>> A Kaka szo egyebkent, ha jol tudom, egy Uj-Zelandon honos madarfajt
>> is jelol.

  Az kakapo, nem kaka.

> Nemrég lektoráltam egy tendert: meghagytam benne a nagybetűs,
> "Ajánlattevő", "Szállító" szavakat. Ez a jogi dokumentumok régi
> tradíciója (és itt volt igaza az Országgyűlésnek, amikor
> "leszavazta" a helyesírási szabályzatot), amellyel egyedítés
> fejezhető ki, hasonlóan a költői megszemélyesítő nagybetűkhöz.

  Itt semmi gond nincsen, egy jogi dokumentumban az ügyfél valaki,
akinek ügye van, az Ügyfél viszont az a bizonyos valaki, akinek neve
az irat elején olvasható.

> Ide kapcsolható az "Ön" személyes névmás nagybetűvel írása (amit én
> is elkövetek), illetve a "Te", "Ti" névmások kapitalizációja (amit
> nem művelek). Itt az egyedításen túl a respekt, a tisztelet is
> kódolódik az írásmódban.

  Jómagam a neten ez utóbbi névmásokat (és ragozott alakjaikat) is
kapitalizálom, mert úgy tekintem, hogy levelet írok és a levélírás
hagyománya szerint a címzettre vonatkozó névmások nagybetűsek.
(Sajátos, hogy a neten milyen gyakran tűnnek fel az én és ő névmások
nagybetűvel -- rejtély, miért.)

> Nem látom be, hogy mi rossz lenne abban, hogy a gittegyleti tagok
> kiemelten kezelik a gittrágók világnapját, megtisztelve nagybetűvel:
> Gittrágók Világnapja. Illetve, ha mi ezt akceptáljuk az írásmód
> átvételével a kisebbségek iránti tolerancia jegyében.

  Mert ebben az esetben nincs helyesírás. Ahhoz, hogy leírhassam a
gittrágók világnapját, fel kell hívnom a GEOSZ-t (Gittegyletek
Országos Szövetsége) és meg kell kérdeznem, hogy ők hogy írják. Ahhoz,
hogy leírhassam a karácsonyi éjféli mise kifejezést, fel kell hívnom
Erdő Péter hercegprímást és meg kell kérdeznem, hogy ő hogy írja.
Ahhoz, hogy leírhassam a pokol tizenhatodik bugyra kifejezést... de
nem folytatom.
  Ez így eléggé kaotikus és nehézkes volna. Ugyanabban a sajtóorgánumban
esetleg többféleképpen jelenik meg ugyanaz, mert az egyik újságíró ezt
az információt kapta a GEOSZ-tól, a másik amazt (sajnos egy kezdő
titkárnő vette föl a telefont, aki még soha nem vett részt
gittrágó-világnapi ünnepélyes gittrágáson), a harmadik újságíró pedig
egyáltalán nem talált senkit a GEOSZ-nál, aki válaszolni tudott volna.
Mindenkinek tele volt a pofája gittel.

> Az világos, hogy ez szemben áll a hatályos helyesírással, de a
> helyesírás inkább olyan közösségi norma, etikett, amit a
> kultúremberek általában betartanak, semmint egy eltérést lehetővé
> nem tevő jogszabály.

  Nem sok értelmét látom kultúremberek etikettjeként meghatározni a
helyesírást, amikor számtalan kultúrember (többek között irodalmárok,
professzorok) kéziratában olvastam akkora vaskos helyesírási hibákat,
mint ide Lacháza. Kultúremberek általában nem tudják, hogy a dicsér
rövid i, a hígító viszont duplán hosszú, hogy az "olyan, aki" közé
vessző kell, és hogy a kijelentő mondat nem végződik kérdőjellel
attól, hogy az utolsó alárendelt tagmondat kérdő volt.
  Ezek alapvető dolgok. Az, hogy a gittrágók világnapja nagybetű-e, nem
alapvető dolog. Amíg a kultúremberek 90%-a nem tud egyszerű, köznapi
magyar szavakat helyesen leírni, sokkal egyszerűbbnek látom a nehezebb
helyesírási kérdésekben az eltérést lehetővé nem tevő jogszabály
vasszigorral való alkalmazását, abból talán értenek.
  Bocsánat, ha vaskalaposnak tűnök, de elég sokáig próbáltam az
embereknek magyarázni, mit hogyan kell írni, és nem értik meg.
Kétségbe vonják, hogy jól tudom, mert igenis a mindig második i-je
hosszú, igenis az ül ige hosszú ű, ők tudják. Ha utasító hangon szól
hozzájuk az ember, nem jut eszükbe elmagyarázni, hogy ők milyen jól
tudják.

Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Hyperion – újabb űrkatasztrófáról (az Urania folytatása, előkészületben)
A piros ász minden rendszerben üti a piros felsőt. (Moldova György)