1. |
Nagykutya-sziget 10 (mind) |
116 sor |
(cikkei) |
2. |
Grand Canyon-5 PETRIFIED FOREST, Flagstaff (mind) |
111 sor |
(cikkei) |
3. |
Izlandi utleiras - Snafells felsziget (8) (mind) |
69 sor |
(cikkei) |
4. |
Izlandi utleiras - Snafells-tol Reykjavik-ig (9) (mind) |
48 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Nagykutya-sziget 10 (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
A torerok kozben elhagytak a porondot es a palankra konyokolve
figyeltek, amint a bika nekiveselkedett a lo oldalanak. Meg jo,
hogy bekotottek a gebe szemet, maskulonben vagtaba fogott
volna ijedteben. Igy csak nekitamaszkodott a palanknak es
varta, hogy vege legyen a molesztalasnak. A picador kihajolt a
nyeregbol, hosszu landzsajat a bika lapockai koze dofte, kejesen
forgatta, recsegtette a hegyet a husban. - Gyengiti a fejet tarto
izmokat - bologatott elismeroleg Manuel.
- Kicsit hosszadalmas - szolalt meg egy perc mulva Arnold. - Allatkinzas.
A picador vegre abbahagyta a vajkalast. Nem joszantabol, hanem
mert lejart az ideje, a porondon megjelentek a banderillerok,
hogy szinpompas diszitesu, szakallhorgos, vasrudakat
tuzzenek a bika verzo hataba, ezzel is novelven a picador landzsaja
okozta fajdalmat. Az idonkent felcsattano tapsbol itelve jo munkat
vegezhettek, amint a hegyes szarvak mellett elrohanva, magasra
ugorva vagtak bele a cafatta turkalt hatba a kurta gerelyeket.
- Ez a "tercio de banderillas", a picador lovanak emelgeteseben kifaradt
bika elenkitese - konferalt Manuel. Hallgatasunkat turelmetlenseggel
vegyult unalomnak vehette, mert gyorsan hozzatette. - Mindjart jon a
"tercio de muerte", a halal harmada, roviden a "faena" - mutatott rosszul
leplezett izgalommal a hozzank legkozelebb eso burladero mogul
elobujo cifra ruhas fickora.
- Remelem, hogy gyorsan vegez a szerencsetlen allattal - szolalt meg
vekony hangon Arnold.
- Biztos lehetsz abban, hogy nem fogja elsietni - nyugtattam meg.
Arnold szemrehanyo pillantast vetett ram.
A kozonseg felhordult, amint a matador cifra ruhajan nyomot
hagyott a hajszalnyi kozelsegben elzudulo bika hatan patakokban
omlo ver. Meg haromszor megismetelte a mutatvanyt, aztan
meghajolt a lelkesen rikoltozo kozonseg elott. Kiment a
partvonalhoz, diszkardjat estoquera cserelte, azzal a kezeben vonult
a Presidente, szaritasra kiteregetett szonyegekkel boritott paholya
ele, hogy megkapja az engedelyt a gyilkolasra. Ahonnan mi ultunk csak
az elnok szeles karimaju kalapjat lattuk megmozdulni. Emberunknek
ennyi is eleg volt, mert sarkon perdult es meg egyszer, utoljara megforgatta
maga korul az aldozatat. Az szegeny, tul nagy svungot vett, egyszerre
fekezett es valtoztatott iranyt, ugyhogy a labai megcsuklottak, es orran
csuszott a porondon. Nyilvanvalo volt, hogy tovabbi hergelesre vagy
osszeesne, vagy pedig fittyet hanyna az ugratasnak.
A matador arca ele emelte vizszintes pengeju, a vege fele kisse
lekonyulo szerszamat. A beallott csendben szinte hallani lehetett, amint
mely lelegzetet vesz, aztan nekirugaszkodott, es a tuhegyes s
zarvakat ugyesen kikerulve a tekintetet foldre szegzo bika pupjaba
vagta borotvaeles kardjat. A bika egesz testeben megrandult,
szarvaival lathatatlan ellenseget oklelt. A matador mar a kerites mellett
jart, es a valla mogul tekintett vissza aldozatara, mely labon maradt, es
mint egy kiutott okolvivo, tetova lepesekkel az arnyekos resz fele indult.
