Kedves Attila!
hix.nyelv #143, :
> > nem lehet azt mondani, hogy a héber elvből nem jelölne mást
> > csak mássalhangzókat, hiszen ismertek a "qámaz", "chólám" stb.
> > mellékjelek; csak a gyakorlatban kevéssé használatosak.
>
> Ellent kell mondanom. A héber alfabéta (azaz "álefbész") már a
> Holt-tengeri tekercsek keletkezésekor is 22 betűből állt, amikor még
> híre sem volt a "pontozás"-nak
Nem hinném, hogy vitánk lenne a fentiekben, csak meglehet, ugyanazt
másképp értékeljük. Az a kijelentés, hogy a "héber elvből nem jelöli
a mássalhangzókat" számomra olyan, mintha azt mondanánk, hogy a
"latin írás elvből nem jelöli a J és V hangokat, valamint a
magánhangzó-hosszúságot". A holt tengeri tekercsek idején ez így
volt, és a HIX-en e lista kivételével a magánhangzók tekintetében ma
is így van.
_Praktikusan_ nem jelölik, elvileg azonban nincs akadálya: ahol
lényeges, meg is teszik. Ugyanígy jár el pl. a szerb-horvát, amely a
gyakorlati írásban nem jelöli sem a zenei hangsúlyt, sem magánhangzók
hosszúságát: aki tud szerbül-horvátul, annak ez a szövegkörnyezetből
magától értetődő. Ennek ellenére megvannak a jelölésre a mellékjelek,
és a pl. a jobb szótárak használják is őket. A lett azonban tényleg
elvből nem jelöli a kétfajta (nyílt ill. zárt) "e" különbségét, nincs
az elkülönítésre szabványos mód (ha muszáj, akkor dőlten, vagy
aláhúzva szedik az egyik változatot).
> [a matres lectionis] Annyiban része, hogy már a régebbi kéziratokban és
> a zsinagógai tekercsekben is is megtalálható, míg pontozást azokban
> soha nem használnak.
Nekem azt tanították, hogy ez két egymástól független rendszer, amit
külön, eltérő időpontban fejlesztettek ki ugyanannak a problémának a
megoldására: nevezetesen arra, hogy ne legyen igaz az, hogy a héber
elvből nem jelöli a magánhangzókat.
> [ájin] S netán az "álef" volna ennek zöngétlen párja? Nem tudom...
Élőben nem ismerem a hébert (ivritet): csak könyveim és fonetikai
leírásaim vannak. Ezek szerint az 'alif' az ún. hangszalagzárhang
(melyet említettem), vi. ugyanaz, mint az arab 'hamza'. Ez a magyar
/h/ réshang zárhangú párja (vi. az 'alif' /?/ úgy viszonyul a /h/-
hoz, mint a /k/ a "chólám' 'ch'-jához [amelyet ASCII-IPA-val /x/-ként
jelölnek]. Mind a /h/-t, mind az 'alif'-ot /?/ a hangszalagjainkkal
képezzük.
Az 'ájin' (arab: "'ain") /?\/ a gégében képzett (faringeális) hang.
Rendszerint réshangként írják le, azonban néha egészen zárhangszerűvé
rövidül. Egyes forrásaim szerint (pl. a Világ nyelvei) az ivritben
már hangszalagzárhangként ejtik mint az 'alif'-ot (de nem tudom, igaz-
e).
Az 'alif'-nak megfelelő hang egyébként több európai nyelvben ismert,
pl. dán 'stöd', alnémet 'Knacklaut', cseh 'ráz' (igaz ugyan, hogy
önálló fonémának csak a dánban tekintik). Torokhangja a magyar
fonémarendszernek is van: ez a /h/. De egyesek, öntudatlanul 'alif'-
ot is ejtenek két magáánhangzó között, de a raccsoláskor ejtett hang
is ide tartozik.
(N.B. A "torokhang" mint fonetikai fogalom használatos ugyan, de nem
pontos, mivel több képzési hely együttes megnevezésére használatos.
Így a magyar /h/, az 'ájin' /?\/, és a raccsolás /R/-je mind
torokréshang, de mégis meg kell különböztetnünk őket: a /h/
"glottális" [hangszalaggal képzett], a /?\/ "faringeális" [gégében
képzett], az /R/ "uvuláris [nyelvcsappal képzett]. Tkp. ide
számítható még a a lágy szájpadlás hátsó részén képzett, ún.
"posztveláris" terület [ilyen lehet egyeseknél a "chólám" 'ch'-ja /x/
is])
> > > a Tetragrammaton éppen ezekből áll: jod-hé-waw-hé.
> > Direkt van. Négy magánhangzóból áll, vagyis olyan betűből, ami a
> > mássalhangzó-centrikus sémik számára nem hang. Tehát azt jelenti:
> > a Kimondhatatlan.
>
> Egyetértek.
Én nem :-) A sémi nyelvek etimologizálásához nem szükségesek a
magánhangzók, így az én forrásaim a "JHVH" tetragammatont az ósémi
"HVJ/HJJ" 'van, vmivé válik' tőhöz kapcsolják egy műveltető igei
képzésből (azaz tkp. "háyah" hi'phil-formája). Így azt jelentené,
hogy 'aki léteztet, létezést ad, vi. a teremtő'. Az onomasztika még a
vokalizmust is rekonstruálni tudja, mivel bibliai nevekben
összetételként gyakran szerepelt (ha általában rövidülve is). Az
alábbi típuselőfordulások szerepelnek rövid névalakként ("@" = svá):
* "JÁH" utótag: pl. "MattajJÁH" 'Jahve ajándéka' > "Mátyás"
* "JÁHU" utótag: pl. "Jirm@JÁHU" 'Jahve megerősített' > "Jeremiás"
* "JO" előtag: pl. "JOhánán" 'Jahve kegyelmes volt' > "János"
* "J@HO" előtag: pl. "'" 'Jahve a megszabadulás' > "Józsua" >
rövidülve "JÉsua'" > "Jézus".
Tehát a tetragrammaton nem magánhangzókból, hanem mássalhangzókból
áll, és a leginkább feltételezhető tővokalizmusa: "A-null-E", vi.
"Jahveh" (esetleg "A-null-U", vi. "Jáhu"). A sémi tövek közt
egyébként egy külön típust képviselnek az ún. 'gyenge' tövek, amelyek
"V" és "Y" konszonánsokat tartalmaznak. Ugyan ezek a héberben jórészt
csak történetileg mutathatók ki, de az arabban élő rendszer maradt.
A fentieket illetően ld. <http://www.bartleby.com/61/roots/S119.html>
ill. <http://assemblyoftrueisrael.com/TheDivineName.html>
|