Sziasztok Kedves Tancosok!

Csak most olvastam a szomoru hirt... meg alig kapok levegot
a mely dobbenet hatasatol... nem birom tudomasul venni,
elhinni, felfogni.. mintha a fold hasadt volna kette alattam..
Barcsak korul tudnam irni, milyen szomoru lettem hirtelen...

Nem irtam mar a listara tobb mint 3 eve, de Anyus tiszteletere
ujra szolgalatba allitottam a "level kuldese" gombot...
Nem sejtettem soha, hogy ilyesmi fog tortenni,
hogy ujra tollat ragadjak.

Sokadmagammal Anyus munkassaganak gyumolcseben, az Otorai Teaban
nottem fel, ott ismertem meg hogy a tanciskolan kivul is van tanc,
es ott csoppentem bele a tancolas gyonyoruszep vilagaba.
Igy szamomra e vilag egyenlo a Teaval, a Tea meg maga volt Anyus.
  Halalaval a vilag is megrendult bennem.

Neha lejartam "Teazni", tancolni, meg talalkozni az ismerosokkel,
tanclistasokkal, beszelgetni egy jot, s a ruhatar utan az elso
allomasom mindig Anyus volt...  Mindig...  Tancos emlekeim
kepesalbumanak elso lapjai kozt all, mikor mentunk fel a Taurus
lepcsojen, s o a lepcso tetejen allt, vidaman - mint mindig -
sugarzo boldogsaggal az arcan udvozolve minket, ujdonsult
tancosokat a nagy Teaban...
Nincs meg egy ilyen hely, ahol igy varjak az embert.
Meg se fordult a fejemben, hogy egyszer lesz Tea Anyus nelkul.

Parommal mi is koptattuk a parkettat, de valahogy egyszer sem
fordult meg a fejemben, hogy mennyi-mennyi munka fekszik abban,
hogy ott Kedvesemmel kedvemunkre tancot lejthetunk, hogy mindig
var egy olyan hely, ami "miattunk" jott letre, es azert elt, hogy
benne eljunk...
Mily nagy tett volt nem valami mintajara, hanem a semmi kozepebol
egy ilyen fantasztikus helyet emelni, es nemegyszer kiallni erte.
- Hanyszor, de hanyszor ki akartak tenni a Taurusbol a Teankat...
Es micsoda meglepetes volt hogy egyszercsak elkezodtek
tancbemutatok meg tanctanitasok lenni. Sajnos szoban mar
nem tudom elmondani Anyusnak, milyen halas vagyok, hogy
neha "hazamehettem", mar nincs ra mod, hogy leemelhessem
kalapomat elotte.

Utobbi idokben mar csak ritkan tudtam idot szakitani, hogy
lemehessek, de mindahanyszor ott voltam, ugyanaz a kedvesseg,
ugyanaz a sugarzo boldogsag fogadott.
Anyust ha felhivtam, az elso kerese az volt: Mikor jossz?
Ha lementem, az elso szava az volt: Mar vartalak...
Azt ereztem, hogy csak az ido mulik, de a teaban a tanc, meg
minden aprosag megvar engemet, ha csak fel evente tudok lejutni,
akkor is megvar, a tanc mindig tanc marad. Most mar latom,
ez nem igy van. Anyus nelkul sokminden mas lesz.

Most mar sajnos nem talalkozhatom Vele ujra.
Addig halogattam a teazast... mig mar elkestem,
"elment a feket vonat, csak a fustje maradt".

A honlapjan irta: "Álmom, hogy valamikor még az én életemben
meg tudom győzni az idősebb embereket, hogy a tánc egészség-
és fiatalságmegőrző, hogy nem késő elkezdeni táncolni és
élvezni a szép zenéket és a mozgás örömét."
Azt hiszem, erre nemegy idosebb ember meltan mondhatna: sikerult.





Szia Anyus! Elmentel, vagyis ittmaradtal - a szivunkben...
Felmentel az anygyalokkal tancolni, tan most lesz a
tancos anyalkaknak is Teajuk. Mi itt gyertyaszalak
pislogo havany langjaval emlekezunk a tancoselet potolhatatlan
fenyere. Sokunk szive faj,
Isten nyugosztaoljon, Kedves Anyus, sosem felejtunk el...






{Rambo'


Kelek benneteket, ha tudtok valamit a temeteserol, irjatok,
vagy hivjatok. Szeretnek ott lenni.


06208012333