Azon nyomban befutott harom capadero, es amig ketten a lepedot
lobogtattak, a harmadik hosszu palcaval kipiszkalta a torzsen
kalaptukent keresztul dugott estoqouet.
- Az elso szuras celja az aorta, ha az nem talal, akkor a nyakszirtbe kell
dofni! - fintorgott Manuel. - Matadorunk most mar csak az egyik fulet
kaphatja meg a bikanak.
Rosszullettel kuszkodtem, igyekeztem mashova nezni, a kozonseget
figyelni, valahol mashol lenni, mint a hajdan a politikai szeminariumok
alatt Geza kollegam, aki mindig vegig utazta - gondolatban - a ket orat.
Nem sikerult. Az irtozattol nem voltam kepes masra gondolni. Hiaba
szurkoltam Ferdinandnak, az egyenlotlen kuzdelem kimenetele ketsegtelen volt.
A matador kozben mar a descabelloval felfegyverkezve indult
a kozepkezdeshez, ami meglehetosen furcsa oloszerszam. Hosszu
tornek indul, aztan a hegyetol egy arasznyira kis femdarab all
keresztben rajta. Gondosan meregette a helyzetet, majd rovid
koncentralas utan hirtelen mozdulattal szurt a vertol csatakos tarkoba.
A belso verzessel kuzdo bika a fajdalomtol keservesen feljajdult.
Orrabol veres nyal folyt, szurke nyelve elettelenul logott ki a szajabol,
de talpon maradt. Elegedetlen mormogas terjedt vegig a nezoteren.
- Mikor lesz vege? - kerdezte elhalo hangon Arnold. Olyan csendben
ult, hogy megfeledkeztem rola. Hofeher arcan verejtekcseppek,
az emlekboltban vett diszes banderilla a labanal hevert.
- Ez meg csak a kezdet! - veregettem meg a vallat - Ma meg ot bikaval
csinaljak vegig ugyanezt.
A bika lassan elindult a mi oldalunk fele. - Que se lo tengan!
Fogjatok meg! - kiabalta be egy gunyos basszus. Kidulledt szemeiben
alig pislakolt az elet, megis ugy tunt mintha minket nezett volna.
Bikahoz nem illo modon, szivszaggatoan obegatott.
- Ra-ta-ta-ta-ta… - tippelt egyik, mexikoi kinezesu szomszedunk.
Arnold szajat beharapva foldre szegezte tekintetet.
Pedig mar nem volt sok hatra. A haldoklo allat veres habot horgott, majd
lassan terdre ereszkedett. - Ott jon a puntillero! - mutatott Manuel
a kis emberre, aki szinte eszrevetlenul sietett at a porondon.
Lehajolt es megadta a kegyelemdofest.
- Ta-ta-ta-taaaaaaa!!! - kurtoltek megkonnyebbulten vilagga a trombitak
a halal trillait. Ferdinand lelke a nezoter fole emelkedett, mikozben elettelen
porhuvelyet kozombos oszverek kivontattak a porondrol. - Ez a bika is
fuleivel egyutt kerul a vagohidra! - vigyorgott a geppuskas mexikoi.
A lepcsoket kettesevel veve igyekeztunk lepest tartani Arnolddal. A kijaratnal
megalltunk elbucsuzni Manueltol.
- Nem kell mindjart moralizalni - tette Arnold vallara a kezet Manuel. -
Nezzetek, ezek a bikak harom evig eltek gondtalanul Kasztilia felhotlen ege
alatt, mikozben vizes betonpadlon csuszkalo hasonmasaikat - elemi
szuksegleteiknek fittyet hanyva - negyzetmeternyi kuckokban csirkeeledellel
etetik. Nem beszelve arrol, hogy a vegen szomjasan, ehesen, neha torott
labbal szallitjak oket szaz es ezer kilometerre azert, hogy marhasultkent
felszolgaljak neked.
