Kedves Attila!
hix.nyelv #162, Láng Attila D.:
> Feltűnt, hogy héttől kezdve gyanúsan hosszúvá és bonyolulttá válnak a
> [finn] számnevek.
Egyesek is felvetették azt, hogy a régi finnugorok hatos
számrendszerben számoltak, mert csak hatig közösek a nyelvcsaládon
belül a számnevek (vmint még 'húsz', 'száz', 'ezer'). Azonban hatos
számrendszerben nyilvánvalóan nem lehet számolni.
Ezzel szemben hat felett valószínűleg összetett számnevek voltak
használatban: a '8' és '9' struktúrája öröklődött is minden nyelvben.
De a '7' a család egyes csoportjaiban eltér.
[Innen "hangosan" gondolkodás következik.]
A balti finneknél a '7' közös alapról származik, és van hosszú (finn
"seitsemän", karjalai "s^ec^c^imen", vepsze "s'iic^eme"), és rövid
formája (észt "seitse", lív "seis", vót "seitse~", lapp "c^iez^a^").
Ez kb. megfelel az északi ill. déli balti finn nyelvi felosztásnak. A
lappok nem balti finnek, de a számrendszer kialakulásakor már
csatlakozhattak a finnségi nyelvi areához. Ebből a szempontból
érdekes, hogy a lappban északi elhelyezkedése ellenére a rövidebb
alak van meg: ez ennek a formának az eredetibb formájára utalhat.
A fentiek felvetik bennem azt a gyanút, hogy a hosszabb forma
összetett szó: egy 'hét' jelentésű proto-baltifinn "*s'eic'c'3"
szóhoz járult egyes nyelvekben egy "m3n" végződés. Nagy a gyanúm,
hogy ez a végződés ugyanarra a 'sok' jelentésű finnugor szóra megy
vissza, mint a m. "negyven", "hatvan" stb. számnevek "-van/ven" tagja
(vö. finn "moni" 'sok'). Az összetétellé történt kiegészülés lehet,
hogy a testesebb '8', '9' szavakhoz való illeszkedés miatt történt.
Az eddigiekből talán kitűnik, hogy nem találtam adatot a balti finn
'7' számnév eredetéről: lehet, hogy belső fejlemény; lehet, hogy
átvétel. De nem az ie. "septm" átvétele, mert a magyar '7' ugor
megfelelőivel erre megy vissza (egy óiráni nyelven keresztül), és
ennek kapcsán sehol sem említették meg a finnségi párhuzamot.
Azonban a finnségi '7' "*s'ei-" kezdete megfeleltethető a megfelelő
szamojéd számnevek kezdetének, vö. nganaszan "s'ajb@" "enyec "sew",
szölkup "sel'c^i_". Sőt a szölkup esetén a második szótag is. Ehhez
még hozzátehető, hogy a nganaszan és az enyec esetén a szóvégi "-b@"
/ "-w" fejleménye lehet az ottani "bii?" / "b'iw??" '10'
számneveknek. Amennyiben a szölkup "-c^i_" is visszmegy a szölkup
"köt" '10' szóra (hangtanilag van lehetősége), a balti finn
"*s'eic'c'3" utótagja is azonosítható lenne. Így _talán_ a finnségi
'7' egy uráli alapon képzett összetett számnévre megy vissza.
Ugyanígy ismeretlen számomra a finn "kymmenen" eredete is. A finnugor
nyelvekben önálló használatban három '10' jelentésű szó található:
"*kümmen" a balt finn nyelvekben és a mordvinban, "*log~3" az obi-
ugoroknál, mariknál és lappoknál, ill. "*dasa" a magyar és permi
nyelvekben. Ez utóbbi iráni eredetű, az előbbiekban azonban vsz.
belső fgr. fejleménynek tekinthetők. Különösen figyelemreméltó a
"*log~3" csoportokon átívelő elterjedtsége.
