Kedves Randi,
vessetek meg, rohogjetek ki, kopjetek le, de nekem eddig meg nem
tunt fel, hogy ez egy moderalt forum lenne. Ha tudtam volna akkor egy
kicsit
tobbet szabadkozom.
No de nem is ezert irok. Hanem VERS! Hetzron Robert volt oly kedves
elkuldeni muforditasait. Remelem nem haragszik meg ha idezek belole (Kedves
Robert, elhagytam az e-mail cimed. Nem irnad meg).
Goethe: Az imadott kozelsege.
Eszembe' jarsz, ha napsugar ragyog ram
A tengeren;
Eszembe' jarsz, ha forras vize fodran
Holdfeny dereng.
Es latlak, hogyha gomolyogva por szall
Utak folott;
Ejjel, ha vandor hidon at botorkal
S ing a colop.
Es hallak, amint tompan zug a hullam
S a partra csap;
Lugasban jarok el, ha csend borul ram,
Hogy halljalak.
Kozelben vagy, nem valaszt el a tavol,
S kozel maradj!
leszallt a nap, ram csillagfeny vilagol.
O, merre vagy!?
Nagyon szep! Tudott ez a Goethe. Nem azert irtam be a verset, hogy a ket
forditast versenyeztessem (nincs is ertelme). Viszont az utolso sor nekem
igy erthetobb. Tudja valaki az eredetit. Tukor forditassal kernem, mert nem
tudok nematul.
Koszonet,
Horvath Pista
|