A csakra-epilepszia és a lélektani ’Reset’.
Tartalomjegyzék:
- Az 5-ös Hermész Kulcs új megvilágításban.
- Merőben új tömeglélektani helyzet küszöbe, számítógépes
hasonlattal a „reset”….
- Az átkok és a felterjesztés közötti markáns különbségekről.
- A csakra-epilepszia, és annak szuper-karma egybenyitásos
gyógymódja.
- Humoros záró motívumok.
Kedves Lista!
A net-től való néhány napos távollétem alatt rájöttem egy fontos
feszültség-mentesítő Kulcsra, ami az internetes viták egy nagy része
után ’reset’-elheti a helyzetet; - azaz egy új összkép állhat fel, ha
megértjük a lényegét, és próbaképpen kóstolgatjuk az egyetértést a
fontosabb részletekben.
Az egésznek a lényegét az 5-ös Hermész-Kulcs kiegészítő alkalmazása,
illetve annak apróbb buktatói képezik; - tulajdonképpen ez utóbbi
buktatók beazonosítása és a továbbiakban való elkerülése az
értelemszerű cél. Ugyebár az 5-ös Kulcs nagyjából arról szól, hogy soha
sincsenek jó és rossz választások, csak rosszak és kevésbé rosszak. Ez
utóbbiakból kell kikeresni a lehető legkevésbé rosszat, ám ezt aktívan
fel is kell vállalni: ugyanis csak az ilyen legkisebb rossz, illetve egyre és
egyre kevésbé rossz megoldásokon át lépcsőzve (-azokat nem
kihagyva-) lehetünk képesek eljutni egyszer majd a vitán felül jó
megoldáshoz. Ha nem így járunk el, hanem enerváltan várjuk a jó
megoldást, akkor a választható elágazások, tehát a valóban
rendelkezésünkre is álló választások csomagja elkezd zülleni, süllyedni
lefelé. Ez azt is magával vonja, hogy a választási lehetőségek felső
tartományából ráadásul kikopnak a kevéssé rossz megoldások,
megmaradnak a korábbi állapothoz viszonyítottan rosszabbak,
miközben maga ez az egész lépcsőzési törvényszerűség marad
ugyanolyan. Az 5-ös H-Kulcs tehát egyfajta beszélő viszonyt jelent (-
készít elő, működtet-) a Szerencsével. Benne egyéni, közösségi és
társadalmi síkon egyaránt igaz összefüggésről van szó. Az 5-ös H-
Kulcsot a gyógyításban, hadviselésben, egyéni életviteli felfogásban és
társadalom-szervezésben egyaránt sikerrel alkalmazhatjuk. Sőt, a
diplomáciában és az utcai vagy bármilyen verekedések elkerülésére
vagy felfüggesztésére is ugyanolyan alkalmas ez a Kulcs, mint a fenti
példák bármelyikében. Mondjuk lócitromot a teflon-serpenyőbe szórva
nem lehet 5-ös Kulccsal tojásrántottát sütni, de lehet, hogy csak én
nem jöttem még rá a módjára…..
Az egyik dolog amiről meg kell emlékeznem, hogy amíg valaki nem tud
egy jobb klisét felmutatni, addig morálisan feljogosítva érzem magamat,
hogy
- magát a klisét,
- illetve e klisé alapján születő konkrét ’kisebbik rossz típusú’
megoldási javaslataimat
akár pl. lehengerlőnek tűnő stílus jegyében is promócionálhassam.
Rövidesen meglátjuk, hogy ez a cikk valójában a markáns és
emlékezetes enyhülésről szól.
Aki tehát
- nem tud felmutatni ennél jobb klisét az érdemi, átfogó és
biztonságos javulásra,
- vagy ugyanennek a klisének a jegyében az adott, éppen
terítéken lévő esetre vonatkozóan nem tud még kevésbé rossz
megoldási javaslatot kiizzadni,
annak csak azt tudom kívánni, hogy csillogjon ő is a saját felkészültségi
területén ugyanúgy, ahogy én is csillogtam egyet az adott témában!
Nem mellékes, hogy
- jogosan csillogtam,
- illetve hogy mások hasznára, és majd csak utána, illetve csak
annak részeként a saját hasznomra is. Ráadásul nem is azonnali,
hanem csak majdani, reménybeli hasznomra vonatkozóan csillogtam.