- Most mondjatok meg! - tarta szet a karjait. - Mi ahhoz kepest ez a
feloras szenvedes?
Udv, Zita neni
|
+ - | Grand Canyon-5 PETRIFIED FOREST, Flagstaff (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Aug. 9. Szombat,,(from Chambers),,
I-40 West,32 mile,"Petrified Forest Nat. Park., 4 hour, 5300lab",,
Drive through, 28 mile , nyitva 8.00-5.00
valojaban a szezonban korabban nyit - 7kor es tovabb van nyitva.
es este tenyleg bezarjak - ne lopjanak
museum at south entrance, 30 min+
168 west ,18 mile,Holbrook,,
Holbrookban ket eve (1995) aprilisban 18$-ert aludtam egy ejjel egy
Motelban.
I-40 West,19 mile,87 N 5mile, Homolovi ruins State Park, 3$
I-40 West,24 mile,7 mile-S.,"Meteor crater 7$, gyenge, nem eri meg a penzt,
nincs kedvezmeny
szallas: "Flagstaff, 46000lakos, 6700lab, 26.oldal",
alvas elott valoszinuleg belefer az egyik korut,,
Korut #1 - north
I-40 West,28 mile,exit 204,"Walnut Canyon, 7.00-6.00, nincs magassag
,"25 barlang lakas, 250 lepcso"
89 North,exit 201,"Wupatki & Sunset Crater, 8.00-5.00, nincs magassag",
"60mile, roundtrip","Ruins , self guided during day-light, 1 hour+",
Korut #2 - South
89A south,9 mile,"Oak Creek Canyon Natural Area, swimming",
89A south,16 mile,"Sedona, 7700lakos, 4400lab ",
foldut ?,15 mile,I-17,
I-17 South,"Montezuma Castle Nat.Mom. 8.00-7.00, $2, barlang kastely, 1 ora"
I-17 North,30 mile,"Mundas Park, vissza fele Flagstafba",
I-17 North,18 mile,"Flagstaff, 46000lakos, 6700lab,
Megreggelizunk a szalloban - rohadt draga. 10+$ , 7.50re
erunk a PETRIFIED FOREST Nat. Park.hoz (megkovesedett erdo) Sajnos nem
tudtam hogy 7-kor nyit ilyenkor, mert akkor korabban jottunk volna.
A TV regeli alatt 20 percig ecsetelte hogy nincs meg kepuk rola
de az eso elmosott egy vasauti hidat ot kocsi kisiklott, sok sebesult van.
Es egy csoport fotozo turistat vezetovel egyutt olt meg egy kanyoban a
lerohano viz.
ES ez ott ahol holnap az I-40esrol el akarunk fordulni LAs Vegas fele.
Mult heten is jartunk ott (Kingman).
PETRIFIED FOREST Nat. Park: vagy 30 mile sivatag, a foldon fekvo
fa ronkok viszont szilkatos kovek. Bameszkodas, viz hasznos ha van, nekem
nem kellett. 3+ ora. A park masik vegen kihajtva megy az ember tovabb
nyugatra. Flagstaffig van meg ket vagy harom megnezheto emlek, nekunk
kimaradt, de azert masnak javaslom. Indian romok a kanyonok falaban,
lehet picknikelni, maszkalni.
Mi vegul is a korut #2-t tettuk meg, delutan ami szep es erdekes, de
egy ilyen tomeny kirandulas vegere elfarad az ember, es el is fasul.
Szallas; annyi szallashely van, hogy megerkezeskor is at lehetett menni
egy masik Motelba.
Aug. 10. Vasarnap
Keles utan nagy pakolas - egeszen a repules elokeszitese jegyeben.
Kidobjuk a MOABban vett kenyeret - egeszben. 7.30 korul indulas
eszakra, Az a korut #1 volt,
(89-es ut), 8 utan kanyarodas a Sunset Krater Nat. Mon.-hez.
