Üdv. mindenkinek!
Olvasgatom a leveleket és sok hozzáfűzni valóm lenne a témához.
Mit csináljon az az ember, aki nem szeret szórakozóhelyekre menni, vidéken
éldegél egy faluban, ahol mindenki mindenkit ismer, túl van már a harmincon
és nem úgy néz ki mint George Clooney?
Szóval kilóg egy kissé a sorból. Akik hetente cserélik a barátnőjüket és
hedonista életmódot folytatnak, valószínűleg lenézik az ilyen embereket.
Hallottam már olyan francia filmről is, ahol a főhős, agarófóbiában
szenvedett, egyszerűen ki sem tette a lábát a házból, a számítógépével
tartotta a kapcsolatot a külvilággal, habár tudom ez extrém eset.
Végül elárulom, hogy én is így élek, vidéken, túl a harmincon, majdnem
minden nap egyformán telik el és várom, reménytelenül, hogy egyszer csak
megtalálom a társam, a neten keresztül.
Ha valakit érdekel szerény személyem az írjon, amit előre is nagyon szépen
köszönök!
Sziasztok!
|
Udv Mindenkinek,
Engedelmetekkel nagyvonalakban szeretnek hozzaszolni a fenti temahoz.
Arrol, hogy letezik-e az igazi, meg nagyon sokaig lehet vitatkozni.
Mindket tabornak van igaza, pro es kontra is. En azt vallom, ha az
igazi nem is letezik, de valami hasonlo igen. En a ferfiak oldalarol
kozelitem meg a dolgot, bar ezen temaban sok kulonbseg nem lehet.
Ugye mindannyiunk jar-kell az utcan. Bizony sokszor megesik velunk,
hogy meg-meg fordulunk egy masik nemhez tartozo ember utan. Jol nez
ki, szep az arca, vagy mas egyeb okbol tetszik nekunk.
Sokszor a beszedukkel, vagy eppen a testbeszedukkel tesznek rank
melyebb benyomast. Ez ugyebar eddig mindenkivel elofordult mar.
De kerdem en, mi van akkor ha ennel sokkal de sokkal tobb tortenik?
Amikor meglatunk valakit, es onnantol nem tudjuk rola levenni a
tekintetunket, sokaig nem tudjuk kiverni a fejunkbol. Es amikor
legkozelebb, vagy sokadszorra latjuk, (ismeretlenul) hevesebben ver a
szivunk, gorcsben van a gyomrunk, izzad a tenyerunk...stb.
Szoval, az az illeto olyan reakciot valt ki belolunk, mint eddig keves
valaki, vagy meg soha senki. Es meg nem is ismerjuk. Persze, kesobb is
elofordulhatnak hasonlo erzesek, amikor mar megismertunk valakit.
De szvsz az mas! Az mar nem ugyanaz!
Amire kiakartam lyukadni:
Letezhet a szerelem elso latasra, vagy legalabbis erzunk valamit, ami
alapjan ugy erezzuk/gondoljuk, hogy az igazit latjuk.
En ereztem mar ilyet. Hogy mi lett belole, azt sokan tudjatok is ezen
a listan.
3 honapja megismertem egy kedves lanyt. Nagyon csinos, ertelmes es
kedves teremtes. Tetszik is nekem, szivesen vagyok egyutt vele.
De valami hianyzik! Igen, az a bizonyos erzes. Nem remeg a gyomrom,
nem izzad a tenyerem. Nem dobog a torkomban a szivem mikor hozza
keszulok. Ha egy evvel ezelott van ez a kapcsolat, akkor azt mondom,
hogy minden szep es jo. De igy, hogy mar ereztem azt a "valamit" igy
mar nem mondom. Probalom ugy iranyitani a kapcsolatot, hogy ne nagyon
legyen tobb "baratsagnal" (ez egy kulon vita is lehetne)
Termeszetesen ezen nezeteim kozoltem a lannyal is. De egyszeruen
lehulyezett. Szerinte rozsaszin alomvilagban elek. Lehet, de ha ez az
alom ilyen szep, akkor en ebben szeretnek elni.
Bocsi, ha tul hosszu es erzelgos voltam.
Szep napot mindenkinek!
Udv, Hovi,
|