Miközben lev.-listákon levelezek, én is ezt a klisét követem. Azaz egy
akármilyen szintű működő, valós, „érvényes” rossz helyzetet egy
kevésbé rosszal, (-de természetesen még mindig nem azonnali és nem
elég jóval-) próbálok meg ideiglenesen leváltani, hogy aztán majd
onnan lépkedhessünk tovább a még kevésbé rossz megoldások felé. De
legalább végre fel tudok vállalni valamennyi rész-felelősséget, feltéve
ha sikerül a tartós békét szolgálnia. Itt van egy érdekes baki, amit csak
mostanában szúrtam ki, és sajnos csak most tudok felvállalni belőle
valamennyicske részfelelősséget: azaz itt kezdődik az enyhülés, mert itt
van a jelen írásom katartikus epicentruma.
Nevezetesen arról van szó, hogy sokak elméje úgy dekódolja ezt a
helyzetet, mint ha én egy jó és probléma-mentes helyzetet akarnék egy
rosszal leváltani; - elvégre noha csak átmenetileg kínálok „rossz”,
megoldást, de abszolút értelemben még mindig tényleg rossz
megoldásokat promócionálok. Ez a folyamatokban és a tendenciákban
való gondolkodás helyetti kategóriákban való gondolkodás tipikus
csapdája, miközben a figyelmetlen vagy „járatlan” elme maguknak a
tendenciáknak a valódi irányát is fordítva dekódolhatja. Az ilyen
kommunikációs partner a talán neki azonnal fel sem róható okokból
tehát úgy értékeli az ilyen tipikus helyzetet, mint ha a majdani jó állapot
már most adott volna (-miközben természetesen messze nem az-), az
általam akkoriban „erőltetett” ’kisebbik rossz’ és a csak általa jónak vélt
nyugalmi helyzet között „elterülő” hátrányosnak tűnő tartomány
felelőse pedig én volnék. Röviden újrafogalmazva én egy javuló állapot
javuló mivoltáért vállalok felelősséget, ő pedig azt romlónak érezvén a
nem létező „romlásért” kéri számon rajtam a felelősséget; - ugyanis a
felelősségvállalásom ténye végülis benne rezeg a levegőben. Tehát aki
nem figyelmesen tanulmányozza a javaslataimat, az a valós
kiindulóponthoz viszonyított javuló tendencia helyett egy haszontalanul
virtuális kiindulóponthoz viszonyított romlást fog érzékelni,
természetesen hamisan és feleslegesen.
Lelkiismereti okokból célszerűnek tartok megnyitni egy átmeneti türelmi
idő-intervallumot, amely tartományban részlegesen felelősséget vállalok
az ilyen félreértésekért, de csakis az illetővel együtt. Azonban ez a
türelmi intervallum nyilván lejár…..; - és erre a kísérleti intervallumra
vonatkozóan is fel kell mutatnom összehasonlítási alapokat: elvégre
minimum kötelező a konstruktivitásra törekednem. Ám többé már nem
akarok felesleges időt és energiát vesztegetni arra, ha ezt a kísérleti
hajlamomat valaki az én gyengeségemnek dekódolva elkezdené
mindnyájunk idejét és energiáját lekötni, végső soron rabolni. Ugyanis
ennek az átmeneti helyzetnek ez az egyik tipikus logikai eresztékje. A
másik pedig az lesz, hogy én tűnhetek fel benne erősnek és valamiféle
erővel visszaélő félnek, holott se nem erőről, se nem gyengeségről
nincs szó, pusztán csak a konstruktivitás átfogó erőltetéséről.
Az elmúlt időszak vitáinak nagy része mögött (-amikbe keveredtem-),
bizonyára az itt kielemzett figyelem-tévesztési csapda, illetve egyfajta
stressz-torlódás álhatott. Ami a fő, most hogy precízen megneveztem
ezt a jelenséget, számítógépes hasonlattal élve közösen „reset”-
elhetjük a stressz-struktúrát, és bárkivel új viszonyt bocsáthatunk
útjára. Nem csak én bárkivel, hanem bárki más velem és bárki mással is.
Emlékezzünk meg arról is, hogy sokan viszonylag jól érzékelték
ugyanezt a problémát, és ösztönösen alkalmazták is az adekvát klisét.
Ám ők nem tudták ennyire precízen, kifejezően és részlet-gazdagon
megfogalmazni a jelenség lényegét, így valószínűleg e probléma
átlátásában hatalmas átfogó feszültség-mentesítő lehetőséget
kezdhetünk meg kiaknázni.
Azonban az ilyen viták múltjával is kell kezdenünk valamit. Ugyanis
azoknak egy bizonyos része úgy csapódott le, hogy a „vitapartnereim”
a nevemben hamis lev.-listás és magán-levelezési ciklusokat indítottak,
az általam használt tipikus szófordulatokat, aláírást (-egyipTOMI, PhD,
stb.-) használva, illetve sok esetben a fiókomat is hamisítva engem
homokosnak, ’looser’-nek, mások felesleges zaklatásában perverz
örömforrást lelő embernek tüntettek fel, mindezt az „én nevemben”…..