A vepsze "k'ümn'e" forma azt sugallja, hogy a finnségi 'tíz' eredeti
alakja egy rövidebb "*kümmen" forma (egyébként a vepszében is
meglenne a szóvégi "n"). Ez tehát nem feltétlenül összetett szó, csak
a finnben bővült másodlagosan (ld. alább). Bár megfontolható a
szölkup "köt" '10' szó sugallta "*kümmen" < "*kütmen" < "*k3t m3n"
összetétel (a "m3n"-t illetően vö. a finn "seitsemän" utótagja); de
ez lehet, hogy már 'túlzás'.
Hogy még jobban bonyolítsam a dolgot, a fentiek felvetik a jenyiszeji
paleoszibériai nyelvekkel való kapcsolatokat, hiszen pl. a ket
nyelvben a '8' = "i_n'äm b@ns'aN qus'" azaz '2 híján 10', a '9' =
"qus'äm b@ns'aN qus'" azaz '1 híján 10' (vi. ugyanaz a szerkezet mint
a fgr. nyelveknél), és a '10' = "qu~s'" is összevethetőnek látszik a
szölkup "köt"-tel.
> Három szótagból állnak, miközben a legtöbb európai nyelvben az 1--10
> számneveknél ritkaságszámba mennek a háromszótagosak. És nagyon úgy
> néznek ki, mint amiket képeztek valahogyan.
Azért, ha szétnézünk az ie. nyelvek táján, akkor találhatunk három
szótagos alakokat, pl. ógr. "tettares/a" <mn> '4', ieu. "*ok^tóu"
(hosszabb forma) '8', ógr. "ennea" '9'.
A balti nyelvek sok példát mutatnak: vö. litván "keturi/ios" <mn>
'4', "septyni/ios" <mn> '7', "as^tuoni/ios" <mn> '8', "devyni/ios"
<mn> '9', "des^imtis" '10'.
Ugyanígy az ószláv: "jed1n6/a/o" <mn> '1', "c^etyre" '4', "deve,t1"
'9', "dese,t1" '10'.
[<mn> = melléknévi, nemenként különböző alakok (a végződésvariációk a
szótő utolsó msh.-jához járulnak)]
Látható, hogy a balti és a szláv esetében a számnevek az indoeurópai
előzményekhez képest hosszabbak lettek. Majd később az egyedi szláv
nyelvekben redukálódtak (de a '4' három szótagúsága a keleti szláv
nyelvekben és déliek többségében megmaradt).
Ugyanígy a balti finn nyelvekben is megfigyelhető a bővülés és a
redukció. A finn igen konzervatív a szóvég megtartásában, míg az
észtben (és a magyarban is) a szóvégi mgh.-k lekoptak. Sőt a finnben
a meglévő ragozási paradigmákhoz való illeszkedés miatt még további
testesedés is megfigyelhető. Ilyen pl. a "kymmenen" '10' (ragozáskor
"kymmen-" és "kymmene-" tövekkel).
----------
Összegzésül: Szerintem a finn "seitsemän" '7' és "kymmenen" '10' csak
másodlagosan (talán a '8' és '9' számnevekhez való közeledés miatt)
lettek hosszabbak: a '7' esetén összetétel, a '10' esetén tőbővülés a
valószínűbb. Ez nem zárja ki, hogy végső soron maguk az alapszavak is
összettek legyenek. ["A rövidség nem akadály", mivel a magyar "húsz"
számnevet is egy fgr. szóösszetételre vezetik vissza: "kojc'3" <
"koje c'3" 'ember+az', minthogy egy embernek összesen 20 ujja van.]
----------
Jelmagyarázat:
Ékezetek: "'": éles ékezet, aposztróf; "^": hacsek v. kúpos ékezet;
"~": makron, ill. betű vízszintes áthúzása; "_": alsó félkör; ",":
cedilla, farkinca.
Speciális betűk: "1": szláv lágy jer (mormolt "i"); "6": szláv kemény
jer (mirmolt "u"); "@": "svá (mormolt "e"); "3": fgr. nyelveknél
ismeretlen hangszínű mgh.; "?": hangszalagzárhang; "N": német-angol
"ng" hang.
|