Sziasztok!

A kovetkezo nehany napban Fekete Bernadett ujabb, a Fulop-
szigetekrol szolo beszamolojat fogom kezradni.
Ime:

***
Utcagyerekekkel a Fulop-szigeteken

Ket evvel indiai munkalkodasaim utan ismet urra lett rajtam a 
kalandvagy, hogy  elinduljak valamerre. Az Steyli Misszios-
noverekhez fuzodo baratsagnak es a veletlennek koszonhetoen 
kerultem kapcsolatba egy nemet alapitvannyal, amely munkatarsat 
keresett egy projekt igazgatasara. Fel eves levelezgetes utan igy 
kerultem 1998/99-ben a Fulop-szigetekre,  ahol konzultanskent es
szocialis munkaskent egy evet toltottem a Balay sa Gugma 
(Szeretet Haza) utcagyerekekkel foglalkozo alapitvanynal. 

Cagayan de Oro, a felmillios ipari varos, ahol eltem, a Fulop-szigetek
deli reszen, Mindanao szigeten helyezkedik el. A tengerhez epult 
varost szeles folyo szeli keresztul, melynek vize monszun idejen 
annyira felduzzad, hogy sebesen zudulo folyasa magaval gorditi a 
nyomornegyedek partjara telepedett hazikoit is. A varos hatarait 
masik oldalairol oserdovel boritott dombok es hegyek szegelyezik.
Cagayan o:ble'vel szemben pedig Camiguin sziget vulkankupjai 
magasodnak ki a felhokbol. 

Ellentetben a keresztenyek lakta eszaki es kozepso szigetcsoportok-
kal Mindanao tortenelmi oroksege az iszlam. Az utobbi evtizedekben
szelsoseges muzulman szervezetek haborut folytatnak a kormannyal,
celjuk egy onallo iszlam allam megteremtese. Igy a sziget rossz 
minosegu utjain katonai teherautokkal es ellenorzopontokkal talalkoz-
hatunk. A kozbiztonsag a sziget belseje fele es nyugati iranyban 
Zamboanga fele egyre rosszabb. Ezeken a teruleteken fejlodott 
hatalmas uzletagga az emberrablas, oriasi  valtsagdijakert.

Masik kedvenc mindennapi ujsaghireimhez tartoztak a szelsobalos 
kommunista partizanok katonai szervezetenek megmozdulasai. Ezek
a csapatok az oserdokben allomasoznak, lecsapva neha gyanutlan 
aldozatokra, hogy politikai nezeteikkel minel tobbszor szerepelhesse-
nek a mediakban. Szerencsemre azonban Cagayan de Oro-ban 
nehany buszrobbantgatason es kisebb vallasi incidenseken kivul 
kevesbe tapasztaltuk meg a sokszor pattanasig feszult politikai 
helyzetet. 

Manilaba valo megerkezesem borzaszto volt. Orakat toltottem a 
repuloteren papirjaimmal, taxivadaszat, aztan a taxis csak jokora 
borravalo fejeben volt hajlando megtalalni a panziomat. A szallas se
tunt nagyon bizalomgerjesztonek, eldugott, szuk utcak kozott bujt, 
a jardakon hajlektalanok serege bamult. Idegessegemben meg enni 
sem tudtam. A tudat, hogy meg ket nap mulva utazom csak Cagayan
de Oroba, osszeszoritotta a gyomromat. Ugy ereztem magam, mint a
halal es a pokol/mennyorszag kozotti tranziton, amikor meg nem 
tudom, hova erek es egyikbe sem akarok belegondolni.

Ket nap mulva repulovel utaztam tovabb delre, 1000 km-re Manilatol. 
Fantasztikus volt. Atrepultunk Del-Luzonon, a Taal vulkan karimaja 
mellett, es a Visayas szigetvilag felett. Kisebb-nagyobb kiterjedesu 
szigetek es szigetcsoportok puposodtak ki a vizbol, szeles, feher 
karimaval melyen kiszakitva a tengerbol. Masfel ora mulva elkezdtunk 
ereszkedni. Hosszan kovetve a partvonalat a magas palmaerdok utan
egyre surubben lakott ovezetek fole ertunk, gyarak, uzemek, hajo-
dokkok, majd elertunk Cagayan folyo deltatorkolataig, melynek part-
jarol colopokon terpeszkedo kis hazacskak logtak a mederbe.
A varosbol kifele hatalmas zoldgyepu golfpalya utan meredek leszallas.
Megerkeztunk. Leendo munkatarsaim messzirol kiszurtak, mivel nem 
volt sok kulfoldi a jaraton. Taxit fogtunk,  utkozben uj otthonomban 
sietosen kipakoltuk a cuccomat, s az otthonba vettuk az iranyt.

Az otthonban toltott elso napomon maig elmosolyodok. Jim Messick-
kel, az amerikai uzletemberrel es munkatarsaimmal szorongtunk a 
kocsiban, a filippino nok csicseregtek hozzam, nagyon izgatottak 
voltak, hogyan tudjak majd megtalalni velem a kozos hangot. Hat en
meg igazan izgatott voltam - es kiehezett.  Jim egyebkent ket evig elt
ebben a varosban, sok mindenben segitette Balay sa Gugmat. 
O" eppen elhagyni keszult a Fulop-szigeteket. 

Ebedre ertunk ki, a haz feldiszitve, gyerekek, dolgozok, szomszedok 
siettek tiszteletuket tenni nalam. A gyerekek tanyerra kiraktak a rizst
es a halat, s felszolgaltak reszemre az o asztaluknal. Evoeszkoz hijjan
nekialltam en is kezzel enni - hiszen Indiaban eleg gyakorlatot szerez-
tem -, de a fozott hal olyan gusztustalanul nezett ki, hogy alig tudtam 
mosollyal ledugdosni torkomon. Kovetkezo meglepetesem a rizs volt.
Ahogy felkapartam a ragacsos rizst tanyerom aljarol, vele egyutt jott a 
tanyerra rakovult elozo napi maradekbol - gondolom, a mosogatas nem
volt erosseguk.  De a sracok olyan rendithetetlenul lelkesen vigyorogtak
felem, hogy a rizst is sikerult lenyomnom.



(folyt.kov.)