyesírás: mikor írjuk a kz-gz-ksz affrikátát kz-vel
(ekzisti), mikor gz-vel (ilyen nem jut eszembe), mikor ks-szel
(taksio)? Erre nincs egyértelmű válasz, meg kell tanulni. El tudom
képzelni, hogy egyszer majd egy helyesírási reform rendezi a kérdést,
és a csakugyan bizarr kz betűkapcsolat kikerül a használatból, ahogy a
magyarok is eldobták egy idő után a cz-t, a németek a ß-t, az angolok
egy sereg szóvégi e-t stb. Ez lehetséges, épp csak eddig még nem
történt meg.
  Mindazonáltal ha megtörténik, attól az eszperantó nem lesz tökéletes.
Senki sem állította, hogy az. Emberi alkotás, tehát megvannak a maga
fogyatékosságai.

RUZSÁNÉ CSERESNYÉS MÁRIA

>>  A nemet nyelv Goethe nyelve, nem pedig Hitlere.
> Nagyon szepen hangzik az idezett mondatod, csakhogy nem igaz. 

  Legyen szabad gyorsan egy ebet és egy karót előrántanom és
tengerészcsomóval összehurkolnom őket. De bizony igaz. Mert az "X
nyelve" szóhasználat, ahol X egy konkrét személy neve, régóta szerepel
a magyarban is, megfelelői más nyelvekben is; és mindig csak olyan
emberek szerepelhetnek a kifejezésben, akik az adott nyelven irodalmi
alkotásokat hoztak létre, éspedig a nyelv irodalmának legértékesebb
darabjait. Szoktunk mondani olyasmiket, hogy "manapság a Balatonon
többet hallható Shakespeare nyelve, mint Schilleré", úgy értve, hogy a
legtöbb turista angolul beszél. Közben lehet, hogy amerikaiak mind egy
szálig, és találóbb lenne Mark Twain nyelvét mondani, ő legalább
honfitársuk, de inkább Shakespeare-t mondunk. A németre Schillert vagy
Goethét, az olaszra Dantét -- Leonardót például nem, mert hiába írt
össze töméntelen mindenfélét, nem szépirodalmáról ismeretes --, a
franciára Voltaire-t, Dumas-t, Hugót stb., az oroszra Tolsztojt vagy
Gorkijt (Dosztojevszkijt nem, mert hosszú!), viszont például a finnre
nem mondjuk, hogy Lönnrot nyelve, mert ámbár a Kalevala a finn
irodalom legismertebb kincse, azt Lönnrot nem írta, csak
összegyűjtötte.
  Ellenben azt soha nem mondjuk, hogy "találkoztam egy emberrel, aki
Tony Blair nyelvén fordult hozzám", holott a nagy-brit miniszterelnök
által használt nyelv sokkal közelebb áll a Pestre jövő turistáéhoz,
mint Shakespeare régies angolja. Mégse mondjuk, ahogy azt se mondjuk,
hogy "Jean-Jacques nyelvén beszél", utalva egy diákkori párizsi
barátunkra. Mert a nyelvhez a halaskofának és a miniszterelnöknek
ugyanannyi köze van, a nyelvet ápoló és fejlesztő irodalmárnak azonban
sokkal több.

> Gyatra nemet nyelvtudasommal nekem az idezett szavak tobbsegenek
> hallatan igenis rossz erzesem van.

  Ez mással is így van, velem is. Rossz érzésem van például az Achtung
szóval, ami számomra valahogy egészen más, mint magyar fordítása, a
vigyázz. Holott ez egy közönséges német ige, achten azt jelenti,
vigyázni. Megvan a magyarban is: a közös hadseregben, ahol tegezték a
bakákat, a vezényszó nem Achtung, hanem habt acht volt, ez került be a
magyarba _hapták_ alakban. Éppen azért használom is ezt a szót
időnként magyar szövegben. Hasonló problematikus szavak a Führer, a
Lager stb.
  Más szavakkal viszont egyáltalán nem baj, hogy rossz érzést okoznak,
mert egyébként nem részei a német nyelv szókincsének. A nácik előtti
és utáni német nyelvben nincsenek olyan szóösszetételek, mint
Vernichtungslager vagy Sonderkommando, ezeknek nem lehet a
tisztességes nyelvhasználatban jelentést találni; vagy ha igen, mert
például speciális osztagok a reguláris német hadseregben is vannak,
akkor van helyette Spezialgruppe vagy valami hasonló. Eszükbe nem
jutna Sonderkommandónak elnevezni a terroristaellenes különítményt.

> Ha jol emlekszem, napokig folyt itt vita a "baratno" szorol. Ha
> arrol elhisszuk - marpedig elhisszuk - hogy razos a regi ertelemben
> hasznalni, miert tartanank lehetetlennek, hogy az emlitett szavak is
> megporkolodtek?

  Nagyon is tudjuk, hogy ez lehetséges, épp csak a két jelenség között
ordító különbség van. A barátnő jelentésmódosuláson ment át, istenkém,
ilyen az élet, azazhogy ilyen a nyelv. Ebből senkinek semmilyen kára
nem származik. A nácizmus azonban a német nép önbecsülésén és
nemzetközi jó hírén ejtett folt mellett sebet ejtett a német nyelven
is, és ez káros. A német nyelv része kulturális örökségünknek, amelyet
tehát meg kell védenünk. Akkor, a náci időkben nem lehetett, most
azonban ellentmondanánk az antifasizmusnak -- ami az emberi
létfenntartás ösztönéből fakadó érzelem --, ha nem lépnénk fel a nyelv
további rongálódása ellen.

> Egyebkent kb. a harmincas evek ota nalunk is folyik az, hogy a
> politika hirtelen felkap bizonyos szavakat, es attol kezdve ezeknek
> annyi - legalabbis valami gyanus szint kapnak, ami nagyon lassan
> kopik le roluk.

  Így van. Ez ellen is fel kell(ene) lépni bizonyos mértékig, de itt a
hatás tényleg csak egyes szavakra, kifejezésekre vonatkozik. A német
nyelvet ért csapás azonban olyan erős, hogy lassan hatvan évvel a
háború vége után még mindig lehet találni akkor meg sem született
embereket, akik nem szeretik a német nyelvet, nem szeretik a
németeket, Németországot. Ez pedig semmivel se jobb, mint az
antiszemitizmus.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
Ha a szuleidnek nincs gyermeke, valoszinuleg neked sem lesz.

> A "Grüße" szóra gondoltál? Ott még mindig helyes a scharfes s, ui.
> előtte az ü hangot hosszan ejtjük.

  Krach. Megint bakot lőttem.

> Alapszabály: hosszú ill. hosszan ejtett magánhangzók, illetve
> diftongok (így írják magyarul?

  Diftongusok.

> kettős magánhangzók, pld. eu, ei...) után marad a régi helyesírás
> szerinti ß, tehát heiß, hieß, Grüße, viszont muss, dass.

  Hát nem valószínű, hogy meg fogom tudni jegyezni, de szerencsére nincs
is rá szükségem, úgyse tudok németül. Köszi, hogy elmondtad. Kedvelem
ezt a betűt, jobb, hogy megvan még.

> Ezt a levelet nem tudom most elküldeni a listára, mert más címről
> írok, ezen nem vagyok feliratkozva. Megtennéd, hogy felteszed?

  Megtettem, mindazonáltal a HIX-en ez nem probléma, bármilyen címről
lehet írni a listákra. Nem kell feliratkozni hozzá.

> Kurz und gut: a scharfes s nem halt ki, él és virul!

  :)

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
KAJMAN = Torok szultan, Szulejman fia. A Rodostoban szeretett uszkalni.

A NYELV 0079-ban írta :
>ejteni, hanem a k-t zongetlenul, a z-t viszont zongesen, ami folyamatos
>beszedben lehetetlen.
Ha magyarul beszélsz és/vagy magyar az anyanyelved. Az angol nyelv
fonetikai leírásai például mindig hangsúlyozzák, hogy nincs vagy alig van
zöngésségi hasonulás. Ez számomra is elképzelhetetlen, de erről az én
agyamb behuzalozott fonetikai mintázatok tehetnek. (Egyszer lehet, hogy meg
kéne nézni valami angol szöveg hangszínképét. Az végül is perdöntő
lehetne.)