Ígéretesen alakuló szakmai és magán-természetű kapcsolataimat
akasztottak meg, a meglévőket alaposan próbára tették, sőt, az
egyiket sikeresen és kíméletlenül szét is barmolták. Ez utóbbi részlet
egy karmikus határvonal, nevezetesen a közeli „reset” után megnyiló
helyzetben. Sovány vigasz, hogy ez utóbbi, noha alaposan megkésve,
de végülis észrevette, hogy mi az ábra….. Mondjuk amolyan „hitelesítő”
druida-próbának biztos jó volt a sztori….; - de még két ilyen „kanyar”,
és nekem magamnak is Gavrilo Princip komplexusom lesz…. Pedig e
lélektani jelenség első számú terapeutájához illő szakdolgozati
értekezését éppen én írtam meg…..
A „reset”-politikában hatalmas lehetőség rejlik, aknázzuk hát ki
minden „fronton”!!! Lám, egy egyszerű optikai csalódás, és bizonyos
részletek egymásra torlódásának nem pontos kielemzése miatt a
szándékomon kívül részlegesen hozzájárulhattam, hogy a
kommunikációs partnereim némelyikében felesleges feszültségek
keletkezzenek. Nyilván a mindenkit mindenhol körbevevő viták egy
ismeretlen, de jelentős hányada mögött is ugyanez a minta állhat.
Aki ezekben az optikai csalódásos levelezési vagy bármilyen
kommunikációs ciklusban a saját nevén lépett velem ütköző
kommunikációs ciklusba, (-azaz logikailag a segítségemre volt az
eresztékek feltárásában-) az legyen áldott, és lehetőleg mihamarabb
fogadja el velem együtt, hogy ezeket a helyzeteket ez a fajta H-Kulcsos
kiértékelés kiválóan „resetel”-i.
Aki azonban az ilyen feszültségek közepette hamis címek mögül
levelezett velem, illetve másokat próbált meg rám uszítani, (-az illetők
megtéveszthetőségét gátlástalanul kihasználva…-), nos, még az ilyen
személyek egy bizonyos részével is megvalósíthatónak gondolom a
lélektani „reset” utáni megújult viszonyt. Az ő eddigi hamis ciklusaikat a
magam részéről automatikusan megbocsátom, és mindenkit ugyanerre
inspirálok, aki belátja, hogy hasonló okokból keveredett keserves
kommunikációs ciklusokba. Az EDDIGI és EZ UTÁNI hasonló helyzetek
közé tehát remélhetőleg sikerült meghúznom egy éles, és valóban
ergonomikus határvonalat. Ugyanis tekintettel kell lennünk arra is, hogy
az ilyen hamisításoknak és lesből uszításoknak a stressz
pszichofiziológiai érvényesülési útján át való halálos pusztítási
mechanizmusával is tisztában vagyok (-ha a célszemély nem druida,
éveket, év-tizedeket lehet így elvenni az életéből-). Ezért a
HÁTRALÉVŐ hasonló esetekre (-azok esetleges folytatására-)
vonatkozóan a 10-es H-Kulcs kliséje nevében halál-büntetési indítványt
terjesztek fel a Lehető legfelsőbb Bírói Szék elé.
A 10-es H-Kulcs
- a megérdemelt büntetési időpont mesterséges késleltetését,
- és a kiérdemelt büntetési szint ugyancsak mesterséges
csökkentését írja elő.
Ilyenkor valójában még mindig kegyelmet kérünk az illetőnek, csak már
lassítva, fokozatosan, részletesen, de már nem abszolút értelemben….
Adott esetben a csökkentés azt jelenti, hogy noha az ilyen személyek
MINDEGYIKE halált érdemelne az ez utáni disznóságaiért, MÉGSE
MINDEGYIKÜK haljon meg, hanem csak egyesével, és kegyelmi
intervallumok közbeiktatásával! Tehát ne csak a mindenkire vonatkozó
kezdeti késedelem, hanem egymáshoz viszonyított késedelem is
érvényesüljön; - amely késleltetés ugyebár a 10-es H-Kulcs egyik
kulcseleme! Tehát figyelem: nem az eddigi turpisságok szereplőiről van
szó, akikkel „reset”-eltük a közös helyzetet, hanem aki még mindig nem
érti ennek az esedékességét. Őket sem halállal átkozom, hanem csak a
Legfelsőbb Szék ilyen értelmű megfontolása alá terjesztem fel, ami nagy
különbség. Aki maga is halál-küszöbön van (-momentán éppen nem áll
fen nálam-) az átkozhat, de ő sem halállal, csak valami enyhébb
fokozatú dologgal, ami rendre meg is fogan. Az ilyen helyzetekben
született áldások is ugyanúgy statisztikailag szignifikánsan
megfogannak. Jobb a halál-küszöböt áldásra használni, de logikai
egyenletek végső földi kifutását lehet bármilyen indítvánnyal ellátva
felterjeszteni. Legfeljebb „alkalmi ügyészként” majdan nem fellebbezek
a Legfelsőbb Szék bármilyen döntése ellen; - mert ugyebár az mégsem
magyar bíróság, amely egy bírói figyelmeztetésre vagy megrovásra
érett bakit 3 és fél éves letöltendő szabadságvesztéssel sújt (-néhány
napja a TV2-n az Aktív-ban volt egy ilyen konkrét sztori-). Ugyanekkor a
milliárdos sikkasztók egyenes adásban csípőből röhögik pofán a magyar
igazságszolgáltatást.
