>> Tételezzük fel, hogy egy ürhajó belehullik egy fekete lyukba.
>> A külsö megfigyelö szerint a fénysebességgel a meglehetösen
>> kicsi csillagászati objektumba pillanatok alatt belehullik az ürhajó.
> Tévedés!
> A külsö megfigyelö úgy látja, hogy egyre lassabban hullik bele,
> számára szinte megáll az eseményhorizonton.
Ez igaz, de semmi jelentősége! A *valóságban* (mármint a külső
megfigyelőhöz képest) éppen olyan gyorsan hullik bele, mint egy
bármilyen más gravitációs központba. Azért látja másképp, mert a
*visszaérkező* fénysugarak lelassulnak - de ez csak annyit számít, mint
pl. az Alföldön libegő délibáb. Ugy Te sem gondolod úgy, hogy ettől
majd az Alföld hullámozni és hajladozni fog???
>> A belsö megfigyelö szerint a relativisztikus idöeltolódás miatt ez
>> meglehetösen soká tart. Talán évekig. ... ... ...
> Szintén tévedés.
> A belsö megfigyelö (a Fekete Lyukba hulló) számára egyre gyorsabb,
A fekete lyuk kisbetűs, mert ez nem a neve, hanem egy fogalom - a
"tulajdonképpen"-t pedig így lehetne írni: tul'képp' (így sem igazán
szabályos) - ha már mindenáron rövidíteni akarod.
> tulképp egy pillanat alatt történik meg a dolog.
A belső megfigyelő ideje marad ami volt. Ez a relativitás alapja.
Szerinte a külvilág (a fekete lyuk belseje) ideje lassul le hozzá
képest, a távolságok pedig haladási irányban összemennek (nem teljesen,
mert ő nem fénysebességű). Magyarán körülötte alig történik valami, míg
neki telik az ideje, és gyorsan megteszi azt a kis távolságot, ami van.
Ehhez azért hozzájön, amit az előző cikkben írtam: hogy elég sokáig
keringhet a zuhanás előtt, mert közben energiát kap, és van egy
viszonylag (a külső megfigyelőnek 10-20 mp) stabil pálya. Természetesen
a fekete lyukat közben sem látja: mitől látná, amikor a belsejében sem
mozog felfelé a fény? Annyit lát, hogy a világegyetem képe hirtelen és
nagyon drasztikusan megváltozik: az összes csillag elkezd rohanni a
felé a pont felé, ami éppen felette van. Ha ő függőlegesen esik, akkor
szerintem a fényük nem fog megváltozni: együtt esik a megfigyelővel -
ha ferdén esik, akkor a kék felé tolódik a fény.
Ezt a jelenséget lehet tanulmányozni eseményhorizonton kívülről is,
vagy pl. egy neutroncsillag körül keringve: ilyenkor is torzul a tér,
és a csillagok látszólag ugyanúgy tömörülnek a fejed felett levő pont
körül, és a fényük is kékül - sőt, a neutroncsillag képe is igen
látványosan megváltozik: ahogy nő a gravitáció, a gömbfelszín *képe*
egyre inkább kiegyenesedik, majd átfordul (mintha egy tál belsejében
lennél, de persze a külső felszínt látod, kifordítva, többszörözve) -
aztán ez kezd összezárulni a fejed felett, és akkor zárul, amikor
fekete lyuk keletkezik belőle. Persze közben sem áll, hanem ahogy
keringsz körülötte, mindig úgy alakul át - és, ha vannak gravitációs,
hő, stb. ingadozások, akkor olyan délibábok lesznek benne, hogy az
Alföld ehhez képest kismiska. A csillag persze végig marad gömb alakú,
csak a hozzád érkező fény megy mindig másképp.
Mindez nagyon jól hangzik, de szerintem látni kellene. Szívesen
megnéznék egy ilyen filmet, bár ezzel az a gond, hogy elég nehéz
képernyőn visszaadni. Planetáriumban jobban menne. Nincs valami ilyen
előadásuk?
|
