Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX FELVIDEK 114
Copyright (C) HIX
1999-05-27
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 AW: *** HIX FELVIDEK *** #112 (mind)  156 sor     (cikkei)

+ - AW: *** HIX FELVIDEK *** #112 (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Kedves Felvidekiek, 
a Napi Magyarorszagbol itt egy erdekes cikk.

Három templom  
a Felvidéken 
Történetükben a zivataros magyar századok 

A falun kívül, a hegy tetején templomtorony keresztje csillámlik. Bizonyára
ott, a fenyők között található a kolostor is, hiszen a hely kiváló a
világtól elvonulni akaró szerzeteseknek. Kocsival nem lehet megközelíteni,
de nem is baj, nem árt egy kis mozgás a több száz kilométeres út után.
Gyalog vágunk hát neki a meredélynek. A hegy egyébként nem túl magas, egy
lendülettel fel lehet jutni rá, csak a kálvária mentén kell haladni. 

A templom körül fal, azon belül néhány pad, nyilván a zarándokoknak. 
Szerzetes azonban egy se. Talán kihaltak az évszázadok során, s a kolostort
átépítették kálváriatemplommá? 
Egyik útitársam, Móser Zoltán előveszi a fényképezőgépét, keresi a legjobb
szöget a felvételhez. 
Kiállításra fényképezi a történelmi Magyarország premontrei kolostorait. 
Az itteni, a znióváraljai a legészakibb. A település fölé magasodó várban
pihent meg egykor a tatárok elől menekülő IV. Béla király, mesélte útközben
Zoltán. Egy éjszakára maradt csak, mert üldözői a sarkában jártak. 
Hálából tíz évvel a veszedelem múltával prépostságot alapított, s a behívott
premontreieknek kolostort építtetett. 
Amíg útitársam a felvételekkel bíbelődik, a Fátrában gyönyörködöm. Bércei
között még hó fehérlik. S közben nő a gyanakvásom. Biztos, hogy jó helyen
járunk? Hiszen a kolostorokhoz egykor melléképületek is tartoztak az
állatok, a takarmány számára. Ilyesminek pedig itt nyomát sem találjuk, s a
hely se volna elég. 
A felvételek hamar elkészülnek, ereszkedünk lefelé. A hegy tövében temető.
Bemegyek, nézegetem a sírköveket, találok-e magyar nyelvűt itt, jóval a
nyelvhatár fölött. Bizony, Znióváralján az 1920 előtt elhunytak is
előrevették a keresztnevüket, s azt is szlovákul: Ján, Stefan, Karol, Jozef,
egyebek. Pedig némelyiküknek csak kellett hogy legyen valami köze a
magyarokhoz, hiszen a vezetéknevek egy része ismerős hangzású. Például több
Országh (sic!) is porlad a földben. 
Ha már itt járunk, megcsodáljuk a nagyszerű fekvésű falut is. A főutca
közepén hegyi patak rohan, csaknem egy szinten az aszfalttal. Úgy látszik,
nem félnek attól, hogy kiönt. Száz méterrel lejjebb még épületet is emeltek
fölé. Talán a tűzoltóságnak. 
Znióváralja csöppnyi település, de a múltja nagy, s nem csak a királyi
vendég miatt. Egykor Turócnak nevezték, s a hasonló nevű vármegye székhelye
volt. Hogy mikor kapta a mai különös hangzású, nehézkes nevét, annak nem
jutottam a nyomára. Mindenesetre szlovák nevében is szerepel a Znió, de abba
a vár helyett a kolostort tartották fontosnak belevenni. Klástor pod
Znievom. Lám, mennyivel vallásosabbak a tót atyafiak... 
Ami már csak azért sem csoda, mert lakott itt egy hírneves prépost is,
Pázmány Péter. Innen kormányozta egyházát 1616-ig, amikor is nagyobb feladat
bízatott rá: az esztergomi érsekség. Igen ám, de Pázmány jezsuita volt; hogy
került egy premontrei kolostor élére? A magyarázatot már itthon találom meg,
egy tanulmányban. Az épületet a XVI. század végén átadták a jezsuitáknak. 
Az egyik templom mellett tábla világosítja fel a nézelődőt a falu
nevezetességeiről. A mellékutcában „Klastor"-t jelöl. Hiszen akkor mégsem a
hegyen... Nem hiába gyanakodtunk! 
A piros falú épület eléggé jellegtelen - és kihalt. A csendet csak egy
gokartos fiúcska töri meg, a kolostor előtti téren rója a köröket
rendületlenül. 
A kapu zárva, minden kihalt. Talán diákszállónak használják, böngésszük a
kapu melletti táblát, s most - szombat lévén - üres az épület. 
Zoltán mindenesetre körbejárja, fényképez. A kolostor kertje egykor egészen
a főutcáig nyúlhatott, a kerítéséből itt-ott még maradtak nyomok. 
Indulunk, hagyjuk, hadd száguldozzon a fiúcska zümmögő járművével. A tér
sarkán két férfi beszélget, figyel. A gyereket is, minket is. 
* 
A Garam völgye felé csorgunk, délre. Rendezett falvak, kitűnő utak,
tisztaság, s román kori templomok csaknem minden faluban. Persze, hiszen
idáig nem ért fel a török, megmaradhattak a kora középkori emlékek. 
De mielőtt elérnénk a Garamot, különös szépségű városka kerül utunkba:
Kremnica. 
Magyarul: Körmöcbánya. 
Meg kell állnunk, feltétlenül. A házak fölé gyönyörűséges gótikus templom
magasodik, a Szent Katalinról nevezett. Körülötte várfal. 
A városka Segesvárra emlékeztet. Persze nem véletlen a hasonlóság, mindkét
települést németek lakták egykor. Segesvárt az erdélyi szászok, Körmöcbányát
türingiaiak, elzásziak. Ők bányászták a környező hegyek kincsét, a fogalommá
vált körmöci aranyat. 
Felkapaszkodunk a templomhoz. Nyitva fél ötig, olvasom a feliratot.
Nagyszerű, akkor van még egy óránk, hogy megnézzük belülről is. A bástyában
berendezett beléptetőben tudjuk meg egy kedves hölgytől, hogy csakis
csoportosan lehet bemenni a templomba. Ez se baj. De van még egy kellemetlen
híre: az utolsó csoport egy órával előbb elindult. 
Csupán a templomudvart nézegethetjük hát a leláncolt kapu mögül. 
S a külső falrendszerhez tartozó Vörös-tornyot a városból kifelé tartva.
Nevét a ráfolyó vérről kapta, a torony ugyanis egyszerre szolgált börtön-,
kínzókamra és hóhérlakásként. Hogy minden „jó" együtt legyen, jegyzi meg az
útikönyv szerzője... 
* 
Még 10-15 kilométer délnek, s elérjük a Garamot. A folyó azonnal egy
várrommal köszön ránk; állítólag Balassi Bálint is hosszabb ideig volt
lakója. Egészen addig, amíg valami nőügye miatt távozásra kérték - innen is.

