Sziasztok Kedveseim!
Kaptam bírálatot, csak azt sajnálom, hogy nem építő szándékkal érkezett.
Éle volt és bántani akart. Nem érvelt, támadott. Nem fogom részletezni
és megkérek másokat is, hogy ők se tegyék.
Sajnos itt a listán ez megint felütötte a fejét a bírálatok,
kötekedések, személyeskedések.
Ha van véleménykülönbség egyszer írja meg, de ne magyarázkodjon hosszú
napokon át.
Az lenne a javaslatom, hogy mindenki aki a listára ír, gondolkodna azon,
hogy vele milyen siker történt.
Tehát leírja a gondolatait, bírálatát (joga van hozzá bárkinek!) és
azután HOZZÁTESZ még egy sikerélményt is.
Bármilyen apró is lehet, de ÍRJA hozzá.
Azzal, hogy elkezd gondolkodni a sikerein, már a hangulata, a közérzete
és a környezetéhez való hozzáállása is pozitív irányt vesz fel. (Ez az
AK alapja is.)
Tudjátok sokfelé mászkálok és sajnos az a baj, hogy az emberek a
környezetükben, csak a rosszat, a negatívat képesek észrevenni és azt
azonnal szóvá tenni. A jót, az építő gondolatokat már kevésbé.
Elárulom, hogy ehhez kell a több.
Az elmúlt időben abból csinálok sportot és azt keresem, kit, hol és
miért tudok ELISMERNI!! Nem dicsérni, az félreérthető, hanem elismerni
valamilyen tevékenységet, vagy eredményt.
Félre ne értsétek, nem nagy dolgokról beszélek, legyen ez egy mosoly,
vagy egy picivel több mint csak kiszolgálás.
A múltkor az egyik üzletben (rendszeresen járok oda,) kihivattam a
vezetőt és elmondtam neki, hogy milyen kedvesek a munkatársai, örömmel
járok a boltba és ajánlom mindenkinek. Gratuláltam neki, amiért egy
ilyen jó csapatot sikerült összeraknia. A kiszolgálás, a vevőkre való
odafigyelés, a mosoly, amit folyamatosan kaptam a kollégáitól, ehhez
gratuláltam. Megköszöntem, hogy létezik ilyen üzlet is és megkértem
vigyázzon a csapatára, mert szükség van ilyen "szigetekre". Láttátok
volna az arcát szinte ragyogott.
Nem került nekem semmibe, mégis olyan jó érzés volt látni, hogy örömet
szereztem. Azt mondta, még soha senki nem mondott nekik hasonlót sem.
Szeretném, ha a lista nem menne el egy olyan irányba amikor sok jó
ember azt mondja, hogy én már nem akarod ide tartozni!
A különböző vitatkozásokat magánban meglehet oldani, nem kell közönség!
Siker.
Folyamatosan programozom, hogy az új program amit a barátnőmmel
összeraktunk (A Vénusz és Hold) minél szélesebb körben eljusson az
emberekhez és újabbnál újabb ötletek jönnek.
Folyamatosan érzem a támogatást. Az egyik barátnőm aranyosan felhívott,
hogy egy olyan listára teszi fel ahol több ezer olvasó van, több
barátnőm a belső céges listára tette fel, a kisebbik fiam este odajött
és azt mondta, írjak néhány sort, hogy az ő levelező listájára feltudja
tenni, a nagyobbik fiam a barátaival szórólapozik, Kata barátnőm a sport
központba ahová jár, vitte el. Tehát beindult.
Szerdán gondolkodtam a kedvezményeken, aztán felhívtam Domján Lacit,
hogy az agykontrollt végzetteknek szeretnénk kedvezményt adni,
hozzájárul-e? -Igen!! Jött a válasz. Nagyon örült, hogy eszembe jutott,
majd szombat délután Laci visszahívott és megkért, hogy a most zajló AK
alaptanfolyamon is megemlíthetném, lenne-e kedvem és időm ott néhány
percre megjelenni, elmondani és persze egy sikertörténetet is
hozzátenni.
Szinte szárnyaltam!
Kicsit most úgy érzem magam, mint búvárkodásnál amikor az ember olyan
áramlatot kap hátulról, ami viszi előre.
Volt már ilyenben részem (búvárkodom is) semmit nem kell csinálni, csak
hagyni magad. Fantasztikus.
Amikor először megéltem, majd összecsináltam magam az ijedtségtől, aztán
ELENGEDTEM magam és átadtam magam az áramlatnak és szinte repültem.
Amikor az AK-nál képesek vagyunk elengedni a problémát, a helyzetet, a
feladatot amin már annyit agyaltunk jön az "áramlat" és visz előre.
Természetesen van olyan áramlat is ami szemből jön, ez nagyon erős is
lehet. Hatalmas erő kell ahhoz, hogy átvágjad magad rajta. (Ezt is
megéltem a tengerben) Időnként ha nem engedünk el dolgokat, azok tudnak
ilyenek lenni.
Soxeretettel
Évi
|