Üdv: Attila

Ruzsáné Cseresnyés Mária példáit kiegészíteném még eggyel. Ezt az egyet
azért írom le, mert elég más természetű mint a korábbi példák (ezekkel
egyébként teljesen egyetértek). Szóval a meleg az a szó, amit ma már
sokszor reménytelen eredeti jelentésében használni. Legalábbis gyakran
kuncogásba torkollik az egyébként komoly mondanivaló. Egy külföldi rokonunk
(45-ben vándorolt ki) rendszeresen mondta, hogy ez egy milyen meleg ember.
Aztán elmondtuk neki, ezt egy átlagmagyar hogyan is értené. Nagy volt a
derültség. És látjátok, nem is tudnék rendes szinonimát mondani az ő
mondatára. 

Üdv: Attila

Kedves awender!

hix.nyelv #78, :
> A szokepzesi eszkozok olyan egyszeruek, hogy ha vennel tolem mondjuk 3
> nyelvorat, akkor tisztaba jonnel vele + hasznalni is tudnad.
Van nyelvkönyem három + társalgás + nyelvtan + (kis)szótár. Ráadásul 
az egyik nyelvkönyv 30 nap alatt kívánt volna megtanítani, de én a 
tabella-szavaknál feladtam. Ezt megelőzően pl. már az "-igi" és az "-
ig^i" különbségét is a gyakorlatban feldolgozhatatlannak találtam: 
sajnos, az én agyberendezésem az ilyen kis különbségeket nem képes 
egymástól elkülöníteni :-(( 
Ezért találom -- a magam részéről -- jobbnak az idót: kevesebb a 
képzett szó, nagyobbak a különbségek, így jobban "reverberálható[*]" 
a nyelvtudás.
[* A "reverberációs kör" az emlékezet alapegysége: a neuronhálózatban 
kiépült, egy emléknyom eltárolásához ill. felidézéséhez szükséges 
"rezgőkör".]

Kedves Attila!

