Kedves InkSpot!
> kellene valami, ami termeszetes modon osszehozza az embereket! Van
> valakinek otlete?
Rengeteg lehetoseg van. Kinek-kinek erdeklodese szerint. Barmi, amit
szeretunk csinalni, "csinalhato" tarsasagban is -> es onnan egyenes
ut vezet a "termeszetes modon osszehozott emberekig". Lehet ez az
erdeklodes tanc, sport, muveszet, vallas, vagy barmely uj dolog
tanulasa. Szerintem konnyu embereket talalni - nehezebb elmenekulni
eloluk ...
> megismert emberek tucatjai utan
"Csak azt ismerheted meg igazan, akit megszeliditessz!" - Kis Herceg.
> Beleertve, de tul is lepve a klasszikus tarskeresest, a
> kapcsolatokban pont az a jo, hogy van az ember mellett valaki, akit
latni,
> hallani es erezni lehet egyszerre. Akivel le lehet ulni egy parkban vagy
> egy csesze tea melle es igazibol elbeszelgetni.
Szerintem nagyon konnyu ilyen embereket talalni. Csak el kell hinni,
hogy leteznek - mondjuk, en meg mindig vallom, hogy amit elhiszunk,
az szamunkra a valosag.
Emlekszem, egy idoben sokat jartam a konyvtarba abbol a celbol, hogy
Dali kepekbol olyan reszleteket rajzoljak le, amik a leginkabb
megfogtak. Egy ilyen konyvtari-rajzolos alkalommal odajott hozzam egy
lany, es arra kert, hogy mutassam meg neki a rajzaimat. Nezegette,
vegul mondta, hogy tehetseges vagyok, es kerdezte, hogy volna-e
kedvem hozza eljarni rajzolni tanulni, mert O rajztanarnak tanul.
Volt kedvem. Eleg sokaig eljarogattam hozza. Rajzolgattunk,
beszelgettunk, teaztunk, setaltattuk a nyolc honapos kislanyat a
parkban stb. Szerintem lehet ilyen embereket talalni.
> de visszaterve az eredeti temara, szerintetek az ilyen jellegu
> kapcsolatok nem vesznek ki sokat az emberbol? Nem leszunk ettol
> meg maganyosabbak? Nem lehetseges, hogy ezek a - magamtol idezve -
> "arctalan, szintelen, szagtalan" kommunikaciok elfeledtetik
> velunk, hogy hogyan is kell hus-ver emberekkel kapcsolatot
> teremteni?
Nem tudom igazabol Neked ezt pontosan megmondani, mert en nem szoktam
internetezni, csupan ide a Randira irok, nem igazan vagyok "halo-
rab". De, ha arra gondolok, hogy korabban sokat olvastam, es szinte
nem is beszelgettem az emberekkel, mert annyira jol ereztem magam a
konyvek vilagaban; es, hogy olykor megis felsohajtottam, hogy nekem
milyen nehez, mert maganyos vagyok, es nincsenek barataim - es nem
ertettem, hogy miert nincsenek -; vegul otthagytam a konyveket, es
elindultam tarsasagot keresni magamnak; akkor tulajdonkeppen azt kell,
mondjam, hogy a konyvek, a tobb eves magany nem vett el tolem semmit.
Nem tudom biztosra mondani, hogy ezek az "ujfajta" kommunikacios
lehetosegek nem vesznek-e el a hasznaloitol valamit - szerintem, ha
"esszel", mertekkel elnek veluk, akkor valoszinuleg nem.
> Komolyan mondom, hogy irigykedve gondolok vissza nagyszuleink
> fiatalsagara, amikor kavehazakba, balokba es mas kozossegi
> rendezvenyekre jartak az emberek, nem pedig otthon a sotetben ulve
> gepeltek, mondvan a barataikkal beszelgetnek...
Nagyszuleink eleg sokat szenvedtek is, az O eletuk sem volt csupa
moka es kacagas. Ne irigyeld oket! Nekik ott voltak a haboruk, a
zsarnokok, a diktaturak, nekunk meg itt van ez ... egyik sem jobb ...
Leteznek meg kavehazak, csak ilyen-olyan "Cafe" cimszo alatt, vannak
balok is - a gazdagoknak -, eppugy, mint regen, kozzossegi
rendezvenyek is leteznek: olvaso korok, szinjatszo korok, tanchazak
es sok egyeb. Es vannak ezek az uj lehetosegek: koncertek, disco,
internet -> egyszeruen csak tobb a valasztek, es lehet, hogy az
emberek tobbsege (mivel egy nagy rohanas az eletunk, semmire sincs
idonk szinte, ahogy Crazy is mondta - bar en azt mondom, hogy arra
van idonk, amire szakitunk ...) a kenyelmesebb megoldast keresi.
Boncolhatnank a temat tovabb arra, hogy miert jarnak tobben moziba,
mint szinhazba, es miert ragaszkodnak az emberek ahhoz a droghoz,
amit ugy hivnak: televizio? Miert olvasnak ritkabban? Egyszeruen
igy valasztottak, mert a konnyebb utat valasztottak. De lehetosegek
vannak azert -> kb. egy eve azon lepodtem meg, amikor egy lany bejott
az ambulanciara (egy klinikan dolgozom, ugye), es panaszolta, hogy
hegymaszo es maszas kozben meghuzodott a kisujja. Kerdezte a doktor,
hogy hol maszott hegyet itt az Alfoldon (szegedi vagyok), mire mondja
a lany, hogy edzeskeppen a hidon (alulrol) szoktak maszni - allitolag
engedellyel. Szoval, aki akar, ugy latszik, meg az Alfoldon is tud
"hegyet" maszni.
> Ugye nem csak en vagyok igy ezzel?!
Biztosan nem. En mindenesetre nem - de azert azt hiszem, hogy lehet
jokat beszelgetni olyanokkal is, akik nem pont ugyanugy velekednek
dolgokrol, mint mi magunk. Neha unalmas a sok: "igazad van, en is igy
gondolom", arra nem tudok mit mondani ;)
Szia: Ivett
|
Kedves Peter!
> > En hiszek abban,
> > hogy letezik az Igazi, eppugy, mint a meseben, olyan ember
> > (szerintem) aki egyszeri es megismetelhetetlen az eletunkben.
> Ilyen ertelemben mindenki az... es ezt most ne vedd pusztan
> kotozkodesnek, komolyan gondolom.
Igen, igazad van abban, hogy minden ember szinten egyszeri es
megismetelhetetlen az eletunkben. Ezen tul, ha kategorizalom
(cimkezem, ahogy irtad), akkor leteznek az eletunk "szindarabjaban"
szerepek, es mi, mint rendezok eldonthetjuk, hogy melyik egyszeri
es megismetelhetetlen ember jatssza el azt. Vannak a rokoni szerepek,
amik ugy tunnek, hogy adottak, es vannak barat, szereto, ferj,
feleseg stb. szerepek, amikhez megvalaszthatjuk, hogy kit rendeljunk
melle. Es, ha en eldontottem, hogy lesz az eletem szindarabjaban egy
Igazi nevu szerep, akkor lesz egy olyan is. Tolem fugg - ha nekem igy
jo, akkor lehet ilyenem, nem igaz?
Szia:
Ivett
|