Nem sokkal lejjebb pedig a hírneves Garamszentbenedek. A templomot a tájolás
parancsának engedelmeskedve úgy építették, hogy az érkezőnek a hátát
mutatja, ahelyett, hogy a mögötte magasodó hegynek támaszkodna. Maga az
épület azonban igazi csoda. 
Itt nincs belépő, az udvarra is fel lehet hajtani. De a templom itt is
zárva, csak az üvegajtón kukucskálhatok be. Sokat nem látok, keskeny ablakai
festettek, a templom sötét. 
Mikor megfordulok, látom, két férfi áll mögöttem. Egy idős és egy fiatal. 
- A templomot szeretnénk megnézni - mutatok befelé. 
Magyarul szólok, az idős férfi szlovákul válaszol. Kimérten, halkan, mosoly
nélkül. Próbálom angolul, szlovák a válasz. Széttárom a karom, nem értem. 
- Budapest? - kérdi végül. 
- Budapest. 
Bólint, majd a fiúval együtt eltűnik. Csak a kapu csapódása hallatszik. 
Mindegy, ha nem lehet, nem lehet. Kárpótlásul a bejárati kapu kőfaragásában
gyönyörködöm, amely jáki testvérével vetekszik. 
Már kifelé tartok a kapualjból, amikor ismét kulcscsörgést hallok, ezúttal a
templomból. A homályban az öreg tűnik fel. Tehát csak a kulcsokért ment.
Lépnék be, de megállít: 
- Zusammen! 
Szaladok a többiekért. Amikor összejövünk, papírlapot nyom a kezembe. Rajta
magyarul a templom története. Gépelt szöveg, másfél oldal, itt-ott javítva.
A férfi felkapcsolja a villanyt. Nem az egész templomban, csak ahol állunk.
Újabb tőmondat, most már magyarul: 
- Olvas. 
Fény felé tartom a papírt, silabizálom a templom történetét. 
- Hangos. 
- A templomot 1075-ben alapította András király, hálából. A közeli hegyekben
talált rá sebesült testvérére, Salamonra. Öt bencés szerzetes ápolta. 
De hiszen András akkor már rég elköltözött az árnyékvilágból, sőt Salamon is
elveszítette trónját. Nem hinném, hogy a király, Géza különösebben örült
volna, ha az országon belül talál rá, még ha sebesülten is... Na, mindegy.
Sőt, talán szebb is így a történet, mint ha szárazon leírnák, hogy az akkor
még csak egy éve uralkodó Géza is követte elődei szokását, s kolostort
alapított, hogy halála után legyen hol pihennie. 
Amikor végzek az első bekezdés felolvasásával, a férfi lekapcsolja a
villanyt, int, hogy kövessük, majd előresiet. Újabb résznél ismét
világosságot gyújt, itt is felolvasok egy szakaszt. Aztán ismét lekapcsolja
a villanyt, előresiet, mi követjük. Mindez tizenhatszor. Mellékoltárok,
freskók, oldalkápolnák, ereklyetartók előtt állunk meg. Közben kitárul
előttünk a templom története - a zivataros magyar történelem. Tatárok,
husziták, törökök rombolták, de mindig újjáépítették. Csak még egy megkapó
történet: Koháry Istvánt, a lévai csatatéren megsebesült hőst egészen idáig
hozta lova. Ma is a templomban pihen, tisztelgünk sírja előtt. 
- Jönni - vezet ki a férfi a templomból. 
A belső udvarra lépünk, a kerengőbe. A tágas udvar egyik felét hatalmas,
romos fal zárja. Az épületszárny egykor az esztergomi érsekség birtokain
aratott gabona tárolására szolgált. 
De gyűjtöttek ide mást is, olvasom a papír alján. A feloszlatott apácarendek
tagjai közül azokat, akikkel a hatalom végképp nem tudott mit kezdeni. 
Azóta az apácák elhagyhatták kényszerlakhelyüket, az épületben most Don
Bosco szellemi követői, a szaléziek laknak. Négy novícius és hat szerzetes. 
Egyikük volt az idegenvezetőnk. 
Hardi Péter

> ------------------------------------------------------------------------

  
 
mfG:      Ildikó Záruba
START  AMADEUS  GmbH
Informationstechnologie Bereich Systemtechnik I_SD
Tel: 00/49/69/7588-2664  Fax: -2309 
E-Mail: 

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS