> Vasarnap este, A Het cimu televizios hetilap. Tema: a paksi eromube szal-
> litando alig hasznalt futoelemek. Nyilatkozik: X.Y, a Magyarorszagi Zold
> Alternativa nevu egyesulet vezetoje:
>
> "ELUTASITJUK AZT AZ ALLASPONTOT, MISZERINT EGY KER-
> DESROL CSAK SZAKMAI ERVEK ALAPJAN LEHET TARGYALNI."
>
> Bocsanatot kerek, de megis, milyen ervek kerulhetnek szoba?
Elore bocsatom, hogy tavol alljon tolem barmifele kozosseg
felvallalasa a Zold Alternativa Parttal (mert az nem egysulet,
hanem politikai part!). Sosem erterttem egyet a kornyezetvedelem
partositasaval, a Zold Alternativa vezetoivel pedig egyeb
nezeteltereseim is vannak.
Azonban a fenti kerdes gyakran elokerulo konfliktusforras
kornyezeti ugyekben, ezert erdemesnek tartom beszelni rola.
Szeretnem megprobalni megvilagitani, hogy en miert nem hiszek az
ugynevezett "szakmai" ervek korlatlan mindenhatosagaban:
Ahhoz, hogy egy "szakma", egy tudomanyterulet, szakszeru, azaz
teljesen kovetkezetes lehessen, korlatoznia kell a
figyelembeveheto tenyek koret. Axiomakat definial, meghatarozza
a kiindulasi alapjait es korul hatarolja a sajat ervenyessegi
koret, amin kivuleso dolgokkal nem hajlando foglalkozni. Az
ELET, a VALOSAG, azonban nem egymastol fuggetlen
szakteruletekbol all, hanem egy olyan osszetett valami, amiben
minden mindennel osszefugg. Raadasul nem linearis ok-okozati
lancokban, hanem gyakran egymasbahurkolodo visszacsatolasos
ciklusokban.
Az egyik legjob pelda az atomenergia es az emberek szorongasa. A
"szakemberek" erre mindig azt mondjak, hogy "erzelmi erv" es nem
lehet szakmai kerdesekben figyelembe venni. Pedig ha a technika
celja az, hogy az emberek eletet kellemesebbe tegye, akkor az
altala okozott szorongast nem lehet nem figyelembe venni.
A kornyezetvedelmi kerdesekrol hamar felismertek, hogy nem
kezelhetok egy-egy "szakma" keretein belul, ezert kezdtek
emlegetni azt, hogy "interdiszciplinaris". Nem eleg azonban
ket-ket szakterulet kozott hidkent lebegni, eredmenyt csak akkor
erhetunk el, ha valodi rendszerszemlelettel kozelitunk ezekhez a
kerdesekhez. Ennek resze az is, hogy a tudomanyban manapsag
egyeduralkodo lefelebontas, analizalas helyett idonkent folfele
is elindulunk, a szintezis iranyaba; hogy nemcsak azt
vizsgaljuk, hogy az adott rendszer milyen reszekbol all, hanem
azt is alaposan figyelembe vesszuk, hogy milyen tagabb
rendszereknek a szerves resze.
A hagyomanyos "szakmai" keretek kozott csak suketek parbeszede
marad az osszetett problemak megoldasara iranyulo szakmai vita,
amikor pl. a vizepito mernok csak egy mechanikai viztomegnek
tekinti a folyot, a hidrobiologus meg csak azt latja, hogy
milyen torekeny a fenekiszap elovilaga.
Es itt jon be a "laikus" kozvelemeny nem szakmai jellege: azok
az emberek, akik nem merultek el tul melyre semmilyen szakmaban,
altalaban rendelkeznek meg tobbe-kevesbe egy jozan, intuitiv
itelokepesseggel, egy megerzessel arra nezve, hogy mik a vilagot
elobbrevivo dolgok es mi az, ami mar tul van a hataron.
Hadd zarjam egy Amory Lovins idezettel:
[Egy ismerose] Indiaban asztalost hivattatott, hogy ablakkeretet
csinaltasson. Adott az asztalosnak egy vazlatot, de az tul
husegesen kovette a rajzot es elrontotta a munkat. Amikor az
asszony veszekedni kezdett vele, hogy miert nem hasznalta a
jozan eszet, a mester nagy meltosaggal kihuzta magat es igy
szolt: "A jozan esz, asszonyom, Isten adomanya; nekem csak
szakismereteim vannak.
"Csak szakismeretei voltak": jo sirfelirata lehetne ez annak a
civillizacionak, amelyik meg nem ismerte fel, hogy az ipari
beruhazasok gazdasagtana nem lehet egyetlen alapja a humanus
allami politikanak...
Elnezest, ha hosszu voltam.
Nagy Agoston
|