Ami pedig az átmeneti „kegyelem” kedvezményezettjeit illeti, ők addig is
részesüljenek úgynevezett „csakra-epilepszia” tünetekben. (-Figyelem,
a csakra-epilepszia szintén egy merőben új, tipikus végidős betegség.
Az ilyen tünetekben szenvedők a korábbi betegségeiket nem
meggyógyították, hanem a végeredmény szempontjából haszontalan
mágikus praktikákkal KÉSŐBBRE torlasztották, illetve más dimenziókba
átnyomva az összes lehetséges dimenzión végig-kergették az alap-
problémát, végül a csakra-epilepszia tüneteinél kifogyott a „gyógyítói”
tárházuk.-)
A Fennmaradást a végsőkig stabil adatként kezelő logikai egyenletek
záró-akkordjául bizony ez a fajta Felterjesztés (-a halálbüntetést sem
kizáró indítvány-) kívánkozik, méghozzá éppen így. A legvégső
kívánságomban mindez természetesen maradjon meg összehasonlítási
alapnak, pontosabban mondva vonuljon vissza ebbe a tartományba
onnan, ahol már megnyilvánult! Ám elsősorban nem is a velem szemben
még elkövethető disznóságokra értem a felterjesztést, hanem a
mindenkivel, bárkivel szemben elkövethetőkre: ugyanis magának a
gyalázatos mintának a végérvényes „formatálásáról” van szó, és nem
az egyéni sérelmeim inadekvát kivetítéséről. Én éppen eleget
tisztelegtem már azon alapelv előtt, hogy az ilyen túlzások
keletkezésének is megvolt a maguk súlyos oka. Épp eleget mostam ezt
a szennyest ahhoz, hogy én jelenthessem be azt is, hogy az
értelmetlen hülyeségeknek jár ugyan a türelmi idő, de ami jár, az le is
jár. Ha csak szoftveres formatálással eltűnik a gyalázatos minta, akkor
minden oké. Ha azonban minimalizáltuk a szükséges hardveres
kiiktatást is, akkor már azzal sem célszerű késlekedni…..; - ám az Ítélet
joga a Legfelsőbb Széket illeti. A druida pedig hadd gyakorolja a
Felterjesztést a logikai egyenletek földi síkú becsődölésének keserves
epicentrumában.
Ami pedig a HALMOZOTTAN ESETLEGES ÉS HANGSÚLYOZOTTAN
FELTÉTELES halálos felterjesztésemet illeti, soha ne feledkezzünk meg
arról, hogy az említett trükköknek a stressze szó szerint öl, tehát még a
megfogant ellen-átok is csak jogos önvédelemről szólna; - miközben
nem átokról, csak mérlegelési felterjesztésről és indítványról van szó,
ami ugyebár az átokhoz képest egy markánsan enyhébb kategória. Ez
is csak arra az esetre érvényes, ha egy bizonyos minimális türelmi idő
után sem apadna ki nagyon gyorsan a Kárpát Medencéből ez a fajta
gyalázatos csúcs-csimborasszó. Erre vonatkozóan mostantól fogva egy
hetet vélek méltányosnak. Ám arról is emlékezzünk meg, hogy a halál a
Feltámadás küszöbén nem megsemmisülés, csak a Kollektív
Fennmaradás elvének a személyekre lebontott fontossági sorrendje,
ennek az alap-elvnek egyfajta ergonómiai menedzsmentje. Tehát
valójában a legnagyobb kegyelemről van szó, hogy a halálos vétkek
generációs jogfolytonossága csak a Feltámadás esedékességének
korszakában éri utol a delikvenseket, akkor is csak esetleg, és nem
feltétlenül….. Tehát a halál MOST semmiképpen nem megsemmisülés,
vagy megsemmisítés. A Feltámadás Kulcsainak közzététele után
felvállalom a felelősséget, amely egy ilyen nagyonis Hivatalos Indítvány
és Felterjesztés nyílt közlésével vele járhat. Az igazi feltámadás
tényleges küszöbén én magam is szívesen tennék egy ilyenfajta gyors
oda-vissza kirándulást….. Mondjuk úgy, hogy a lányom már nem is a
halálomról, hanem a feltámadásomról értesülne álmélkodva…..
