> Senki sem kerul veletlenul bele egy vitaba vagy verekedesbe,
aki megis, annak affinisnak kell lennie az ilyen tipusu elmennyel. <
(Vagyis aki veletlenul kerult bele, az sem veletlenul kerult bele. Ha
veletlenul pontosan erted, akkor veletlenul nem figyeltel. :-))
Ugyanaz a vita vagy verekedes nagyon kulonbozo modokon elheto meg vagy
epp kikerulheto, az ember lehet szajhos, pokhendi, meghunyaszkodo,
egyenes, karakan, sunyi, nagyokos, masokert kiallo vagy keretlenul
belepofazo. Vegyuk bele a helyszini tudatos valasztast is!
:-)
RL
|
> Azt javaslom, hogy pozitív állításokkal kezd: "Minden körülményben
> humoros, laza és oldott vagyok." "Könnyen és bátran
> csevegek." "Megtalálom a társam.", stb.
Sarkitva ugy is mondhatnam, ket iranyzat van. Az egyik a "legyel te is
meno", a masik a "legy nyugodtan onmagad". Allati termeszetunk szerint a
menok parosodnak, a tobbiek kihalnak. Lelektermeszetunk szerint a
helyzet sokkal bekesebb.
> En megtalaltam a lelekparomat. Nagyon boldogok vagyunk, merhetetlen
> szeretet van közöttünk. Csak hinni kell!
Tudok konkretan ket olyan esetrol, amikor ellenseges lelkek vallaltak
hazassagot meg foldi megszuletesuk elott, hogy megkisereljenek a
kenyszerbol egyuttelest tanulni. A foldi eletuk soran az elozmenyekrol
nekik sincs tudatos ismeretuk, viszont eros tudatalatti kesztetesek
tartjak oket egyutt az eszervek ellenere.
A "lelekpar" nem annyira misztikus fogalom, mint inkabb zavaros.
(HIX-archivum keresojeben: mez a madzagon) Javaslom inkabb a "jelenben
idealis par" gondolatat.
|
