Celibidache a zenélésről

"Mit nevez Ön tradíciónak?
Mindent, amit mások cselekedtek?
... Tradíció pedig nincs, és a
darab sem létezik, hanem minden
alkalommal újra és újra születik meg."

"Tradíció? Csupa szemét. Nem csak a jót
adják tovább, hanem a rosszat is.
Többnyire ez utóbbi van túlsúlyban."

"A mű nem létezik. Sokkal inkább abban a
pillanatban keletkezik, amikor a megfelelő
körülményeket megteremtik hozzá, élő
folyamatként. De ez nem megfogható.
Hogyan lehet valaki valami olyasmihez hű,
ami nem is létezik? Vagy a kottahűségről
lenne szó? Mahler azt mondta, hogy a 
kottában minden benne van, csak a lényeg nincs.
Márpedig, ha már Mahler is ezt állítja..."

"Ez talán egy szarkára akart hasonlítani?
Szerintem páncélozott tehén volt!"
(Rossini: Tolvaj szarka - nyitány próbáján)

"Ki határozza meg a tempót? A kritikus?
A művelődési minisztérium? Az isten szerelmére!
Egyes-egyedül a korreláló tudat dönt!"

"A tudás természetesen nagy dolog, de a zenében
nincs se tudás, se gondolat - csak az élmény."

"A tempó nem definiálandó. Tempó nem rendelkezik
saját létjogosultsággal éppen ezért nem lehet sem
helyes sem helytelen. S a világ sem akarja megérteni:
a tempónak semmi köze a sebességhez."

"Amit általánosságban interpretációnak hívnak
nem más, mint az előadók és a hallgatóság 
összejátszó ignoranciájának összege."

"Van amit még egy idióta sem tud tönkretenni.
Egy C-dúr mindig élmény marad."