Ami pedig a gyanútlan férfi-nő viszonyok szodomita manipulálását illeti,
az ilyen módon okozott károkra vonatkozóan már közöltem bizonyos
listákon a gyógyírt: nevezetesen amelynek mózesi átok-vonzata csak a
szuper-karmák valamelyikével való egybenyitás elvén hárítható, illetve
gyógyítható érdemben és véglegesen. Ábrahám korának fáraója
alkalmazta ezt a módszert Ábrahámmal szemben, pontosan ők ketten
egymáson, egymás közt alkalmazták azt.
Ne engem hibáztasson a Tisztelt Olvasó, hogy Mózes a
Törvénykönyveiben alaposan megátkozott bizonyos viselkedés-
mintákat, és azok megfogantatását a Végső Időkre prognosztizálta.
Őrület, fekély, rettegett egyiptomi átkok és kipusztulás….. ezek a
kifejezések ismétlődnek Mózes feltételes átkaiban. Én tulajdonképpen
még mindig Mózes átkai ellen trükkösködöm a közléseimmel és a
kísérleteimmel.
Bizony, élnek még közöttünk Lucifer dzsungel-harcosai, akik az
aljasságnak azzal a fokozatával küzdenek lesből, amely ellen azért
vagyunk védtelenek, mert mivel elképzelni sem tudjuk a gonoszság
ilyen mértékeit, így nem is hozunk meg ellenük semmilyen intézkedést,
hanem barátságosan nyitva hagyjuk előttük az egyébként lezárható
védelmi kapuinkat. A legmakacsabb vétkesek tehát éljenek a fentebb
felkínált logikai amnesztiával, és fohászkodjanak azért, hogy a Hermész-
Kulcsokra épülő druida-módszereimmel tudjak a megjavulásukhoz
kedvező tömeglélektani terepviszonyokat teremteni. Amekkora területre
kihat a munkásságom, annyira tudok felelősséget vállalni és viselni, a
maradék rész pedig a senki földje….. Ott már mások az összehasonlítási
alapok….. Ez a fajta konstruktivitásom persze csak akkor működhetne
kielégítő szinten, (-és nem csak pislákolna-) ha az emberek figyelme a
médiáról teljes mértékben átterjedne a lev.-listákra, vagy ha ezeket a
dumákat meghívná a Tisztelt Média a forrásával együtt. Ennek
hátráltatása tehát bizony gyilkosság-számba és öngyilkosság-számba
megy egyesek számára, mert én NEM CSAK a problémák néven
nevezésére, hanem rögtön a hatékony és valódi megoldásukra is
hangsúlyozottan összpontosítok. Sőt, időről-időre a legkényesebb
témákra is visszaemlékszem az utógondozás iránti elkötelezettségem
jegyében.
Bizony, óvodás korunkban lehet hogy okosabbak voltunk, amikor még
komolyan vettük, hogy „aki másnak vermet áskálódik, az maga
potyorászik bele….”
Valódi nyilvánosság híján berendezkedhetek arra is, hogy fontosabb
személyiségek szabadon lenyúlhatják az érveimet egyéb elit
kommunikációs csatornák számára is. Közben pedig én elnézem, sőt,
hallgatólagosan támogatom is a plágiumot, feltéve ha láncba áll, és jó
vektort nyer. Ám ekkor a személyes felelősségvállalás és a kielégítő
interaktivitás hiánya miatt még mindig lelassulnak az érdemi segítő
folyamatok, a segítségre szoruló alanyok problémáinak felgyorsuló
távolodásával szemben. A távolodás pedig sokak esetében a veszély-
zóna felé mutat, és már csak a remélhetőleg közeli feltámadás enervált
vigasza marad hátra….
Bizony minden logikai egyenlet eredetileg a Láthatatlan Dimenzióból
indult el, és annak küszöbére tér vissza.
