gyapo:

> Mar tobbszor elgondolkodtam azon, hogy vajon mihez gratulalnak
> az ujszulott megerkezesekor. Szerintetek?

hat hogy konkretan ki miert gratulal arra nem tudok valaszolni :-),
(de nyilvan az emberek tobbsege csak alkalmazza az ilyenkor
szokasos udvariassagi formulakat). ennek ellenere talan tudok
valamit irni neked a temaban.

valoszinuleg azert gondokozol ezen a kerdesen, mert te is - mint az
emberek altalaban - a gratulacio mai (modern) ertelmezeset
hasznalod, miszerint az egy teljesitmeny elismerese. ("megszerezted
a jogositvanyt? gratulalok!") es ennek alapjan ertheto a kerdes, hogy
tulajdonkeppen mi olyan nagy dolog abban, hogy egy emberpar
utodot hoz letre, hisz ez egy termeszetes biologiai folyamat. minden
allat es noveny kepes ra, sokszor sokkal nehezebb korulmenyek
kozott. az embernek csak a ket petesejt egyesuleset kell valahogy
( ;-) ) elosegitenie,  (ami ugyebar az esetek tobbsegeben nem olyan
nagy teljesitmeny) onnantol meg mar megy minden szinte magatol
termeszetanyank programja szerint. a szules (sot maga a terhesseg)
persze munka, sot teljesitmeny, de zommel elkerulhetetlen
velejaroja a dolognak, tehat igazabol kulon emlitest ez sem
erdemelne. mert aki vallalta hogy belefog az egeszbe, az  - idealis
esetben - tudta, de legalabbis sejtette hogy mi var ra, kezdve az
elso hanyingerektol,  a dagadt bokaktol, a szulesi fajdalmaktol, a sok
atvirrasztott ejszakan meg a kakis pelenkakon kereszetul az ovodai
meg iskolai nehezsegekig, a kamaszkor borzalmai meg a palya- es
parvalasztas problemai; mindaz az a rengetek sok ido, energia,
figyelem, aggodalom, lemondas amivel egy gyerek felnevelese jar (es
ugyebar egy szulo altalaban meg azutan sem szunik meg szulo lenni).
tehat mondhatnank esetleg azt, hogy a gratulacio ahhoz szol, hogy
ezt a sok munkat es felelosseget van batorsaga az embernek vallalni.

de hat miert teszi ezt? nem valamifele hostett ez (bar... :-) ) vagy
onfelaldozas, az ember nagyon jol tudja, hogy jocskan karpotolva
lesz mindezert (kivetelek persze itt is vannak). a gyerkoc elso
mosolyai,  csillogo szemek a karacsonyfa alatt,  puha kezek
simogatasa, kozos homokvarepites vagy hocsata, esti beszelgetesek
az agy szelen ulve, az elso kozos so:r, na es persze az unokak, stb;
ezek azok a  dolgok, ami miatt az ember vegul ugy dont, hogy
megteszi azt az icipici kezdeti lepest...

hogy ezert elismerest erdemel-e? azt gondolom, hogy barki, aki
valamifele celert aldozatokra kepes, megerdemli az elismerest. ami
egyben azt is jelenti, hogy szinte minden ember valamiert elismerest
erdemel... a masik oldalon meg, a dolog persze csak igy mukodik, csak
ugy erek el valamit ha teszek is erte, tehat igazabol nincs ebben
semmi kulonos. akkor pedig miert kene elismerni....

na, kicsit elkalandoztam... klasszikus ertelemben (es a magy.ert.
keziszotar valamint az idegenszavak szotara szerint) a gratulacio
nem mas, mint szerencsekivanat, udvozles valamely orvendetes
alkalombol. (es induljunk ki abbol, hogy egy gyermek szuletese
oromteli esemeny a szuloknek) hat miert ne kivannank sok
szerencset es boldogsagot az ember eletenek ehhez az uj
fejezetehez...

arrol nem is beszelve, hogy nekunk sajnos altalaban valami alkalom
kell ahhoz, (szulinap, nevnap, halaleset, karacsony, valentin-nap,
eskuvo) hogy kifejezzuk embertarsainknak hogy  kedveljuk /
szeretjuk es ertekeljuk oket meg gondolunk rajuk. de ez mar egy
masik tortenet...

udv,
berry