A hamiskartyas

Egy kulvarosi italboltban egyedul ult asztalanal. Csendben iszogatott, amikor 
szovaltasra figyelt fel. A vita a szomszed asztalnal folyt, ahol harman 
szerencsejatekot jatszottak.

- Te csalsz!
- En csak osztok, te valasztasz! Honnan tudhatnam, melyiket fogod valasztani?

A csalast velelmezot ez nemikepp meggyozte, folytattak a jatekot. Figyelni kezd
te 
oket. Harman jatszottak, egyszeru jatek folyt. Az oszto keveres utan 
haromfele osztotta a paklit, a játekosok, akik ellene jatszottak, valasztottak 
a harom 
csomag kozul. Felfordították a paklikat, akinek nagyobb lapja volt, mint az 
osztonak, nyert. Kisebb és egyforma lapokkal vesztett.
Feltunt, hogy a jatekban donto harom lap kozott surun fordulnak elo egyforma 
lapok. Ha a harom lapbol ketto  egyforma erteku, mar nem 50-50% az esely, 
hanem 67-33 az oszto javara.
Az osztó varazslatos kezugyesseggel kavarta a lapokat, és egyfolytaban nyert. A
z 
egyik jatekosnak mar haza is kellett mennie, mert az osszes penzet elvesztette.
 
Kisvartatva visszatert, azt hitte, van eselye az elpartolt szerencse 
visszateresere. A jatekosok ereztek, hogy nincs valami rendben, de nem tudtak 
rajonni, hogyan csalhat az oszto, hiszen vegulis ok valasztanak maguknak lapot.
 
Ha a piros a'sz hozzajuk kerult volna, atvehettek volna az osztast, de a piros 
a'sz 
nem kerult jatekba, mindig valamelyik pakli kozepen volt.
Jatszottak tovabb, majdnem mindig az oszto nyert, aztan elfogyott a jatekosok 
penze, veget ert a jatek.
Fizetett, felallt, kiment a dohanyfustos helysegbol. Kint koraoszi kod fogadta.
Belebamult az utcai lampak altal a kodbe rajzolt fenygombbe. Arra gondolt, itt 
most kicsiben latta azt, amit az orszagban nagyban torténik: idonként valasztan
i 
lehet a cinkelt egyformakbol, azután fizetni kell, majd ujra valasztani es fize
tni, es 
fizetni amig lassan el nem ve'sz minden.