Kedves Endre!

> > Felek, az agy _egeszeben_ nem tudna ertelmezni az, egy masik agy altal
> >keltett elektromagneses jelek csomagjat (bar egy probat talan megerne).
> Nem ertem, miert vagy ennyire biztos abban, hogy a telepatiaert vmilyen
> elektromagneses jelek felelosek. Tudtommal vegeztek Farady-kalickaban
> sikeres telepatiakiserleteket. Tudtommal az urhajozasnal is kiserleteteztek
> azzal, hogy az urhajon valaki erosen koncentralt egy kepre es arra, hogy
> ezt a Foldon maradt szemelynek kozvetitse, aki le is rajzolta a kepet.
> Azert ez egy kicsit tul nagy tavolsag, pontosabban tul nagy akadalyozottsag
> lenne az elektromagneses hullamokkal valo _agyi_ kommunikaciohoz. Itt mar
> parabola-antennakat es nagyfrekvenciat alkalmazunk.

 Nos, en egy _hatekony_ alomosszehangolo ketyererol beszeltem. A
telepatiat mint elvi lehetoseget a kozos alom eleresehez elismerem. De
tudtommal me'g(?) nem all rendelkezesre olyan szellemi/muszaki technika,
amelynek segitsegevel megbizhatoan ki lehetne aknazni a telepatia
lehetosegeit. Ezert maradtam meg megoly "mere'sz" kepzelgeseimben a
korulmenyesebb, de ma potencialisan megbizhatobbnak szamito hagyomanyos
kommunikacios formaknal.
 Ha az urhajosokkal vegzett kiserlet tenyleg sikeresnek mondhato is (a
reszleteket sajnos nem ismerem), mint ahogyan bizonyos szazalekban a tobbi
is az, ez a nagy halom kiserleti eredmeny meg nem sokkal tobbre eleg,
minthogy a jelenseg letet bizonyitsuk. Ugye jol mondom?

> "Az ember soha nem lathat eleg messzire..."

 Biztosan elmondtad mar a listan, de leirnad nekem is, kitol idezel
rendszeresen?

TGyula

Sziasztok !

Egy sorozatot tervezek igen szereny zeneelmeleti
ismereteimbol, miutan magat a zenet, es a
zenevel kapcsolatos emberi kepessegeket szivem szerint
a para-jelensegekhez sorolnam.

Kulonosnek tartom, hogy soha nem talalkoztam
a zene definiciojaval, annak ellenere,
hogy egy idoben kifejezetten kutattam utana.
Igaz - volt olyan hatsogondolatom, hogy talan
nem is tenne jot a zenekulturanak, ha valaki megfejtene es
kozreadna a zene eloallitasahoz szukseges matematikai
kepleteket.

Az ember orokosen kutat, keresi a titkok nyitjat,
s ha megtalalta - nem is biztos, hogy boldogabba 
valik tole.

Hasonlo jelenseg ez a buvesztrukkokhoz.
Igazabol csak addig csodaljuk a produkciot, amig 
valaki megsugja hogyan _csap be_ minket a buvesz,
s mi van a latszat mogott.
Ez is okoz bizonyos oromet, am egy masik erzest,
az amulatot es a csodalat erzeset beszuntetheti.
Azt hiszem az eletnek addig van ertelme, amig kellemes
meglepetesekre szamithatunk.
Ami elore kiszamithato, az konnyen valhat unalmassa,
erdektelenne.

Sajnos azonban mas oromokre is vagyik az ember.
A felfedezes orome, es a kiismert dolgok feletti uralom,
az iranyithatosag is elegedettseget, sikerelmenyt okoz. 
Erre is vagyik az ember.

Olykor figyelmeztetnek ra, hogy a tenyek makacs dolgok.
Sajnos a va'gyak sokkal makacsabbak.

Nem vetettem bele magam teljes erobedobassal
a zene lenyegenek megfejtesebe, de tavlati terveimben
szerepel.
Bizonyara bonyolult ugy. 
Gondoljunk csak arra, hogy tortenelmi koronkent mennyire
eltero zenei iranyzatoknak hodoltak az emberek, 
vagy arra, hogy egyenenkent is es eletkortol fuggoen
is mas-mas zenet kedvelunk.

