irta:

> Ez a determinizmus-problema talan nem ilyen egyszeru.
> Szerintem igenis vannak az eletutakban oksagi viszonyok,
> ok-okozati osszefuggesek. Van a letunknek egy kerete,
> ami igenis meghatarozza az eletutunkat.
> Ezen belul persze (en is azt vallom, hogy) viszonylag szabadon
> mozogHATunk.
> Mint ahogyan nem tehetsz semmit a rad hato fizikai torvenyek ellen
> (gravitacio, stb.), ugy szerintem a tarsadalmi letnek is
> vannak rajtunk tobbe-kevesbe kivul eso meghatarozoi.
> Ilyenek peldaul a csaladi hattered, a szuleidtol latott/kapott
> attitudok, beallitodas, az adott kor, amiben elsz, es persze a
> hely, a tortenelmi szituacio.
> Nem azt allitom, hogy LEHETETLEN ezeken, illetve ezeknek a rank
> gyakorolt hatasan/hatasain valtoztatni, de NAGY VALOSZINUSEGGEL
> (=az emberek nagytobbsegenek) ezek meghatarozzak azt, hogy milyen
> ember valik belolunk.

Szvsz ezek a tenyezok annyiban meghatarozoak, amennyiben mi elfogadjuk oket
meg
hatarozoknak. Es persze altalaban kisgyerekkent ugy lettunk kondicionalva a
has
onloan kondicionalt szuleink, kornyezetunk altal, hogy tudattalanul
elfogadjuk
ezeket, eszunkbe sem jut megkerdojelezni, merthogy nem is vagyunk tudataban
ann
ak, hogy van valasztasunk.
A szabadsag akkor kezdodik, amikor elkezdjuk ezeket a beepitett korlatokat
megk
erdojezelni es lebontani, amikor a SAJAT eletunket kezdjuk elni ahelyett,
amit
eloirtak nekunk.
Persze ez tenyleg eleg ritka es hosszan tarto folyamat, ezert a
szociologusokna
k, szocialpszichologusoknak meg jo ideig lesz munkaja ;-)
Peter