Kedves Mindenki!
Mar majdnem egy honapja nem tudtam jelen lenni koztetek, olyannyira,
hogy meg olvasni sem tudtam a soraitokat :(
Most megprobalok ujra bekapcsolodni a tarsasagotokba.
Felmerult egy kerdes az utobbi szamok egyikeben: "mi a lelkiismeret?"
>>> A lelkiismeret szerintem annyira az ember bensojeben van, hogy keptelenseg
>>> azzal magyarazni, hogy ez a kozosseg tulelese erdekeben van/jott letre.
>> Miert is? Szerinted mi a lelkiismeret?
> Az ember egyik alapveto tulajdonsaga, ami azert tompithato,
> elhallgattathato.
Egy nagyszeru es tiszta lelku lany egyszer azt mondta nekem:
"A lelkiismeret olyan, mint egy haromszog a lelkunkben. Ha rosszat
teszunk, a haromszog megfordul a tengelye korul es a sarkai szurnak,
ez faj, ez a lelkiismeret. Ha tul sok rosszat teszunk, a haromszog
sarkai elkopnak es mar nem szurjak a lelkunket, akarhogy is forognak."
Azt hiszem, ez egy egesz jo meghatarozas, nekem legalabbis tetszik.
Szivesen meselnek most nektek, mert nagyon boldog vagyok! Hogy mi
tett boldogga? Az alberlet, a sajat konyha, az eljegyzesunk, a tomeny
szerelem, vagy mindez egyszerre? Ki tudja? ;) De nagyon jol erzem
magam a boromben. Kivanom nektek, hogy legyetek ti is ilyen boldogok!
Ismet kiragadok par sort a legutobbi termesekbol:
> > Ki fog emlekezni nehany ev mulva hogy mennyi mindenrol mondtatok
> > le, es ki ertekeli az ilyesmit?
> Eleg, ha en magam emlekszem, es en ertekelem.
Nora! Ez nagyon tetszett! Ebben szerintem igazad van. Es ugy
gondolom, hogy ebbe a mondatodba meg Kicsi VUF sem kothet bele ;)
Mellesleg velem tortent mar olyan (regen!) hogy egyszerre ket fiut
szerettem ugyanolyan hevvel, az egyikkel egyutt is voltam, a masik
utan vagyodtam, es boldogga tett, ha a kozeleben lehettem, de akkor
ereztem magam a legjobban, ha kettojuk tarsasagaban egyutt lehettem,
persze ok nem tudtak ezt, nem is tudtak meg soha, mert nekem is
vannak elveim ... mindenesetre igy visszatekintve azt mondom neked,
hogy akkor igazan tiszta szivbol es egyforman szerettem oket, bar nem
tettem azt, amit valoban szerettem volna - mindezek ellenere azt
mondom, hogy akkor meg tudatlan voltam, nem tudtam, hogy ilyen
boldogsag es ilyen szerelem is van, amit most magamenak tudhatok (vagy
nem hittem, hogy nekem jar ilyen). Tovabba a szerelem-szeretet
gondolatahoz hozzafuznem a velemenyem: szerintem Juannak igaza van
abban, hogy a szerelem onzo, a szeretet pedig onzetlen. Mert ha az en
parom megismerne egy lanyt, akivel szeretne egyutt lenni (nem
baratsag cimszo alatt), akkor en tuzzel-vassal tiltakoznek az ellen,
es mindent megtennek, hogy mellettem maradjon, akkor is, ha ugy
ereznem, hogy az a masik lany tobbet tudna neki nyujtani, mint en ->
szoval nem a kedvesem javat nezem, hanem a sajatomat. Igenis onzo
modon magamnak akarom Ot es nem vagyok hajlando osztozkodni rajta. O
az enyem, en pedig az Ove vagyok. Es termeszetesen O is onzo modon
sajat maganak akar engem es O sem lenne hajlando osztozkodni rajtam
senkivel. Juannak igaza van ebben. Azt viszont nem gondolnam, hogy ez
az onzes egy egeszsegtelen dolog. Masreszt pedig a szeretetet es a
szerelmet osszehasonlitani is olyan, mintha a fokhagymat
osszehasonlitjuk a voroshagymaval. Igaz, mind a ketto hagyma, de a
fokhagymanak peldaul tobb gerezdje van, a voroshagymanak csak egy,
vajon a voroshagyma egeszsegtelen a fokhagymahoz kepest, vagy a
fokhagyma egeszsegtelen a voroshagymahoz kepest? ;)
Meg egy gondolat, vagyis valasz Kicsi VUF kerdesere:
>Azt nem ertem, hogy titeket miert erdekel ennyire a masik multja?
Nos, a masik multja alapjan (valamint arckifejezeset, szemet,
mozdulatait figyelve, mikozben elmeseli a regi dolgokat) mar lehet
kb. latni, hogy mire szamitsunk, az illetonek milyen az ertekrendje,
mik az elvei, milyen kulso hatasra hogyan reagal, vagyis, hogy mit
varhatunk Tole. Nem arrol van szo, hogy meg kell itelni a masik
multjat, hanem arrol, hogy a multja hozza tartozik az emberhez, annak
ismereteben kozelebb kerulunk hozza, jobban megismerjuk, es
alkalomadtan konnyebben segithetunk neki, jobban tudjuk, hogy eppen
mire van szuksege, ha bantja Ot valami.
Engem mindig zavart, ha egy baratom nem mondott semmit a multjarol.
En ugyanis mindig konnyeden beszeltem akarkinek a multamrol (ezt itt
tudja, tapasztalta is mindenki ;)), es ha valaki, akit tiszta szivbol
szerettem, nem meselt nekem egy felhangot sem a multjabol, akkor ugy
ereztem, hogy nem bizik meg bennem, attol tart, hogy kiszolgaltatom
Ot valakinek, tehat szerinte en nem vagyok erdemes arra, hogy
megossza velem a multjat. Ezzel falat vont maga kore. Nem
eroszakoskodtam, de biztos, hogy nem lett hosszutavu kapcsolat
az ilyenbol. -> Tamas is hasonlot irt ebben a temaban.
Valamint Peter szegezett a tarsasagnak (fokent Tamasnak) egy kerdest:
> Peldaul: ha valaki valamikor (tegnapelott, egy honapja, harom eve)
> megcsalta parjat, az ugy lezarult es nem lesz folytatasa, a masik
> akkor nem tudott rola (vagy legfeljebb gyanakodott de semmi tobb),
> es ez mindenfele ertelemben mar a mult resze, szerinted el kell-e
> mondania a parjanak utolag? Az en valaszomat egyelore nem irom le,
> lassuk elobb, masok mit mondanak...
En azt mondom, hogy nem szeretnek tudni a dologrol. Van egy olyan
mondas, hogy "amirol nem tudunk, az nem faj", ezt en mar tapasztaltam
is regen egy masik kapcsolatomban (amikor egy ilyet megtudtam, fajt,
es szerettem volna, ha nem kellett volna megtudnom) ezert mondom,
hogy en nem szeretnem tudni, legyen az O lelkiismereti gondja, ne
okozzon nekem meg azzal is lelki gyotrelmet, hogy elmondja.
Vegul Tomikanak mondanam (aki ugye vagyodik platoilag egy holgy
irant), hogy SZVSZ a dontes a no kezeben van. Torodj bele a sorsodba,
ne emeszd magad ezen. Keress valaki mast, ha O nem akar Teged.
Sziasztok: Ivett
|
