Kedves Mindenki!

Ezen az egy soron igazan kar volt annyira folhaborodni- mar aki egyatalan igy
erzett- ugyanis en tavolrol sem helyteleniteni akartam a dolgot, csupan mint
"kepzeletbeli pszichologus es politikus" () ereztem szomorunak ezt a dolgot,
hogy a jelen problemakat a jovobeni prolemmakkal ilyen ugyesen el lehet
homalyositani... es szerintem a depresszio egyik osszetevoje, ha az ember
ilyeneken orlodik. Es lehet, hogy meg fog valaha ez a kerdes szepen oldodni,
de azon, ami most nincs, vajmi keveset fog az valtoztatni, hogy azert  lesz
valamicske nyugdijam, mert kuzdottem erte egykoron. Igenis kell kuzdeni,
szivesen segitenek, ha barmilyen modon a lehetosegemben allna, es kivanom,
hogy mielobb rendezodjon el, annal is inkabb, mert semmi kedvem itt maradni,
akarki akarmit is gondol, de velemenyem szerint azzal, hogy ezt
megoldottatok, meg egyatalan nem biztos, hogy 20-30 ev mulva lesz neki
jelentosege mas jellegu devalvaciok miatt. Nekunk most kell biztos jovot
alapozni, es szerintem nem a nyugdijt kene az elso helyre tenni. Ez biztosan
igy is van, csak amikor az ember annyi minden nehezsegrol es keserusegrol olvas
, 
,akkor folotlik bennem, miert nem a jelen lehetosegeinek a kiterjesztesen
orlodunk inkabb? Nyilvan ennek resze az igazsagos nyugdijazas is, es
megegyszer kivanom, hogy ez elrendezodjon legalabb olyan siman, mint a
rendszervaltas...

Sandor Antal