| 1. |
Nem eresztem magamhoz a betegseget (mind) |
19 sor |
 (cikkei) |
| 2. |
esetek... (mind) |
10 sor |
 (cikkei) |
| 3. |
sport (mind) |
26 sor |
 (cikkei) |
|
| + - | Nem eresztem magamhoz a betegseget (mind) |
VÁLASZ |
Feladó:  (cikkei)
|
Kedves barataim,
Ha az emberi szervezet kicsit elanyatlanodik, az agy sokkal hatekonyabban
programozza a javulast. Tapasztaltatok mar ilyet?
Tegnapelott este olyan hullafaradtan mentem haza, hogy meg furodni is alig
tudtam, enni meg kevesbe. Ez jol is jott, mert 9 ora utan ugysem egeszseges
enni. Lefekudtem, de nehany ora mulva felebredve egesz ejjel csak
forgolodtam, razott a hideg es fajt minden egyes porcikam, kesobb mar a
torkom is furcsa volt, hanyinger kinozott. Hoemelkedesem volt. Gondoltam,
itt az influenza, de en utalok beteg lenni. Regen annyit voltam, hogy mar
eleg. Alvas es relaxaciok kovettek egymast. Reggel ugy dontottem, nem megyek
dolgozni, langyos mezes teat kortyolva visszafekudtem es delig relaxaltam,
programozva a jobbulast. A vegtagfajdalmaim ekkor mar csak kisebb nyomokban
maradtak meg, fejfajas nem kinozott, hanyinger elmult. Ugyhogy delutanra
megis bementem dolgozni, este pedig szinhazba. Ott mar szinte semmit nem
ereztem az elozo napi oriasi fajdalmakbol. Utana vidaman setaltam a koruton.
A kovetkezo ejszakat vegigaludtam.
Hogy ma a derekam kezdett fajni? Ki figyel oda? Megvan a kovetkezo
programom. Hurra! Szeretettel, egyre jobban
Erzsebet
|
| + - | esetek... (mind) |
VÁLASZ |
Feladó:  (cikkei)
|
Sziasztok!
Lenne két esetem, amit szeretnék megosztani olyanokkal, akik új
gyógyítandókra vágynak. Mivel a listát nem szeretném leterhelni, ha
valaki küld egy emailt, annak nagy köszönettel átküldöm a
részleteket!
Üdv,
saci
|
| + - | sport (mind) |
VÁLASZ |
Feladó:  (cikkei)
|
Erzsebet irt a minap a sportrol. Csatlakozom.
Ugy velem, kocogashoz kb. feloraval elobb erdemes alfaban rahangolodni, hogy
valoban konnyebb legyen.
Nyaron, asszonypajtasom unszolasara, beneveztunk a helyi, verocei unnepi
sportversenyre, o duatlonra, en triatlonra. Csupa izompacsirta ifjonc kozott
a magunk harmincegynehany evevel es mukedvelo sportolgatasaval tenyleg csak
a reszvetel, a megmerettetes kedveert. Elozo este ilyesmit programoztam:
egesz tavon egyenletesen a leheto legjobb teljesitmenyt nyujtom,
egeszsegben. Verseny kozben, valahanyszor ramtort a versenylaz, sikerult
elokapnom ezt a hozzaallast ("csak en es a tav"), igy tobbnyire kibirtam,
hogy a sajat mezonyom nagy resze megelozott. (A parhuzamosan versenyzo
duatlonosokbol viszont en is sokat megeloztem.) Igy bar a futasban setalnom
is kellett, az elso 31 perc 45 mp-ehez kepest 35:15-tel ertem be. (Kb. 300 m
uszas a Dunan lefele, 6 km kerekparozas, 1800 m futas.) A programozast abban
veltem tetten erni, hogy biciklizes kozben magatol csucson jart a legzesem,
anelkul, hogy tudatosan eroltetnem kellett volna. Ilyet korabban nem
tapasztaltam. Nagyon sokat segitett egy komoly tizenot eves ismerosunktol
hallott tanacs: a farado vagy fajdalmas testreszbe oda kell kepzelni a tudot
es oda kell lelegezni, igy telitodik oxigennel. Igy eloztem meg tobb
alkalommal is a labam lemerevedeset. Vegul: elozo este az ugrott be, hogy
masodik leszek. Ez tokeletesen komolytalannak tunt a fent vazolt feltetelek
kozott, hat meg mikor meglattuk a versenytarsakat. Megis ugy lett, mert
utolag, az eredmenyekbol sakkozva huztak meg harminc evnel a "felnott"
korhatart, hogy a jutalmakat meltokepp oszthassak el.
:-)
RL
|
|