hix.nyelv #78, Láng Attila D.:
> Az eszperantó első számú alapszabálya: KIVÉTEL NINCS! 
Egyik nyelvkönyven így ír (1979-ben; a nagybetűk "eredetiek"): 
"Jegyezzük meg jól, hogy a _mal-_ előképzőt melléknévi és igei 
szótövekhez kapcsoljuk. Egy kivétel van csupán. A MALAMIKO - 
ellenség, amit az amiko szóból hozunk létre. AZ ESZPERANTÓ NYELVBEN 
EZ AZ EGYETLEN KIVÉTEL. Jó, hogy van, mert legalább erősíti a 
kivételt." Ez ma már nem így van?  (Én Zamenhofnál találtam még a 
"malhomo"-t, de az 'embertelen ember'-t jelent, tehát a "malhoma" 
képzése.) 
Másik, hogy a nyelvtankönyvem (1966) beszél "szabálytalan 
határozószavak"-ról, melyek se nem tabella-szavak, se nem "-e" ill. "-
au^" végűek. Magam a "je" prepozíció szemantikai determinálatlanságát 
sem tudom másképpen értelmezni. 
Ugyanakkor Jespersen is felsorol néhány dolgot, amely az eszperantó 
nyelvi struktúrájának látens szabálytalanságára utal. Zamenhof a 
saját elvében szemben (az azonos szófajok azonosan flektált 
alakjainak végződése azonos), megalkotta az "-au^" végű szavakat 
(melyek emiatt külön szófajként jeletnkeznek). Érthetetlen, hogy 
miért "hodiau^" 'ma' és nem "hodie"; annál is inkább, mivel ez utóbbi 
alak van a latinban is. Zamenhof tehát ezt a szót "direkt" kivette a 
a reguláris határozószavak közül, csak nem tudni miért. Ugyanígy 
"kvazau^" 'mintha; mintegy' < l. "quasi" >/> "*kvaze", "hierau^" 
'tegnap' < l. "heri" ~ o. "ieri" >/> "*hiere", "baldau^" 
'(csak)hamar; majd' < n. "bald" >/> "*balde", stb. 
Zamenhof nyelvi tévedése jelentkezik abban, hogy személytelen 
mondatban a névszói állítmányban melléknévi alak helyett annak 
határozószói formája kell: "estas necese vidi" 'látni kell' =/= 
"estas *necesa vidi" helyett. Ez még nekem, szlávnak is meglepő, bár 
az okát értem: a szláv nyelvekben a meg nem nevezett személyre 
semleges nemben hivatkozunk, amely a Zamenhof által beszélt 
lengyelben a melléknevek túlnyomó többségénél megegyezik a határozói 
alakkal. De ez a szerkezet szemantikai kétértelműséghez is vezethet: 
a kötetlen szórend miatt nem tudjuk, hogy az "Estas necese vere, 
ke..." jelentése 'szükségszerűen igaz, hogy...' [< "necese vera"] 
vagy 'szükséges valóban, hogy...' [< "necesa vere"]!
Zamenhof szlávsága a szókészletben is sok helyen jelentkezik: ezek -- 
nem szláv beszélők számára -- irregularitásként jelentkeznek, ilyenek 
pl. "pos^to" 'posta' a "*posto" helyett, "ekzemplo" 'példa' az 
"*eksemplo" (esetleg "*egzemplo") helyett, "foiro" 'vásár' a "*fuaro" 
helyett (a fr. "foire" /fwar/ szóból, ugyanakkor "tualeto" van 
"*toileto" helyett), "nacio" van "*naciono" helyett, stb. 
A szóképzés terén: a "salti" jelentése 'ugrik', az ebből képzett 
"salto" ennek eredményét, az 'ugrás'-t jelenti. Ugyanakkor a "kroni" 
'(meg)koronáz' cselekvés eredménye nem a "krono", amely 'korona'-t 
jelent, hanem pl. a "kronado" 'koronázás', amely egyébként a 
"kronadi" igealak képzése is lehet, és ekkor a jelentése 
'állandó/ismételt koronázás'. 
Nagyon sok melléknévnek (eredetileg) nincs önálló töve, hanem az 
ellentétének tagadásából áll elő (egyébként ez is szlavizmus) a "mal-
" képzővel, pl. "malsana" 'nem egészséges > beteg', "maldekstra" 'nem 
jobb > bal'. De mi a 'nem édes' "maldolc^a"? Ez nem egyértelmű, mert 
ez már nem bináris tulajdonság: az 'édes' ízzel a 'keserű' és a 'sós' 
is szembenáll. Zamenhof a 'keserű'-t választotta, de ez már 
szemantikai irregularitás. 
A szótövekkel való takarékoskodás elvével ellentétben állnak az 
alábbi "hivatalos" tőpárok: "evolu|i" 'fejlődik' ~ "evoluci|i" 
'u.a.', "drink|i" 'vedel' ~ "trink|i" 'iszik', "redakcio" 
'szerkesztőség' ~ "redakt|i" 'szerkeszt' ~ "redaktor|o" 'szerkesztő'.
Szóval, óvatosan a kivételnélküléség hangoztatásával.

> Ezt nem egészen értem. Mit jelent az, hogy elbonyolítás?
"paf|il|eg|o" = lő|eszköz|nagy|fn. = 'ágyú'
"sen|kulp|ig|i" = nélkül|bűn|tesz vmivé|ige = 'felment (vád alól)'
"fajr|er|o" = tűz|részecske|fn. = 'szikra'.
"procent|eg|o" = százalék|nagy|fn. = 'uzsora'
"kresk|aj^|o" = növekszik|konkrét tárgy|fn. = 'növény'
"ne|tra|mal|sek|ig^|a" = nem|át|ellentét|száraz|lesz vmivé|mn. = 
'vízhatlan' (Jespersen gyűjtése 1910k.). 
Jól tudom, ezek nagy részének van ma már egyszerűbb megfelelője, 
azonban ezek az idóból csempésződtek idővel vissza. És a fenti 
képzések szemantikai pontossága is megkérdőjelezhető: a "procentego" 
'nagy százalék' lehetett volna akár 'infláció' jelentésű is.

