Kedves Lista!
Most egy olyan tudományos jelenséget demonstrálok, ahol az
elakadás mind szakmailag, mind gazdaságilag tarthatatlan.
Ugyebár Lovas László feltette a Pszichotron listára, hogy
egy agy-geometriájú műagy-modellt fog készíteni, amelyet
oldatokban áztatva összehasonlító EEG-vizsgálatokra fog
használni. Kérte a lista tagjait, hogy szakmailag szóljunk
hozzá. Nos, hogy magánban ki hogyan szólt hozzá, azt nem
tudhatom, mindenesetre a listán én egyedül szóltam hozzá.
László főleg a sóoldat koncentrációra kérdezett rá. A
listás hozzászólásom kettő dolog köré koncentrálódott:
1/ Bókkon István barátom biokémikus létére rengeteg
ide vágó külföldi és hazai szakirodalmat katalogizált,
illetve az azokból levezetett következtetéseit egyrészt
magyarul már megjelenttette (-Biokémia akadémiai havilap,
Harmadik Szem, Ufó Magazin-), másrészt nívós angol nyelvű
lapokban várólistás státuszt szerzett nekik. Ez utóbbiak
közül egy „fizetős”, pont ahol a leghátrább van a cikke.
Mire valóban meg is jelenhetne, addig 77-szer ellopják a
benne lévő koncepciókat, és már az el is végzett
kísérletekből fognak beszámolni. A többi amolyan nesze
neked „warm congratulations”, ülj be a tehertaxiba, aztán
menj el belőle bevásárolni a szükségleteid szerint a Duna
Plázába vagy a Camponába…..
2/ Közzé tettem, hogy bár nem tudom az EEG-kísérletek
gyakorlati céljait, mindenesetre nem csak az agy
geometriájú mű-modellel kell összehasonlítani az élő
eredményeket, hanem a férfi agy és a női agy közötti
különbségek összehasonlításából is le lehet szűrni új
piacképes kutatási csapásirányokat.
Nos, István barátom otthon fekszik betegen, nem tudom, hogy
mostanában érdemben hozzá tud-e szólni, de az egy még
talányosabb kérdés, hogy annak lehetnének-e lesznek-e az
eddigi trendektől eltérő gazdasági következményei is…. Az
én megjegyzésem „se kutya”, ugyanis sokat katalogizáltunk
és fordítottun együtt Istvánnal, tehát én is tudok
tájékozódni az eddigi dolgokból. Én is egy anyagi
kényszerből felfüggesztett kutatói ciklus csúcs-termését
tettem közzé.
Ha a korábban tapasztalt dolgaimra és az itt közzétett
tanulságra mint egy gondolatkísérletre tekintek, akkor be
kell vallanom, hogy elégedetlen vagyok a „körforgásos
szimbiózis” féle elméletemmel: ami arról szól, hogy te csak
tedd a dolgodat, folytasd a kutatást, és ha senki sem
támogat, akkor is tedd közzé, és kezdd ismét elölről az
egészet ugyanezen minta szerint, és majd meglásd, egy szép
napon „hátulról vállon vereget” a viszonzás…... Az én
ezzel kapcsolatos transzcendens és „őr-szoftveres”
kísérleteim egyrészt azt mutatják, hogy a gazdasági kérdés
a mostanra kicsúcsosodott átfogó és általános végszükség-
helyzetig bezárólag férfi-nő egyetértési kérdés volt,
mostantól fogva viszont ama sokat emlegetett „kiosztó
ciklus” az egyetlen, ami segíthetne; - no persze ez is csak
addig értendő, amíg majd sikeresen be nem szabályozom a
rövidesen közzéteendő „Alternatív Pénz” modelljét. AZ
EGÉSZ KIOSZTÓ-CIKLUSOS, KORREKT ’NOMEN EST OMEN’-EKKEL
OPERÁLÓ DUMÁM ALIGHANEM VALÓJÁBAN CSAK ARRA VOLT JÓ,
HOGY AMIKOR RÖVIDESEN KÖZZÉ TESZEM AZ ALTERNATÍV
PÉNZ MŰKÖDŐ MODELLJÉT, AKKOR MAJD UGYANOLYAN KUSS
LEGYEN KÖRÜLÖTTE, MINT AMEKKORA MOST A CSÖND AZ
ÖSSZES LISTÁS MOZAIK BÁRMIFÉLE GAZDASÁGI VONZATA
ÉS/VAGY ASSZOCIÁCIÓJA KÖRÜL. Ugyanis az érték ama
körforgásos szimbiózisára vonatkozó kitartó pozitív
várakozásaim lám ide torkollottak; - a Tudás-alapú rendek
mindenhonnan mindig visszakényelmesedő dagonyázásának
konstruktív és „felettes” noszogatása csak egy átmeneti
szakasz volt, amin már túl vagyunk…….
Mindezzel együtt Lovass Lászlónak a lehető legeslegjobbakat
kívánom! Ugyanis biztosan tudom, hogy ha van pénze egy agy-
geometriájú, sóoldatban áztatott összehasonlító mű-modell
megépítésére, és a hozzá tartozó kísérletekre, akkor
ráadásul annál sokkal több kísérleti terv van a fejében,
mint amennyire most rendelkezésére áll a fedezet.
István barátom mindig a meglévő támogatási források
megosztásában gondolkodott, minden erőfeszítése ebből a
modellből indult ki. Mindig a meglévőnél szeretett volna
sorba állni, holott ma már csak az ilyen források hirtelen
megsokszoroz(-ód-)ása az egyetlen épkézláb alternatíva. Az
összes munkáját „előreadta” a sorban, de nem lát el a sor
elejéig, hogy hátraküldték-e egy borítékban a viszonzást.
Annyit persze tud, hogy ha hátra is küldték, akkor nem
érkezett meg hozzá…. Már a harmadik hete fekszik otthon
betegen. Ezenközben az én vállamat egyelőre csak az
alternatív pénz know-how-ja „veregette meg hátulról”, tehát
ha soványan is, de alighanem pislákol a körforgásos
gazdasági szimbiózisra utaló nagy-nagy gondolatkísérletem.
Nyugaton egy kutató prof.-nak az intézeti számláján úgy
teszik letétbe a pénzt, hogy akkor tudja nagyobb részét
felszabadítani egy kutatónak, és kisebb részét önmagának,
ha fel is veszi azt a kutatót, vagy szerződést köt vele egy
kutatási tervre. Különben a pénz ugyanúgy holt pénz marad,
mint ahogy itthon szinte minden pénz holt. Nyugaton a
legtöbb helyen az ilyen kutató-cégeknél letétbe helyezett
pénzre tekintenek úgy, mint aminek a fedezetét majd a
kutató team fogja utólag megteremteni. Az én alternatív
modellem is ebből indul ki, de elég ciki, hogy nekem
mindenféle kényszerítő elemmel is meg kell fűszereznem ezt
a gazdasági evidenciát: nevezetesen, hogy a kutatás a
pénzkibocsátás igazi fedezetét képezi, és ne az önkorlátozó
sóherséggel kibocsátott aprópénz után maradó fityisz legyen
a kutatók osztályrésze.
Az „alternatív pénz know-how”-ja itt forrt ki a Pszichotron
és a HIX listák rossz trendjein, amiről a listák elindítói
természetesen nem tehetnek. Sőt, minden dicsőség az övék,
mert a mások hibájából rossz koncepciót a saját vállukon
viszik, ráadásul ez a teher időközben meg is hozhatja
a „termését”.
Tom
|