Hello, Hangosok,
Megirtam a baratainknak otthon most megirom ide is hatha valakit erdekel:
Tegnap voltunk egy Wynton Marsalis concerten. Ez az elso alkalom hogy
ilyen magasszintu bigband zenelest hallottam eloben ugyhogy tele voltam
csodalkozassal. A Lincoln Center banda 4 B-trombita 3 pozaun 2 alto 2
tenor egy basszus sax, plusz zongi-bogo-dob felallasban jott. A Sax
csapat valtogatott basszus es normal klarinetre, fuvolara ahogy az
arrangement kivanta. Volt egy erdekes saxofon, nem egyenes mint a
szopran de kissebb mint az alto. Coltrane, Monk volt a program elso
reszeben - egy kicsit tul modern a szamomra, jollehet Coltrane's 4
teteles szvit-je nagyon tetszett. Utana kicsit fellazulni bedobtak L
Armstrong egy altalam meg nem ismert klasszikusat, standardokat
miegymast. Erdekes volt, hogy a sztar egyutt jott be a szinpadra a
zenekarral, vegig benn ult a koperta mogott es dudalt mint a tobbiek,
felallt ha szolozott, konferalt a szamok kozott, . Nyakkendos oltonyos
volt a banda, a sztar csak a nyakkendoje szineben kulonbozott a
tobbiektol. Hat ez nem a "Jo vacsihoz szolavirga" avagy " Rezvarazs"
felora volt az biztos, pedig a jegyvasarlasnal meg attol tartottam.
Mivel nem volt karmester, az est sztarja sem allt ki lengetni,
magamutogatni, a szolamokat a rubatok utan mindig a soronkovetkezo szolo
hangszerese "lenditette" utjukra es a banda a szedito tempok dacara
valahogy nem tudott szetesodni.
Erdekes volt, ahogy a viszonylag nagyletszamu hangszercsoportokon belul
a tagok folyamatosan egymas valtasara hasznalodtak. Harom, egyenenkent
is ragyogo trombitas egy trombita sztar mellett, harom pozaunnal
felizmositva bizony csabithat a nagy csillarportalanito tuttikra,
.....de itt inkabb egy, ket, ritkan harom hangszer szolt a szolamba. Igy
nem kellett a pittyet rongyra fujni es maradt energia a kirobbano
virgakra, denever uzokre, mikor mi kellett. Persze a nagy banda igy
tobbe kerul, de szerencsere a Marsalis nivohoz ugylatszik az is
hozzatartozik, hogy nem rabolja le a zeneszeit. Hiaba no, akinek a
papajahoz neha Coltraine ugrott egy kis zenelesre meg egy kis
malnaszorpre az koran megtanulja mi a fontos a zeneben.
Erdekes volt ahogy a dobos sokszor a bal kezet hasznalta. Nehany
periodusra konga szeru effekteket csinalt tenyerrel a kisdobon es a
felso tamon, mikozben a jobb kezben verovel hozta a cinen a surut. Aki
ismeri tudja milyen dimamikai/technikai kompenzalast jelent a kezzel
utott bor a verovel utottel szemben. Erdekes volt hogy amikor a Satchmo
szamot jatszottak ami alapjaban csak egy normalis stomp swing, a pasas
dobja ugy szolt mint egy archiv Satchmo felvetel, merthogy ugy utotte,
hogy ugy szoljon. Meg persze az a konnyedseg amivel olyanokat tett hogy:
jobb a baloldali beuton szvingel, 2 - 4 a labcsinnnel, ballal pontozas a
dobokon, de neha ahelyett hogy ballal atnyult volna jobboldalra az
allotamra, kezet cserelt a cinen ballal szinkopa folytat, es jobbal
utotte be az effektet az allotamon, majd vissza jobb vero a bal
cinen....szoval huu meg nahat voltam, merthogy a kezcsere valahogy nem
volt hallhato a valtott kezrol is folyamatosan jovo cintanyernak meg a
tonusabol sem. A bogot vegre jol hangositva hallottam persze a bogos
(egy nagydarab pufi hispano legeny, az egyetlen ingujjban) is jo volt. A
raadas feloraban - amikor jottek a klasszikus jazz standarek - a banda
fele hazament es csak egy 4 tagu combo maradt a zongora bogo dob trio
mellett. A zenekari ules valamelyest fellazult. Sopanka, a technikus
vegre megtalalta a zongora mikrofont lehalkito potit, a szekeket
eltoltak a kopertaktol es ezzel a mikrofonok kozelterebol, mire sokkal
levegosebben, testesebben kezdtek szolni a kevesebb hangositassal.
Marsalis trombitajabol, igy akusztikusan, az ember is megszolalt a
hangszer mellett, szepen lebego, kitartott, lagy magas hangokkal,
virgakkal, trukkokkel, mint belegzes fujas kozben, az amerikai
jazztrombitalas fonemesi osztalya szintjen.
Ezt persze a kozonseg is megerezte, valahogy megszuntek a kohogesek es a
mocorgas, valahogy a levego is atmoszferava valtozott a teremben.
Hazafele a jo kis minusz 18 fokos hidegben probaltam valami kifogast
talalni mi volt az amit nem szerettem az eloadasban. Az undok frateren
kivul aki a sorunkban keson jott es a sor kozepere szolt a jegye, en
szerettem volna nehany klasszikust is hallani Marsalistol, mondjuk
Vivaldit, merthogy azt is csudamod jatssza, de ra kellett jonnom hogy
ez a jegy ez a kirandulas egy matt fenyu trombitan New Orleansba szolt
nem pedig egy frakkos Euro Arenaba. Es ez igy is volt jol.
klaci
|