Rendszeres olvasoja vagyok a Randinak, mar sokszor szerettem volna
leirni a velemenyem, vegul Attila  kerdesere ragadtam billentyut.
"Tavkapcsolatban" volt reszem boven, az utobbi harom es fel evet
kisebb megszakitasokkal az USAban toltottem, legalabb ket evet a
ferjem nelkul. (Mindez ot ev boldog es kiegyensulyozott hazassag utan
kezdodott). Jelenleg valunk. A valas oka reszben a tavhazassag
Az en velemenyem az, hogy mindig a feleken mulik, hogy
kibirja-e a kapcsolat a hosszas tavolletet, vagy nem. Vannak olyan
emberek, akik mar nehany het tavollet utan keresnek maguknak valakit,
mert nem birjak az egyedulletet. Eloszor ez nem is celzatos
tarskereses, egyszeruen szukseguk van valakire, aki ott van veluk,
meghallgatja oket. (Nem vagyok feminista, de az esetek 90%-ban ezek
ferfiak). A problema ott kezdodik, amikor ebbol a kezdetben nem tul
fontos kapcsolatbol valami komolyabb dolog lesz. Az eredeti tars
tavol van, az uj partner pedig kozel. Es ilyenkor sokszor az uj
partner fele dol a merleg nyelve.
A masik tipusu ember kepes akar evekig is ugy elni, hogy a
tavollettol ugyan nagyon szenved, de "hu" marad a tarsahoz. ( A huseg
alatt most nem a szexualis huseget ertem, de ebbe inkabb nem
megyek bele, mert errol kulon vitat lehetne nyitni). Tehat az egesz
mondanivalom lenyege: mielott hosszabb idore elvallnatok egymastol,
jol beszeljetek meg a dolgot. A tavolsag probara teszi a
kapcsolatokat, de azt hiszem, hogy azok a kapcsolatoknak, amelyek
igazan ertekesek, nem art sem az ido, sem a tavolsag.
Ha valakinek ezzel kapcsolatban kerdese van, magan e-mailben
is szivesen valaszolok.
Andrea