Kernek alairas mintat. Ez egy vulkan - a kraterre nem lehet felmenni,
csak egy oldalkraterre es ketszer lehet maszkalni a lavafolyasokon. Jo
koszos lesz tole az ember. kb 2 ora osszesen, Vizitor Centerrel egyutt.
Tovabb az uton (20 mile) Vupatki Nat. Mon. Negy indian pueblo rom
tekintheto meg. Kb 40-60 percet igenyelnenek, de jon az eso (az arizonai
sivatgban!!) Nincs idom sem fotozni sem bameszkodni, pedig szep
vulkani kraterek latszank nem messze, es tovabbi romokat is lehet sejteni
a szomszedos dombtetokon. Vajon miert hagytak el mindegyiket kb 100 ev
hasznalat utan 1250 es 1350 kozott ? Es hova tuntek el ?
A fold lehellete: egy szuk barlang szaj amibol a hideg levego aramlik ki.
Egy kis megazas utan vissza Flagstaffba, az uton kifogunk egy kiados
esot. Aztan a Historic Down Townban francia ebed 23$ borravaloval,
ital nelkul, - draga. Harom ora korul indulas vissza LasVegasba a
repterre.
I-40 autopalya vagy 150 mile, spead limit 75, valodi sebesseg 90
korul ill. felett, sok a kamion, kozben az uton semmi. Az az ket
lakatlan hegyseget keresztezunk. Egy trading poston (Ash Fork, 400 lakos)
megallunk fagyizni - nyujtozkodni. Megprobalok elore aludni holnapra.
Kingmanba (itt siklott ki a vonat ket napja) erunk hat ora elott. 10
perces setalas. Vissza kapom a vezetest, mert a benzinkutas szerint Las
Vegasbol (100 mile) 2 ora kesessel jonnek a kocsik, olyan itelet ido van
az uton. Innentol 2*2 savos majd a hegybe beerve 2*1 savos az ut. Az
alfoldon (70mile) minden OK. csak latjuk a hegyi vihart. a kocsik
85-90mile/oraval mennek, en csak 80 korul (limit 65) Aztan a hegyi uton
kitor a vihar. Alig lehet latni, nehez vezetni nehez.
Hoover Dam, A Colorado folyon a Grand Canyon kifolyasa. Itt eppen
csak csepeg - 1 perc bameszkodas. A gat megtekintesehez mar keso van,
(7ora) A szembe jovo savot lezartak, az eso sok foldet hordott ra,
foldmunkagepekkel takaritjak !!, ezert kestek.
Mi 40 perc alatt beerunk csepego esoben Las Vegasba. A repter
melletti kaszinokat celozzuk meg, vacsora celjabol. Egyikbe bemegyunk
(Luxor) iszunk egyet, Autos kaszino nezes = dugoban autozunk
vagy 4 blokkot, nagy az elet, nyuzsges, fulledt meleg van aztan ujabb
fagylalat (odaegett csokolade), tankolas es leadjuk a kocsit 2600 mile
osszesen. A felkeszules dacara is eltart a kiszedelockodes 15 percig.
(nem a szamla kiallitasa mert az is hosszu, de az kb 30 masodperc.) A
holgyet megdonaljuk egy gallon vasarolt ivovizzel, - ki sem nyitottuk
(1$), a jegladat kiontjuk.
Busszal a repterre. Mindenki rovid nadragban van ! Hosszu sor a
becsekkolasnal viszont gyorsan halad, rengeteg az ugyintezo,
es nem kekeckednek.
Repules hazaig menetrend szerint.
Szoval en ezt igy vegig csinaltam, vegig rohantam.
Sokkal tobb idot kellene eltolteni, bameszkodassal, a taj elvezetevel.
Azert mert sokat irtam az esorol nem kell a sivatagot esosnek elkepzelni.
Inkabb feludito volt mint zavaro. Jobbara tuzo napsutes volt, azt nem
irtam mert az a termeszetes.
Szerintem gyunyuru helyeken jartam es nem szantam eleg idot a
megcsodalasukra,
okuljatok belole es ne vezessetek nap 300 mile-t. Lehet, de minek.
