Aztan egy honapot kinn is dolgoztam a nyomornegyedekben.
Itt talalkozhattam szamomra egyedi, de Indiaban altalanos 
embersorsokkal, az ottani szegenyseg kulturajaval, eletevel, 
es olyan vendegszeretet tapasztaltam, melyet meg sehol masutt.

Egyszer kilatogattunk egy felreeso bombayi kulterulet kicsi 
nyomornegyedebe. Ezek az emberek, akik ezt a foldet elfoglaltak,
es kunyhoikat raepitettek, messzi allamok visszamaradt teruleteirol
jottek annak remenyeben, hogy a varosban munkat, vagy legalabbis
megelhetest talalhatnak. A foldterulet azonban egy kenyergyaros 
tulajdonaban volt. A tulajdonos minden aron szerette volna eluzni 
az ittrekedt nyomorgokat, s bizonyos idokozonkent megjelent 
buldozerekkel,  foldig tarolta a csaladok otthonalul szolgalo ossze-
takolt kunyhokat. Igy a taj arculata sokszor honaprol honapra 
valtozott.

Munkam reven talalkoztam ossze Sangeetaval, egy fiatal hindu 
lannyal. A hozzank kozeli nyomornegyedben lakott egy piciny 
hazikoban, mely belulrol kozepen egy magas funerlemezzel volt 
megfelezve. Sangeeta elmeselte, hogy leanykoraban, 14 evesen 
szulei ferjhez adtak ot. Nehany evig nagy szerelemben eltek 
ferjevel, de Sangeeta nem esett teherbe. A ferj egyre turelmetlenebb
lett, majd bejelentette. Vagy visszakuldi ot szuleihez, es "karteritest"
kovetel az elrontott hazassagert, vagy beleegyezik abba, hogy uj 
asszonyt hozzon a hazba, akitol gyermekaldast remelhet. Igy nosult
meg masodszorra ferje, mig Sangeeta maradhatott a haziko masik 
zugaban szeretett ferje mellett. O" latta el a haztartast, mosott az
uj felesegre es a gyerekekre. Cseledkent elt, s semmi remenye arra,
hogy valaha megbecsult emberkent eljen.

A hazassagok, osi hagyomanyaikhoz hiven legtobbszor meg ma 
is a rokonok altal kozvetitettek. Sokszor a menyasszony es 
volegeny nem is ismeri egymast a hazasag elott. Ezt meg a 
fiatalabbak, a felvilagosultabbak is termeszetesnek veszik. 
Makacsul hisznek abban, hogy akit a szulok kivalasztanak 
szamukra, azt a sors rendelte hozzajuk.
Julie jokedelyu, vidam fiatal lany volt, a noverszallon lakott. Muvelt 
csaladbol szarmazott, jol beszelt angolul, szakkepzett apolonokent 
dolgozott, s lelkesen vegezte a maga valasztotta hivatasat. Egyik
nap odajott hozzam, hogy elbucsuzzon, mert a jovo heten lesz az 
eskuvoje, haza kell mennie Keralaba. Megdobbentem, hisz soha 
nem meselte, hogy udvarloja van. "Tegnapig en sem tudtam" -felelte
vidáman.- "Most kaptam levelet szuleimtol, hogy ferjhez adnak. Alig 
varom mar az eskuvot, hogy megismerhessem, akit valasztottak."

Egyszer, legnagyobb varakozasomra, vegre meghivast kaptam egy 
pazar hindu eskuvore. Feloltottem gyonyoru narancsszinu selyem-
szarimat, s a ket apacaval, akivel mentunk, fogtunk egy riksat. 
Minthogy sotetedett, meg voltam gyozodve, mar csak a lakodalomra
erunk oda. Sotet utcakban kanyarogva hatalmas elkeritett terulethez
ertunk. Egy magas sator bejaratanal tett ki riksasunk. Atvonultunk 
egy voros-bordo-narancssarga vaszonbol varrt, kupolas sator alatt, 
rogyasig szines viragfuzerekkel, papirdiszitesekkel, vorosmintas 
kasmirszonyeg leteritve. Hatalmas nyitott ter kovetkezett, korben 
kivilagitott lampasoros palmafakkal. A focipalya nagysagu teruletet 
ket reszre osztottak. Az egyik resz vegeben oriasi szinpadot emeltek,
ez a szertartas helyszine. Diszletet egy viragokbol kirakott hatter 
adott, melyen a tancolo Siva bujalkodott egy pasztorlannyal a falon.
Az emelvenyen regi faragott tamlaju szekek, asztalka, szonyegekkel 
burkolva. Az emelveny elott elnyult nagy terulet ezernyi szonyeggel 
volt leboritva, tele terebelyes barsonypuffokkal, fotelekkel, parnakkal, 
ahol vendegek szazai ucsorogtek kenyelmesen csevegve, s 
felszolgalok kinalgattak a mamoros italok tomeget. 
A masik ter a lakomanak volt fenntartva. Kupolas standok kecseg-
tettek az etelkulonlegessegekkel, kulon a kenyerfelek, husfelek, 
illatos szaftok, edessegek, salatak, jegkremek. A bejaratnal kaptam 
egy talcat, arra kezdtem el gyujtogetni en is. Meghokkenve lattam 
azonban, hogy sehol sincsenek szekek es asztalok, az emberek 
lecovekelve egyensulyoztak egy kezzel talcajukat, a masik kezukkel
evoeszkoz gyanant kanalaztak magukba a pazar etkeket. Etkezes 
utan kirakott kancsokbol leoblithettem a kezem. A vendegsereg 
tobbsegben a lakomanal toltotte ideje nagyreszet, igy mikor keso 
este elkezdodott a szertartas, kenytelen voltam kevesed magammal 
kiverekedni magam a tomegbol, hogy a cserjesoron atkuzdve a 
szinpadhoz eljussak. 
Elkezdodott a ceremonia. A volegeny elol ult a szinpadon, varta a 
menyasszonyt, akit ferfiak hoztak be, osszefont karokba ultetve. 
Gyonyoru feher selyemszarit viselt, hosszu, bordo aranyhimes sallal 
tekerve. Leultek egymassal szemben. Viragfuzert akasztottak 
egymas nyakaba. Sajnos nem sok mindent fogtam fel a ket oras 
szertartasbol. Csak bamultam, ahogy a brahmin varazsol a kokusz-
dioval, a par arcat mindenfele szines festekkel maszatolta, olajat 
ont hajukra, tenyerukbe kulonbozo magvakat rejt, a menyasszony 
fatylat csavargatja a volegeny korul, ujabb magvak es aldasok, a 
hatterben Siva tancol furulyazva, a zene duhong, a kamerasok 
futkaroznak, maglya, tuz korul tancolnak, a menyasszonynak 
hetszer kell koruljarnia a tuzet ferjet kovetve, mezitelen labukkal 
megerintve a koveket a szonyegen, a falon Ganapati elefantarcu 
isten nyujtozik - az egesz olyan egzaltalt, olyan orvenyes. 
Mindenesetre tisztes hozomanyrol beszelnek a korulottunk 
tobbezer rupias szarit viselo holgyek. Toluk hallottam, nem 
egyszer elofordult mar, hogy egesz vendegsereg halt meg 
etelmergezesben egy-egy nagy eskuvo utan, mert nem meg-
feleloen taroltak az eteleket. En mar csak remenykedhettem...



(folyt.kov.)