Szép napot!

?szintén szólva nagyon meglep?dtem, amikor magamról olvashattam Egyáltalán
nem
számítottam rá,hogy ilyen hatása lesz levélkémnek.
N.I.C.O nak azért írtam,mert nagyon tetszett a bemutatkozó levele és úgy
gondol
tam el?ször megkérdezem, egyáltalán szeretne-e velem levelezni és utána
írok csak magamról.
Mónival egyetértek abban,hogy emiatt még nem lenne szabad ilyen
kijelentést tenni "halálosan edes lany"
Hisz még semmit nem árultak el azok a szavak. . Vagy N.I.C.O lehet a sorok
mögé lát? :)
Err?l én nem is szeretnék többet írni.
Ha "N" szeretne tudni valamit , szerintem a legegyszer?bb, ha t?lem
kérdezi..

Most írok el?ször a "RANDI"ba , pedig már 3 éve rendszeres olvasója vagyok.
Szeretném, ha elolvasnátok ezt a kis történetet.
Elgondolkodtató..
Forrás: Pilinszky: Szög és olaj} -részlet-



"Hadd mondjak el erre egy nagyon kedves, Aesopus tollára való állatmesét,
affél
e példázatot, amit bár, úgy hallom, elírtak el?lem egyik napilapunkban,
mégis e
lismétlem, annál is inkább, mivel a forrás, az, aki az eset tanúja volt,
nekem
is ismer?söm, s a történetét közkincsként mesélte el nekem. Íme a
közkincs:
Barátom nemrég került Debrecenbe. Eleinte nagyon egyedül volt, s így
vet?dött e
l egy kora délután az állatkertbe. Vidékies állatkert a debreceni, farkas
meg r
óka se biztos, hogy akad benne. Annál inkább meglepte barátomat, hogy az
állatk
ertnek két oroszlánja van. Egy német vándorcirkusz hagyta itt ajándékul
?ket, a
z egyiket, mert olyan öreg, a másikat, hogy annyira buta volt. Mert mit is
kezd
jenek egy buta oroszlánnal, akit csak etetni kell, s ? maga semmit sem
produkál
? Odaajándékozták a debreceni állatkertnek. S most jött a váratlan
fordulat. Eg
y év múlva a nagy darab, ostoba oroszlánnak hirtelen világosság gyúlt az
agyába
n. S amit akkor elmulasztott a cirkuszban, itt, a debreceni állatkert
csendjébe
n hirtelen megértette. Megértette, s azóta se felejtette
 el. A rács mögött illedelmes csendben végzi artista-gyakorlatait a
látogatók á
mulatára, de akár fizetség nélkül, egymagában is. Igaz, egy évi késéssel,
de úg
y mondják, hibátlanul. Engem, bevallom, meghatott a történet, s ha
zavarosan is
, de rengeteg mindent juttatott eszembe. Az, hogy a debreceni állatkertben
ül e
gy buta oroszlán, aki bár késve, de hibátlanul végzi elmaradt gyakorlatát,
felé
r egy Aesopus-mesével. S bár története csak úgy-ahogy alkalmazható az
emberi vi
lágra, t?n?dni valónk b?ven akad rajta, s okunk a mélyebb megindultságra a
láts
zatra oly humoros eset felett.
- Hogy mi is bel?le a tanulság? Valóban nem több, mint egy Aesopus-mese
tanítás
a, de ez is épp elég.
Az egyik tanulság az, hogy ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket
füle
kre talál. Különös dolog a lélek, és az emberi lélek csendje. Sokszor
esztend?k
 is eltelhetnek, míg ez vagy az az elvetett mag megfogan benne. A másik
tanulsá
g, amit e bájos történetb?l megtanulhatunk pedig az, hogy ne higgyük, hogy
tett
einknek és szavainknak hatása tüstént és várakozásainknak megfelel?en
jelentkez
ik. B?neinknél ez még nem is volna baj, de sajnos fokozottan így van ez, a
jócs
elekedetek esetében De ami késik, nem múlik. S akinek van türelme a
jóságra, az
 meg is fogja érni, s föl is fogja ismerni gyümölcsét. Erre tanít a fenti
kis A
esopus-történet. "