Inkabb allj meg, menj oda es NEZD MEG.
Jo utat mindenkinek,
Laci
|
+ - | Izlandi utleiras - Snafells felsziget (8) (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
7.nap július 2. péntek
Laugarbakki - Búdardalur - Stykkishólmur - Ólafsvík - Snafellsjökull
- Ólafsvík
300 km
A reggeli után rövid pihenő következett, azaz számos képeslapot
írtunk meg és adtunk postára. 12 óra körül indultunk útnak, hogy
eljussunk utazásunk legnyugatibb pontjára a Snafellsjökull
közelébe. Budaldarúrban, már a nyugati tengerparton álltunk meg
először tankolni, valamint a helyi pékségben némi ennivalót venni.
A hazai boltokat megszégyenítő választék, friss áru és udvarias
kiszolgálás ebben a boltban is természetes volt, valamint az is,
hogy a pékárut csak kesztyűbe dugott kézzel fogta meg az eladó.
Az ilyen apróságokra még mindig rá tudunk csodálkozni...
A Snafells félsziget északi oldalán haladva érkeztünk meg a
különleges fekvésű Stykkishólmur-ba. A város három egymáshoz
kapcsolódó félsziget végén található. Ami még ennél is
különlegesebb, az a város temploma, mely először bizarr, de
közelről és belülről megszemlélve egészen különleges és szép
látvány. Megmásztuk az un. "Szent"-hegyet is, melyről némi
rálátás nyílt a kikötőre és egy épp bálnalesre kifutó hajóra. A tiszta
időben jól látszottak a havas hegyoldalak Észak felé.
Grudarfjördur falu elhagyása után tárult szemünk elé a 463 méter
magas Kirkjufell (Templom-hegy), mely közvetlenül a tengerpart
mellett emelkedik egészen hirtelen, egy gótikus templom
sátortetős főhajóját formázva. Félkörívben kerültük meg, így mindig
más-más megvilágításban láttuk a különleges formákat, mely még
izlandi viszonylatban is bizarr látvány.
Nem sok volt már hátra Ólafsvík-ig, mely az egyik legrégebbi
kereskedelmi központ és halászfalu a félsziget végén. Ezúttal egy
vendégházban szálltunk meg (Guesthouse Höfdi). A főként
halászatból élő, 3000 lakosú városkában nagy ünnepség volt, a
Faeröer-szigetekről érkeztek látogatók. Mindezt az információs
központként és múzeumként szolgáló régi kereskedő házban
valamint a számtalan zászlót látva tudtuk meg. Sétáltunk egyet a
kikötőben, majd megvacsoráztunk a helyi "Grill"-ben, rántott halat
sült krumplival. Izlandon stílusosan fagylaltot is kértem utána, de a
kicsi, közepes, nagy és extra nagy adagok közül a közepessel se
tudtam végezni. Ha egyszer Jégország, akkor nincs mese…
Vacsora után felkaptattunk a modern stílusú templomhoz, melybe
szerencsére zárás előtt sikerült még benéznünk. A templom
dombja alatt terülő focipályán épp meccset játszottak (este 1/2 10-
kor), viszonylag népes közönség előtt. A helyi erők épp vereséget
szenvedtek, de a játékosok lelkesedése meggyőző volt.
Megbecsülik azt a pár hónapot, amit a szabadban focizhatnak.
A városban már az esti koncertre készültek, amikor mi tovább
indultunk Nyugatnak, hogy közelebbről is lássuk a Snafellsjökull-t
valamint az éjféli napot a tengerpartról. Sikerült is néhány képet
készíteni a lemenő nap fényében, bár egy helyen egész népes
madársereg támadt ránk. Ez a gleccser valójában egy viszonylag
szabályos formájú vulkán, melynek 1446 méteres csúcsára
motoros szánnal is fel lehet jutni. Egy keskeny és rengeteg kővel
tarkított lávamezőn át vezető úton jutottunk el a félsziget
legnyugatibb pontján található világító-toronyig, ahol rövid séta
után a sziklákon állva figyeltük a vízbe alábukó napot. Teljes
szélcsend volt az Atlanti óceán partján, akárcsak a Titanic
éjszakáján. Legnagyobb meglepetésünkre a part közelében
néhány ugrándozó delfin is feltűnt. Alig félórával éjfél után nem volt
sokkal sötétebb, de pillanatok alatt megjelent a talaj menti köd, így
visszafelé haladva már néhány felhőn is keresztül hajtottunk.