> [Racskó: "enlanda aferoj"] (Enlandaj aferoj.)
Hja igen, az ido befolyásoltságom... Egyébként a "-j" többesszámjelet 
meglehetősen megdöbbentőnek találom, máig nem tudok naprendre térni 
felette: honnan vehette ezt Zamenhof és miért éppen ezt a "gyenge" 
(értsd: asszimilációra igen hajlamos) hangot. Mindenesetre ez eszembe 
juttatott még egy szabálytalanságot. Zamenhof dicsérendő nyelvészeti 
érzékkel a határozott névelőt ("la") az "-a" végződésével a 
melléknevek közé sorolta. Ugyanakkor erre a szócskára mégsem érvényes 
a számban és esetben való egyeztetési kötelezettség: nem a 'jó 
barátokat' nem "*lajn bonajn amikojn", hanem "la bonajn amikojn".

Kedves Gyuri!

OFF
hix.nyelv #78, :
> Egy pár gyors helyesbítés Racskó Tamás hozzászólásához:
A "megtámadtatás" jogán :-)) válaszolnék, jóllehet ez tényleg nem a 
vallási lista. Azon hozzászólásom, amit helyesbítettél, éppen ezen 
elv betartása miatt volt kurta.

> Jó részük már jóval a jézusi kor előtt kialakult (zsinagóga,
> zsinagógai Tóra-olvasás és imarend, neves rabbik által fentartott
> Tóra-iskolák) 
Ezeket jórészt a farizeus szekta vezette be (ill. "támasztott fel" 
olyan fogságbeli intézményeket mint pl. a zsinagógákat), akik Jézus 
korában még csak a Jónahan rabbi szerint a szétszóródást okozó 24 
szekta egyike volt. Éppen a fenti reformok emiatt kerültek súlyos 
konfliktusba a Templomot és a politikai hatalmat birtokló 
szadduceusokkal. Kideríthetetlen, hogy ezek a szokások gyökeret 
verhettek volna-e, ha a Templomot nem rombolják le, a zsidók 
diszpórába nem kerülnek, megszűntetve ezzel a többi szekta 
szertartási szokásait. Tény és való, hogy a mai zsidó hitbeli 
hagyomány csak a farizeusokra vezethető vissza, a többiek nem hagytak 
nyomot, de i.sz. 70 előtt még nem ez volt a helyzet.

> Az írások interpretálása Ezdrás és Nehemiás kora óta kizárólag az
> írástudók (rabbik) kezében volt, akiknek csak elenyésző része volt papi
> származású. 
A zsidóságnál korábbról megfigyelhető a levitikus és a karizmatikus 
(bírák, próféták) vezetés kettőssége (vö. a kumrániak két messiása: 
papi és világi királya). Csak a szétszóródás után fog a két aspektus 
egybeesni a "rabbi"-kban, akik Jézus korában még más szerepűek 
voltak, hiszen Jézust is így nevezik, sőt az ő tanítványait is, 
minthogy Mt 23,8 szerint megtiltja az apostoloknak, hogy így hívassák 
magukat. A mai zsidó vallási szokások azonban mindenkinek 
"kötelezővé" teszik a Tóra olvasását, amelyet akkoriban még a 
farizeusoknál is csak a dékánok gyakoroltak: szóban ismertetve 
"alárendeltjeikkel" a tant. Más szekták, így az esszénusok pedig 
egyenesen csak szóban hagyományozták a hitelveiket, le sem írták 
azokat, nehogy a beavatatlanok birtokába kerüljenek.

Kedves Attila!

hix.nyelv #77, Láng Attila D.:
> Ja, Csaba, javíthatnál az aláírásodon, a scharfes s múzeumba került.
Es ist nicht so einfach. Csak ott szűnt meg a "scharfes s", ahol 
előtte rövid(en ejtett) magánhangzó áll. Ui. általános német (ill. 
germán) helyesírási elv, hogy a dupla mássalhangzók az előttük álló 
[hangsúlyos] mgh. rövidségét jelzik, míg a szimpla msh. a 
hosszúságot: ennek a szabálynak mondott ellent pl. a "*tschüß" 
írásmód, ahol az "ü" rövid /tSys/, szemben a "süß" 'édes' hosszú mgh.-
jával /zy:s/. E szabály szerint a "scharfes s" egy betűnek számít az 
"ss"-szel ellentétben. Ugyan egy betű a sima "s" is, de az foglalt a 
/z/ jelölésére, vö. "Hase" 'nyúl' /"ha:z@/ (de "hasse" 'gyülölök' 
/"has@/). A Csaba aláírásában lévő "Grüßen" "ü"-je hosszú, a "ß" 
ejtése zöngétlen /"gry:s@n/, így írása megmaradt.