Elozetesen elmeselem rovid zeneszi palyafutasom tortenetet:
Nehany baratom talalt egy nagyon szimpatikus es lelkes
zenetanart, es poenbol bealltak hozza rezes-banda-tagnak
tanulni. A pofasabb hangszerek hamar gazdara leltek.
Mire en eszbekaptam, mar csak 2 hangszerre lehetett palyazni.
Az egyik egy osregi fafuvola volt, a masik pedig egy
igen nagymeretu, belebujos rezfuvos hangszer - a helikon volt.
Mikozben tanacstalanul vizsgalgattam, babraltam oket, 
hogy melyiket is kellene megszeretnem, betoppant egy 
nalam 3 fejjel magasabb, es kb. 70kiloval sulyosabb
ifju zeneszjelolt. 
Azonnal ratette a kezet a gigantikus meretu 
hangszerre, majd felkapta, konnyeden megporgette,
es rutinosan belebujt, azaz felprobalta. 
Bologattunk a tanar urral, hogy illik ra, jol all neki. 
A srac belepoffentett egyet-kettot a hatalmas csobe, melytol
megremegtek az ablakok.
Sulycsoportjat elnezve, nem is volt vita koztunk,
hogy kinek melyik hangszer jusson, sot, a hangszer
dorgedelmes basszusat hallva ugy gondoltam legyen o az,
aki szomszedai idegeit probara teszi majd, ha otthon
gyakorol.
Viszont a fuvolaval befurodtem. Egy honapi gyakorlas utan 
a kb. 30 tagu rezesbanda hatso soraban ultem a helikonos
kozeleben. Hiaba volt minden igyekezetem, nem tudtam
suketen jatszani. A zenekar hangereje akkora volt, hogy
a fuvolam fatyolos hangjat egyaltalan nem hallottam tole.
Akkor dobbentem ra, hogy tevedtem, amikor azt hittem, 
hogy kottabol mar tudok jatszani.
Mivel nem hallottam a sajat hangszerem hangjat a nagy 
zenebonaban, teljesen elvesztettem a fonalat.
Sumakolni kezdtem. Ugy tettem, mintha jatszanek, de nem
fujtam igazabol, csak billentyuzgettem ossze-vissza
szorgalmasan.
Maig sem ertem -  de a tanar ur folyton csak integetett,
hogy nem hallani a fuvolat.
Mellettem a helikonosnak bezzeg igen konnyu dolga volt.
Buff, buff,  6 szunet, boff, boff, 4 szunet,
pamparira-buff-buff,  8 szunet. 
Buff, buff. 18 szun, buff, buff,
umsztradatta umsz, buff. stb.
Az ujjain szamolgatta a szuneteket, hogy el ne tevessze.
Egy ido utan a tanar ur rovid pihenot rendelt el 
(kb. 327 utemnyi szunet lehetett).
 
Elovett engem, s reklamalt, mi bajom van, hogy nem 
hallani brillians jatekomat, melyrol az egyeni probakon 
tanubizonysagot tettem. ( Itt egy kicsit tuloztam...:)

Nem akartam az idegeire menni, es bevallottam,
hogy nekem ez a dolog igy nem megy.
Elveszek a hangzavarban.
Miutan rendes fuvolista nelkul allitolag egy rezesbanda
oly szegenyesen szol mint egy iszap alol vertyogo 
horghurutos nadi-poszata, valamint a play-back technika 
a rezesbandak vilagaban nem szokasos, igy onfelaldozoan, 
a zenekultura dicso fennmaradasa erdekeben atadtam 
hangszeremet egy ujonnan jelentkezo naiv ostehetsegnek.
Kivaltam kozuluk, de en nem alapitottam uj bandat.
Visszavonultam. :)

Neha van ugy, hogy almombol felriadok, s mintha ujra
violinkulcsok csorgeset ve'lnem hallani,
de utobb mindig kiderul, hogy csak a vekker.

Az eset ota sok szunet telt el.
Nem igen volt idom szamolni, mennyi lehetet,
de maig sem tudtam rajonni, hogy a tanar ur
milyen hallokeszuleket rejtegetett a fuleben, hogy
messze tolem, elol, kepes volt a larmabol kihallani a 
csendet, amit en szolgaltattam boszen - tulharsogva a 
kurtoket, klarinetokat, es a helikonos buffogasait.

udv: zoli