A pillanatnyilag lehető legkevésbé rossz, és az egyre kevésbé
rossz választási lehetőségek elemzése után logikailag ugyanide tartozik
az EGYFORMÁN ROSSZ választási lehetőségek kezelése. A fejlemények
ilyetén való kicsúcsosodására rendkívül kevés példa adódik elő, ámde
azok legalább markánsak. Ilyen pl. a csakra-epilepszia nevű új tünet-
együttes kérdése. Ugyanis annak Tudás-alapú papi kommentárja
egyforma arányban tartalmaz konstruktív, illetve ellentmondásosnak
tűnő elemeket. Elvégre maga a valóban egyformán rossz választási
lehetőségek helyzete is összefoglalható úgy, hogy egyszerűen
ellentmondásos. Az egyformán rossz választások helyzete az 5-ös H-
Kulcs bölcsességének tartós negligálása által futó spontán és ’random’
logikai egyenletek és egyenlet-rendszerek természetes
végeredményeként is felfogható; - mint a kielemzett züllési süllyedési
folyamat legalsó holtpontja. Még ha nem is ez volna a helyzet, a
dolgokon akkor sem változtat a tény, hogy a fennmaradó megoldási
lehetőségek (-logikai elágazások-) valóban egyformán rosszak, és
ráadásul nagyon rosszak. Ilyenkor a megoldási lehetőségek tér-analóg
és idő-analóg komponenseit egyenlő arányban kell felosztani, és az
időben váltogatva kell képviselni a választási lehetőségeket.
- Aki ezt edzetten csinálja, az Melkizédek rendje szerint való
pap,
- aki közepesen rosszul csinálja, az csak vívódik,
- illetve akivel csak spontánul történik, az a skizofrénia
veszélyében él.
Ám ez a SÚLYPONTI VAGY EGYENLŐ IDŐ-INTERVALLUMOS
VÁLTOGATÁS sem igazán jó, és főleg nem végleges megoldás. Ilyenkor
egy igazán megfelelő dolog kínálkozik: Tudás-alapú papi elemzés után
felterjesztjük az ügyet a Lehető Legfelsőbb Bírói Szék elé, és azt közzé
is tesszük.
A csakra-epilepsziával kapcsolatban például egyformán „jónak” és/vagy
egyformán „rossznak” gondolom,
- ha azt mondom, hogy az illető „páciens” próbálkozzon meg
nyugodtan a szuper-karmával való egybenyitás módszerén kívül mással
is;
- vagy ha azt mondom, hogy ilyenre már ne vesztegesse a
drága időt, hanem hozza meg a nehéz döntéseit, és könnyebbüljön
meg.
A saját romlott karmának egy másik ember szuper-karmájával való
egybenyitása némiképp leegyszerűsítve a következőképpen néz ki: A
páciens, (-vagy annak betegbiztosítója-) felkeresi Lucifer azon
ellenfelét, amely ellen Lucóka magát a disznóságokba immár
belebetegedett pácienst használta fel. A disznóságok felismerésére és
felfüggesztésére vonatkozó önkéntes garanciáinak elhangzását
követően közli a hajdani ellenlábasával, hogy teljesíti három igazságos
kívánságát. Nem az áldozat teljesíti azt, hanem a páciens az áldozat
felé. Az a megjavulni kész fél teszi ezt, aki a disznóságok
következményeinek virtuóz elodázgatása következményeként eljutott a
csakra-epilepszia állapotába, vagy valami más merőben új tünet-
együttesbe érkezett meg; - végül pedig a saját szövetségesi
szférájában nem talált többé delikvenseket, akikkel megoszthatná a
karmáját, akikre áttölthetné annak egy részét (-mert már azokon sem
fér el több-). Így végül magával az ellenfelével osztozott meg a
karmákban a szuper-karmával való egybenyitás módszere által,
mindkettőjük mágiájának csúcspontjaként. A csakra-epilepsziának
tehát EGY RÉSZE bizonyára meggyógyulhat e mostani logikai
amnesztia és ’lélektani reset’ ajánlat nyomán. De hangsúlyozottan csak
egy részük, az amolyan „felső” fertályuk, enyhén gennyes karma-
tartalommal….. A fennmaradó (-immár ilyenformán módszertanilag
hatékonyan elkülöníthető-) esetekre vonatkozóan azonban
változatlanul a szuper-karmával való egybenyitás módszerét vélem
egyetlen alkalmas és hatékony eljárásnak.
Tisztázandó a karmák egybenyitásának mechanizmusa. A karma egy
bonyolult és magas információ-tartalmú egyéni kódolású zárt bio-
mágneses erőtér,
- akár gennyes,
- akár semleges és átlagos,
- akár szuper tartalommal. Innen a szuper-karma elnevezés.
