"Az Új Szó " amint az várható volt nem közölte írásomat,..
Kérdésemre, hogy miért nem ismét kitérő
választ adtak. A közvélemény nálunk egyáltalán
nincs informálva erről a ... sikerről." B.J.
Valóban a monopolhelyzetben lévô pozsonyi "Új Szó"
szelektál, azaz gyakorlatilag cenzúráz.
Nádasdi István
"A Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsa
tevékenységének elsô átütô és kézenfogható eredménye"
"Aki egy kicsit is figyelemmel követi Szlovákia EU- integrációs
törekvéseit annak észre kellett venni, hogy mekkora ür tátong a
deklarált ígéretek és a valóság között. Erröl legjobban az évente
elkészített országjelentések árulkodnak. Az idén júniusban Jan Marius
Wiersma, Európa parlamenti raportôr állította össze ezt a tervezetet,
amely összességében pozitív képet fest Szlovákiáról. A magyar közösség
létkérdéseirôl alig tesz említést ez a jelentés. Adatközlôként Wiersma
úr Csáky Pált, a kormány kisebbségi ügyekkel foglalkozó
miniszterelnök-helyettesét jelöli meg. A jelentés tartalmával
kapcsolatban csak az MVSZ SZOT elnöksége ad ki nyilatkozatot, melyben
elfogadhatatlannak tartja a magyar közösséget érintô semmitmondó
fejezetet. Persze Csáky Pál mindezt sajátos szemszögbôl nézi és a
következôket állítja: "Én még nem láttam a jelentést, semmiféle
kezességet nem vállalok a tartalmáért, hiszen ez egy EP képviselô
jelentése." ( Új Szó, június 28.)
Súlyos mulasztás, ha egy miniszterelnök-helyettes egy olyan jelentéshez
adja a nevét, amit késöbb sem ismer. Felmerül a kérdés: Csáky Pál vajon
felelösségteljesen látja el feladatát a magyar közösség
érdekérvényesítésének külföldi megjelenítésében? A válasz nem lehet
kétséges. De nézzük meg mirôl is árulkodnak a krónikák, amikor Csáky Pál
még "szimpla" parlamenti képviselô volt. "Kérem tisztelettel, azt
hiszem, kollégáim nevében is kijelenthetem: a magyar parlamenti
képviselöknek valakik igenis parancsolhatnak. Nem a köztársasági elnök
úr, nem a parlament elnöke, nem a miniszter elnök úr, csak Önök!" Ezt
Csáky Pál 1994. január 8-án mondta több ezer választott magyar
parlamenti- és önkormányzati képviselö elött a Komáromi Nagygyülésen. (
Én így látom ezt most is helyesnek.)
Térjünk vissza ahhoz a ponthoz, hogy az ún. Wiersma-jelentéssel
kapcsolatosan csak az MVSZ SZOT elnöksége adott ki elmarasztaló
nyilatkozatot és késôbb július 14-én a nagy visszhangot kiváltó
memorandumot. Erre azért volt szükség, mert július 25-én járt le a
módosító indítványok benyújtásának határideje az országjelentéshez.
Ennek a memorandumnak és a Belgiumban müködô Közép-európai Emberi
Jogokat Védö Bizottság kitartó és szívós lobbizásának köszönhetö, hogy
az európa-parlamenti képviselök számos módosító indítványt nyújtottak be
Szlovákiára nézve a magyar közösséget hátranyosan érintô
megkülönböztetések felszámolására. Ezek tükrében csak természetes volt,
hogy július 16-án a Szlovák Nemzeti Párt idegesen reagált az MVSZ SZOT
Memorandumára. Anna Malíková sürgette a Szlovák Távirati Irodának adott
nyilatkozatában egy új törvény szükségességét, amely a köztársaság
védelméröl szólna. Kifejtette: „Ezért a SZNP minden körülmény
megvizsgálása után feljelentést tesz a Legfelsöbb Ügyészségen és kérni
fogja ennek a szervezetnek a betiltását, valamint mindazok megbüntetését
"akik a Szlovák Köztársaság területi egységének megbontására
törekednek." Anna Malíkovától és pártjától ôszintén szólva mást nem is
vártam. Annál inkább " vagy mégsem? " meglepett az az elhatárolódás,
mely Csáky Pál, Duka Zólyomi Árpád és Duray Miklós nevéhez füzôdik.
Fontos körülmény, hogy nem az MKP határolódott el a memorandumtól, hanem
csak három képviselôje. Tragikomikus és tudathasadásos állapot az,
amikor valaki önmagától határolódik el és egyúttal az MKP választási
programjától is. De pillantsunk vissza ismét a közelmúltba. A Magyar
Koalíció Pártjának megalakulását egy szerzôdés szentesítette, melynek
legfontosabb tétele így hangzik: "A közös politikai program alapja a
választott képvisel?k 1994. január 8-i komáromi nagygyűlésén elfogadott
dokumentumok tartalmának politikai vállalása, a bennük foglalt
célkitűzések elérése, azaz a belsô önrendelkezés, a területi
önkormányzat vagy autonómia megalakítása, a helyi vagy számbeli
kisebbségben élôk személyi autonómiájának megteremtése, valamint a
magyar közösség és a szlovákok közötti partneri viszony kialakítása.
Ennek érdekében készek élni minden törvényes eszközzel belföldön és
külföldön egyaránt." ( A szerzôdés 4.cikkelyének 4. bekezdése.) Duray
Miklós ehhez még hozzáteszi a saját mondanivalóját: "Ma csak annak a
politikai cselekvésnek van legitimitása, amely ezen a nyomvonalon halad
..... . A nagygyűlésen elfogadott mércét csak túllépni lehet, alatta
maradni nem szabad." Magyarázatként ilyenkor azt szokták mondani:
Tempora mutantur, et nos mutamur in illis " vagyis - Változnak az idôk,
változnak az emberek is. Duka Zólyomi Árpádnak pedig, az MVSZ SZOT
legitimitását kétségbe vonó kijelentéséhez csak annyi a hozzáfűznivalóm,
hogy az MVSZ megnyerte sorrendben immár harmadik perét is. Ez feljogosít
arra, hogy bizakodva tekintsek a Legfôbb Ügyészség által ellenünk
kezdeményezett per augusztus 30-i tárgyalása elé is. Remélem, hogy ez
után a világ legnagyobb magyar civil szervezetének is megadatik a békés
építkezés lehetôsége.
Befejezésül magamtól inkább azt kérdem öszinte legyek, vagy udvarias?
Én az elöbbit választom és azt mondom: Gyakran elfordul az emberekkel
föleg közszereplökkel, hogy műveltségüket nem tudja követni erkölcsi
tartásuk."
Borbély József, MVSZ SZOT elnökségének tagja
|