Ólafsvík főterén még élénk éjszakai élet volt, rengeteg fiatallal.
Az eredeti valtozat fenykepekkel egyutt itt talalhato:
http://www.dream.hu/kosza
|
+ - | Izlandi utleiras - Snafells-tol Reykjavik-ig (9) (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
8.nap július 3. szombat
Ólafsvík - Borgarnes - Hvalfjördur alagút - Reykjavík
200 km
Reggelinket a vendégház hangulatos étkezőjében fogyasztottuk.
A falakat rengeteg régi fénykép illetve másolat borította, így evés
után még egy jó ideig nézelődtünk is. Tankoltunk, majd egy egész
rövid szakaszon átvágtunk a félszigeten és a déli részen, a
tengerpart mellett folytattuk az autózást egy szép napos partmenti
síkságon. Hátunk mögött a tűzhányó havas csúcsa, bal oldalt
kisebb vízesések, előttünk pedig az utolsó, viszonylag rövid,
Reykjavíkbe vezető út. Mivel délutánra vissza kellett vinnünk az
autót, ezen a délelőttön nem sok időnk maradt a nézelődésre.
Csak néhányszor álltunk meg rövid időre, egy-két fénykép erejéig.
Borgarnes előtt hirtelen olyan erős szél támadt, hogy az autó
kormányzásánál is jelentősen érezni lehetett a rásegítést. Itt
kaptunk igazán ízelítőt abból, hogy milyen is lehet az, amikor az
Északi-sark felől akadály nélkül jutnak el az áramlatok a szigetre.
Borgarnes után egy hosszabb hídon vágtuk le az egyik kisebb
öblöt, a Hvalfjördurt pedig egy tenger alatti alagúton keresztül
(1997 óta működik, nem minden térképen van rajta). Ezzel jó egy
órát takarítottunk meg, viszont kifizettünk 1000 koronát. Az alagút
három sávos és kb. 5 km hosszú, a partról a föld alá való behajtás
előtt pedig nagyszerűen lehet látni a szorost, ami alatt az út vezet.
Ahogy közeledtünk a főváros felé, egyre erősödött a forgalom,
valószínűleg sokan indultak hétvégére az ország északi területeire.
Reykjavíkban először beköltöztünk a szállásunkra a Hallgrimur
emléktemplom terén található Guesthouse Sunna-ba.
Megkerestük az autókölcsönző telephelyét, leadtuk az autót és
gyalogosan indultunk a városba. Elsőként a tengerparton látható
modern Viking emlékműhöz mentünk, majd a belvárosba és a fő
bevásárló utcára jutottunk. Megnéztünk jó néhány boltot és kisebb
ajándékokat is vettünk. Izlandról szinte kötelező ajándék a helyi
gyapjú pulóver, sapka, sál vagy kesztyű. Ezekből is volt bőséges
választék, az áruk viszont nekünk csillagászati volt.
A szállás konyhájában főzésre is volt lehetőség, így ezen az estén
a magunk főztjét ettük, és az izlandi TV műsorát néztük egy rövid
ideig. Éjfél előtt még elsétáltunk a Perlan-hoz, hogy lássuk amint a
nap a várost megvilágítva bukik le az öböl északi hegyei mögé. A
haza vezető úton olyan érzésünk volt a kis kertes házak között
járva, mintha már hajnalodna. Valójában így is volt, pedig alig múlt
el éjjel 12 óra.
Az eredeti valtozat fenykepekkel egyutt itt talalhato:
http://www.dream.hu/kosza
|
|