LAD:
> > a Tetragrammaton éppen ezekből áll: jod-hé-waw-hé.
> Direkt van. Négy magánhangzóból áll, vagyis olyan betűből, ami a
> mássalhangzó-centrikus sémik számára nem hang. Tehát azt jelenti: a
> Kimondhatatlan.
Egyetértek.
Tamás:
> > a HÉ, WAW, JOD (meg ráadásul az ÁJIN, ez a torokhang) afféle
> > Janus-arcú betűk: mássalhangzó, mint minden rendes héber betű, vagy
> > éppen magánhangzó, amit egyébként nem írnának.
>
> Ez nemcsak a héberre jellemző: ilyen az arab "alif" =
Erről jut eszembe, a fenti felsorolásomból hiányzott ugyanennek héber
megfelelője, vagyis az ÁLEF is használatos magánhangzójelölésre.
> történetileg a görög "éta" is "h" volt.
Nem véletlen, hogy nagybetűvel írva így fest: H.
> nem lehet azt mondani, hogy a héber elvből nem jelölne mást
> csak mássalhangzókat, hiszen ismertek a "qámaz", "chólám" stb.
> mellékjelek; csak a gyakorlatban kevéssé használatosak.
Ellent kell mondanom. A héber alfabéta (azaz "álefbész") már a Holt-tengeri
tekercsek keletkezésekor is 22 betűből állt, amikor még híre sem volt a
"pontozás"-nak (így nevezik a kámec, chólám stb. mellékjelek rendszerét,
amelyet csak pár száz évvel a Holt-tengeri tekercsek keletkezése után
kezdtek kidolgozni). Ha héber szótárt forgatsz, ma is a 22 betű sorrendjében
találod meg, amit keresel. Az "ige" (v. "ügy", "dolog") jelentésű héber szó
pl. e 3 betűből áll: DBR. A mellékjeleket a betűk alá, fölé v. belsejébe
helyezhetjük el, s nem csak a magánhangzókat jelölik, hanem a példaként
hozott DáVáR szó esetében azt is mellékjel mutatja, hogy a BÉT itt "v"-nek
hangzik.
> a "matres lectionis") sem része a héber írásnak,
> hanem egy másik opcionális kiegészítése magánhangzók jelölésére.
Annyiban része, hogy már a régebbi kéziratokban és a zsinagógai
tekercsekben is is megtalálható, míg pontozást azokban
soha nem használnak.
> A héber "ajin" lenne egyébként az én tipizálásom szerinti 3.
> hiátustöltő csoport zöngés tagja.
S netán az "álef" volna ennek zöngétlen párja? Nem tudom... Csak azt,
hogy mindkettő torokhang, s az ájin az erősebben hallható. (No persze nem
azok esetében, akik európaiakként tanulják a hébert - a nyelvkönyvek
lebeszélik a tanulót a torokhangokról, s azt mondják, ne is akarjuk az
álefet meg az ájint hangoztatni...)
|