Kedves Ferenc!

hix.nyelv #79, :
> A Pechan-fele eszperanto-magyar szotar szerint: "interna afero".  De az
> "enlanda afero" is tokeletesen ertheto. Bizonyos szempontbol az eszperanto
> egyik nehezsege, problemaja, hogy a sokfele kepzesi lehetoseg kovetkezteben
> a szinonimak szama igen nagy.
Azóta már én is megnéztem, de akkor ott szótár hiányában jó teszt 
volt arra, hogy a fogadóoldal tudja-e dekódolni. Amellett, hogy 
persze van normatív alak az eszperantóban, ami erőssége lenne ennek a 
nyelvnek az az, hogy lehetővé tesz ad hoc megfogalmazásokat, így a 
belügyminisztérium az alábbiak bármelyike lehet: ("m." = "ministerio" 
/ "ministrejo"): "enlanda/interna m.", "m. de enlando/interno", "m. 
de/por/pri (la) enlandaj/internaj aferoj". Ez teszi lehetővé, hogy a 
beszélőnek minél kevésbé kelljen a saját anyanyelvétől elszakadnia, 
minél kevesebb energia legyen szükséges ahhoz, hogy idegen nyelven 
beszéljen. Ezzel ellentétben a Pechan-féle eszperantó-szótár a 
'belügyminiszter'-nél a "por" prepozíciót javallja ("ministro por 
internaj aferoj"), a 'külügyminiszter'-nél "pri"-t határozott 
névelővel ("m. pri eksternaj aferoj"), a 'hadügyminiszter'-nél 
viszont a "de"-t "ügy" nélkül ("m. de milito"), amely a nyelv 
egyfajta megmerevítéseként értékelhető. (Érdekes, hogy a magyar-
eszperantó részben némileg eltérő megoldásokat hoz, pl. "m. de 
eksterlandaj aferoj"; de egyik helyen sem jelzi a vagylagosságot). Én 
a magam részéről ilyen irányba ható negatív tényezőnek értékelem az 
eszperantó szépirodalmat, és méginkább ha az "denaska". Ezzel megint 
csak azok kerülnek a margóra, akik csak egy "pohát vizet szeretnének 
kérni", és nem egy irodalmi nyelvet elsajátítani (avagy mozgalmi 
tagnak lenni).

"Schaufler Andrea" > küldi:


>Ja, Csaba, javíthatnál az aláírásodon, a scharfes s múzeumba került.

Kedves Attila!

A "Grüße" szóra gondoltál? Ott még mindig helyes a scharfes s, ui. előtte az
ü hangot hosszan ejtjük. Alapszabály: hosszú ill. hosszan ejtett
magánhangzók, illetve diftongok (így írják magyarul? kettős magánhangzók,
pld. eu, ei...) után marad a régi helyesírás szerinti ß, tehát heiß, hieß,
Grüße, viszont muss, dass. Ez nem vonatkozik a svájci németre, ott ui. soha
nem használták a ß-t. Sok újság, könyvkiadó azzal protestál az új német
helyesírás ellen, hogy nem hajlandó az újat használni. Tehát a ß nem került
múzeumba, csak a használatát szabályozták. Csabának igaza van tehát.
Ezt a levelet nem tudom most elküldeni a listára, mert más címről írok, ezen
nem vagyok feliratkozva. Megtennéd, hogy felteszed? Ezzel a magyarázattal
ugyanis gyakori tévhitet oszlathatnék el. A világért sem akartalak cikizni
(bámulom érdekes hozzászólásaidat és tudásodat!), csak mivel német
nyelvtanár és fordító vagyok, zavar, hogy mindenki -- tévesen -- ezen a
scharfes s-en lovagol. Kurz und gut: a scharfes s nem halt ki, él és virul!

Kellemes ünnepeket:

Schaufler Andrea