Az ujsagcikkek erteke (Molnar Ferenc, HVG 1992 december 26.;
Velemenyek)

A most lejaratra kiszemvedett parlament mukodesen vegigtekintve a
keves vigasztalo momentum kozott azt is ott talaljuk, hogy a
kepviselo urak nem szerettek bennunket. (...)
     A kepviselohazban ilyeneket hallottunk: "Ha ujsag irja, hat
hazugsag." Vagy: "Nem kell adni a lapokra." Avagy, amit egy
kegyelmes ur mondott: "A lapok erdekeik szerint irnak" (...)
     Az ujsagot az ujsagirok nem irjak, hanem csak megirjak; a
kiadok nem terjesztik, csak megprobaljak terjeszteni. Az ujsagot a
kozonseg csinalja es a kozonseg terjeszti. Ez az a kozhely, amire
fontebb hivatkozas tortent, s ez az, amit egyszeru es ertheto
modon meg mindig nagyon kevesszer magyaraztak meg az olvasonak.
Kezdjuk azzal az oszinteseggel, hogy a sajto munkatarsa a
kisfizetesu ujsagiro lehet onzetlen, de az ujsag igazi mozgatoja,
a kiado nem onzetlen , ordogot onzetlen, a Lipotmezore kellene
csukatni, ha onzetlen volna. A kiadonak egyetlen torekvese van:
penzt szerezni. Es amig az ujsagot nem az allam adja ki, vagy nem
valami erkolcsi testulet finanszirozza, amitol kulonben - mind a
kettotol - az isten orizzen bennunket, addig az ujasagvallalatnak
nem lehet a vallalkozo szempontjabol mas celja, mint az, hogy penzt
szerezzen vele. Ez igy van, ezt minden egyes olvaso nagyon jol
tudja, es mint olvaso nagyon szegyellenem magamat, ha egyes
szonoklatok vagy cikkek azt akarnak beadni nekem, hogy az ujsagot
a vallakozo a kultura, az erkolcs, a hazafiassag, es a nemzeti
jolet szemoponyjabol csinalja. Nem. Penzert csinalja. De eppen
ebbol, eppen abbol, hogy penzert csinalja, no ki es ragyog fel
legszebben az ujsag hatalma, es eppen a penz ridegsege, a gazdasagi
tovenyek szigora teszi azt, hogy az ujsag nem is lehet
erkolcstelen, nem is lehet hazug es nem is lehet megvesztegetheto -
ha ujsag es nem rongyos nyomtatott papiros, amit a kutya sem olvas.
(...)
     Az ujsag kiadohivatalanak fokonyve finomabb mertek minden
gyogyszeresz merlegnel. Ez a konyv, melybe az elofizetok szamat
jegyzik be naponta, eszreveszi a legcsekelyebb ingadozast is. Egy-
egy politikai allasfoglalasnal az elofizetok szamanak szaporodasa,
apadasa vagy valtozatlansaga pontosan megmutatja, hogy kell-e ez a
politika az orszagnak, vagy sem. Pelda van ra, hogy egy hirtelen
politikai fordulat heteben ketezer olvaso hagyta el az ujsagjat.
(...) Hol van az a nyomorult kormany, amely ezt a veszteseget egy
lapnak meg tudja fizetni? Mutassak meg, hol vannak azok a magyar
bankok, azok a politikai vesztegetok, akik le tudnak tenni egy
kiado markaba annyi penzt, hogy ez esetben minden nyereseg nelkul
csal a magaet kapja vissza? Es ha az ujsag nem orult, fog-e
szolgalataba allani egy politikai iranynak, amely ketezer
elofizetojebe kerul? Nem. Ha onzetlen volna, megtenne. De mivel nem
onzetlen, hanem onzo, hat azt fogja irni, ami az embereknek
tetszik, amiert tizennegy forintot adnak, tehat: ami a tobbseg
velemenye, ohaja, meggyozodese. Es amig az a politika a jo
politika, amit a tobbseg akar, addig az ujsag a tobbseg kedvenek
szolgalataban ugyanazon a moralis alapon all, amin a kormanyzo
politikai part allott a megvalasztasa pillanataban.
     A megvalasztasa pillanataban. Ezt ki kell emelni, mert mint a
nep egyszeru gyermeke mondja, itt valik el a vese a majtol. A
kepviselot a nep ot evre valasztja, az ujsagot ellenben - hogy is
szol az elofizetesi felhivas? - negyedevre, felevre es egesz evre.
A kepviselomet, fajdalom, nem dobhatom ki harom honap mulva, ha
hibat hibara halmoz, koponyeget fordit, ha erdemtelenne valik a
szavazatomra. A kepviselomet el kell turnom ot evig. De a lapomat
kidobhatom, amikor akarom, ki is dobom, ha nem tetszik a muzsikaja.
Tehat a lapom hamarabb tudja meg, hogy mi a velemenyem, mint a
kepviselom. Es innen van az, hogy a a lapom mar reg mas notat fuj,
mint a kepviselom, mert a lapom mar tudja, mi kedves az en
fulemnek, a kepviselom meg majd csak a jovo valasztason fog
rajonni. Mi sem termeszetesebb tehat, mint hogy a kepviselom
haragszik a lapomra, es azt mondja, sot talan el is hiszi szegeny,
hogy a lapom hazudik. Dehogy hazudik. Csak mar tudja. (...)

(A szerzo elt 1878-1952 kozott, az iras keszult 1908-ban)
begepelte: tamas