Sziasztok!

Mi is sokszor elmelkedtunk errol, es a magunk egyszeru szavaival ugy
fogalmaztuk meg, hogy az a kolto, es az a koltemeny, aki-ami fokozott
erzelmeket valt ki, tehat valamilyen toltese van, ami akar pozitiv, akar
negativ iranyba, de kilenditi a kozonseget az erdektelensegbol, es azok
sajatjukkent elik at az elejuk tart erzelmeket.

"Gyalogköltő"

Versmondó esten, lapszerkesztők között
hangzott el ez, ami szíven ütött.
"Gyalogköltő" - mondták, rosszallóan.
Nem valakire, csak úgy, általánosan.
Nem kell ma már! A múlt árnyéka ez.
- mondták ... és mégis, érdekes,
bennem szép emlék ébredt, nevezetes.
Arany János volt, ki egykor erről írt.
Gyalog járt Ő is, nem szégyellte e hírt.
Le is hajolt, azért, hogy felvegyen
egy-egy virágot, mely útszélen terem.
Szíve boldog lett. Ő maga írta ezt.
Kár elfeledni az ilyen verseket!
Versnek, ma inkább csak az nevezhető,
miben túl sok van, ami nem érthető.
Idegen szavak szótára, lexikon,
műveltség fitogtatás kell,... úgy bizony!
A költő nem járhat gyalog,
sugárhajtással repül, számítógéppel ír,
s csak önmagának egyedül.
Arra törekszik Ő, hogy más ne értse meg.
Ettől lesz aztán egyre híresebb!
Régen ... Arany Jánostól tanultunk verseket.
Mély, tiszta, megrázó, emberi érzéseket.
Sajnálni tudom csak azt, aki
a "Gyalogköltőket" ... ma már ... elveti!