Ha valakinek gennyes a karmája, és egy átlagos karmájú egyénével azt
egybe tudja nyitni, (-ehhez a donor akarata kevés, az akceptornak is
elfogadó szeretettel kell hozzá viszonyulnia-) akkor az akceptor fél is
rosszul fogja magát érezni valamennyire. Legfeljebb a donor
valamelyest megkönnyebbül. A szuper-karmával való egybenyitáskor az
a különbség, hogy az ilyen ritka akceptor-egyén önként és
tudatosan „keveri át” a donor karmáját a sajátjával. Ám noha a szuper-
karma tulajdonosának sem fog jól esni a procedúra, de őt legalább nem
fogja a földhöz verni az egybe-nyitás, mint ahogy ez az átlagos karma
tulajdonosával elkerülhetetlenül megtörténik. A szuper-karmával való
egybenyitáskor van még egy másik különbség is az átlagos karma és a
gennyes karma egybenyitásával való összehasonlításban: Amíg ez
utóbbi esetben csak a gennyes karmájú egyén a donor, és az átlagos
karmájú fogadó fél az akceptor, addig a szuper-karmával való
egybenyitáskor mindketten donorok és akceptorok egyszerre: csak
nyilván merőben más információs tartalommal. Hát ez az, ami nem húsz
Fillérbe kerül kérem szépen…..
A továbbiakban értelmezzünk néhány alapvető különbséget: A Tudás pl.
olyan típusú információ, amely másolható, sokszorozható, miközben az
eredeti helyén is természetesen megmarad. Azonban a karma olyan
pozitív vagy negatív töltésű, kódolt kontaktot megvalósító információ-
halmaz, amely csak áthelyezhető azaz küldhető, vagy megosztható, de
nem másolható. Gondoljunk a „copy” és a „move” közötti különbségre
az informatikából.
Nyíljon hát meg a titkok tárháza: ez a „karma-egybemosás” egy
kortárs, élő, felfutó jelenség. Nekem egyszer egy könyv-vizsgáló
vállalkozó hölgy adott végső soron ilyen alapon 300 e. Ft-ot. Ám ez egy
nagyon „olcsójános” tarifa volt a részemről ahhoz képest, hogy cserébe
a Münchausen szindrómájának karmikus adósságát sikeresen
befogadtam a saját karmámba. Mondjuk nálam elfért…..
Egy korábbi időszakban egy milliomos vállalkozó vagdosott hozzám 30
és 124 ezer Ft. közötti összegeket, de nem havi lebontásban, hanem
rapszodikusan. Ezt egy olyan 200 millióból osztogatta nekem és más
hozzám hasonló egyéneknek, amit ő is ugyanígy kapott. Eredetileg
nősülés miatt kiugrott katolikus papként rendelkezett valamekkora
szuper-karmával, és egy rövid ideig Rt. vezérigazgató volt. Az említett
200 milkót végkielégítésként kapta, ám kikövetkeztethető, hogy végső
soron szuper-karma egybenyitás képezte a tulajdonképpeni mögöttes
valóságot. Ő az így „nyert” karmikus veszteségeit egyengette tovább
hasonlóképpen, ez pedig a köztem és közte zajló mögöttes valóság
volt. Az exponenciális szuper-karma gerjesztési kényszert illetve
fertőzöttséget ettől a fószertől kaptam az ő fejlett karma-egybemosási
és tovább-egyengetési húzásainak melléktermékeként. Ez a kettő példa
inkább amolyan implicit egybenyitás volt, a helyzet „fokozódásával”
azonban mostanában explicit egybenyitásoknak kell következniük.
Tippelni gondolom szabad……, legfeljebb csak összehasonlítási alap lesz
belőle…., mindaddig amíg be nem következik.
(-Implicit, azaz közvetett vagy ráutalásos. Explicit, azaz kifejezett és
közvetlen.-)
Talán egy globális karma-kiegyenlítődési ’reset’ hajnalán vagyunk, ki
tudja… Ezzel az elmélettel együtt a ’reset’-mágia valójában immár két-
lépcsős.
Jézus élete és halála is tulajdonképpen egyfajta ilyen konstruktív
szuper-karma csikicsukihoz is hasonlítható; - habár ez természetesen
éles elkülönítésre kívánkozik attól a két példától és a módszertől, amit
én írtam le.
A tippjeim szerint a történelem e jelenség tömeges kiteljesedése felé
tart. Először Ábrahám és a fáraó között sistergett ez a mágia, amikor a
fáraó „megvendégelte” Ábrahám feleségét, ám magát Ábrahámot
elfelejtette „megvendégelni”. Így az Ószövetségi Precedens - Jog
legelső precedens-paragrafusát Ábrahám nem is vérrel, hanem rögtön a
fáraó spermiumával írta meg. Pontosabban mondva mondta tollba a
fáraó írnokainak…. A fáraó pedig amikor észrevette, hogy már csak
megkésve tudja azt a látszatot kelteni, mint ha ő akarta volna ezt* így,
tovább már nem késlekedett, és legott jóváhagyta az epizódnak
minden részletét. (-*Nevezetesen, hogy az írnokok tinta helyett az ő
spermiumával írják a rendelkezéseket, ráadásul nem az ő akaratát,
hanem Ábrahámét jegyzik le.-) Ábrahám
- szabad elvonulást,
- a feleségét vissza,
- és a fáraó vagyonának felét kérte. Többet nem kérhetett,
kevesebbet pedig bolond lett volna kérni. Minden valószínűség szerint a
mesék híres három kívánsága is innen, illetve analóg esetekből ered,
amely motívum már a viccek világába is átvonult.
Logikailag némiképp pontatlanok a feljegyzések annak tekintetében,
hogy a Melkizédeknek adott híres papi 10 százalék szintén legelső
precedensének összegét előre elkérte-e többletként a fáraótól, vagy
pedig azt a saját apanázsából jattolta-e le.
Mindenesetre Ábrahám betette a kártyáját az egyiptomi ATM-
autómatába, és mielőtt elhagyta Egyiptomot, lehívta onnan az egész
hirtelen keletkezett vagyonát, mert akkoriban Egyiptom és Kánaán
között (-ahová Ábrahám távozni készült.-) még nem volt elég fejlett a
digitális és az optikai szálas távközlés. Így aztán a két ország ATM-jei
között még értelemszerűen nem lehetett meg az informatikai
kompatibilitás sem. Ugyanezen okok miatt a fáraó hiába küldött sürgős
prioritású e-mailt Abimelek kánaánita királynak a történtekről, mert ez
utóbbi monitorján csak olvashatatlan és kódolhatatlan karakterek
jelentek meg, amikor rákattintott a levélre a megfelelő Outlook
menüben. Mire az informatikusai megfejtették volna a veszélyre való
figyelmeztetést, addigra Abimelek szintén kénytelen volt átutalni
ugyanezt a fajta szuper-karma egybenyitós jattot Ábrahám számlájára,
és egy kánaáni karakterkészletes kompatíbilis bank-kártyát is adott
neki. Melkizédek abból a jattból is bepuszilta a híres papi tizedet. Fel is
rakta az egész sztorit a netre, amelyet később Mózes CD-re mentve
hozott ki Egyiptomból. Ugyanis Mózes tudta, hogy a fáraó az adatbázis-
szervere nélkül nem megy hadjáratba, ami informatikailag kockázatos
manőver….. Elvégre Mózes nem lehetett elég biztos abban, hogy amikor
rácsukja a Vörös tengert az üldözőkre, akkor nem megy-e bele a sós
tengervíz a fáraó szerverébe, ráadásul a víz nyilván néhány medúzát is
belemos a nyomtatott áramkörök közé. Ez a kockázat, mint tudjuk be is
következett. De Mózes kapott egy Tízparancsolatos híres CD-t is a
Nagyfőnöktől, habár lehet, hogy az MP-3 vagy valami egyéb külső UBS-
port volt, ez a részlet már a múlt ködjébe veszett... Mindenesetre a
Szövetség Szerverét (-régies nevén a Frigyládát-) Jeremiás próféta még
a babilóniai fogság előtt elásta egy barlangba, az pedig onnan a közös
tudatalattink legmélyére teleportálódott, a belépési kódokat pedig
tölgyfa-diplomáciai futárral elküldte a druidáknak.
Így születtek az ábrahámita (-egyiptomi gyökerű-) világvallások,
amelyek egyesülni is karma-egybenyitással fognak; - hacsak nem
akarják belülről megtapasztalni a kollektív végpusztulás
ellentmondásos „gyönyörűségeit”…..
Mindenkinek a lehető legeslegjobbakat!
Éljen a Lélektani ’Reset’ !!!!
TOMI az egyipTOMI / PhD, azaz Piszkosul hátborzongató Druida
U.i.: (-Ami pedig a Frigy-Szerver belépési kódjait illeti, nos épp
mostanában hack-elem a jelszó rovatot a belépési menüpontban. De
a „Jelszó még egyszer” rovatba alighanem már NEM ugyanazt kell
beütni, mint az előző rubrikába, így totál izé a helyzet. Az első rubrikába
elfogadta a Rendszer belépési kódként „A Három Ábrahámita Világvallás
Földi Paradicsomi Egyakaratúsága” lózungot, mint jelszót. A
másodikba „A Globális Férfi-Nő Közmegegyezés”-t fogadta el, de ekkor
meg eltűnt a belépési menüpont kattintó gombja. Alighanem bizonyos
feldolgozási idő után megint megjelenik a képernyőn, és akkor
rákattintok az egeremmel. Most biztos éppen egérúton van a szerver,
azért nincs mire rákattintanom az egeremmel, pedig a két Jelszó noha
hosszú, de tutira megvan.-)
|
