>Kedves Noémy!
Kedves Gyulus! Ha engem gyalázol, akkor miért nem én vagyok
a címzett?
>Koszonjuk a helyzetertekelest, azt hiszem, 1-2 >kivetellel
mindenki a listan egyet is ert vele.
Hm! Előbb rinyálunk, hogy „báncsák a kisebbséget”, aztán ha
vitázunk, akkor „mi vagyunk többségben”. Logikailag nem
klappol az az értékrend, amelynek a megkövecsesedett
egyakaratúsági kondájából most kiröfögtél néhány bumfordi
megjegyzés erejéig. Ez a megélt jogos düh, amit rövidesen
szeretetbe fordítok. De addig is töprengj rajta, hogy ami a
te érzéki csalódásaidban "kikristályosodottság"-ként nyer
dekódolást, az valójában az ürülék "fosszilizációja", és
nem a nemes anyagok "kristályosodása".
>Talan azt tennem hozza, hogy bar a hivatlan >torzsvendeg
(Sz.T.) valoban annyit írhat itt, amennyi >neki tetszik, a
tobbiek viszont annyira hagyhatjak >mindezt olvasatlanul,
amennyire csak akarjak.
Bizony, ez volna a mozaikosdi igazi lényege: Mindenki
felszabadultan ír, és meg is tanulja átfutni a számára
érdektelen dolgokat, de a számára érdekesekre viszont
felszabadultan reagálhasson.
Azt viszont becsülöm benned, hogy az álnéven röfögő
kannibál konda egyakaratúsági reflexeiben te legalább a
saját valódi neveden röföx. Azonban levonhatnád a vidéki
következtetést, hogy mi a valódi tényállás, és honnan dől a
kredenc, ha már a fővárosban nem merik vállalni a röfik a
valódi nevüket.
>Szerintem, aki mar regota itt van, tudja, hogy >mennyire
vegye komolyan Tamast, csak az uj belepoket >sajnalom,
akiknek eltomi az agytekervenyeit az o
>triplacsavaros gondolatmenete, es ettol panikszeruen
>menekulnek a listarol.
Ha valaki tényleg menekül, akkor az a röfögés elunása miatt
van. Én tiszta logikai egyenletekben közlő stílusban írtam.
Kedves Új tagok, érdemes visszakeresni az archívumban,
illetve magánban bármit megküldök. Gyula csak utólag
leértékelve, sőt érvénytelenítve szeretné látni mindazt,
amiben szakmailag kissé lepipáltam. Ez persze egy
mindennapos jelenség, ami nem kellene, hogy bántsa az
embereket, hiszen valamiben mindenki jobb a másiknál, és
ezeknek a többleteknek a felszabadult egymást való
szolgálata az Üdvözülés.
>Tehat IMHO altalaban jobb nem reagalni Tamas >irasaira,
talan csak annyit kene
>megtenni az idetevedok kedveert, hogy valaki hetente
>nyilatkozik a tobbseg neveben, hogy elhatarolodunk >tole.
>(Amennyiben csak egyvalaki vitatkozik ezzel, az >ugyebar
nem volna cafolat.)
A többség és kisebbség logikai csikicsukijait fentebb már
tömören feltártam. Ha megfeszülsz, sem tudsz mit kezdeni
ezzel az érvvel. Beleszülettél egy genetikai
jogfolytonosságba, örökölted annak genetikailag örökletes
betegségeit. Ezt a beteg nézőpontot szeretnéd másokon is
megismétlődve látni, mert nyilván szar lehet ilyen teherrel
kisebbségben, sőt teljesen egyedül lenni. Én pedig ennek a
gyógyítására vagyok szakosodva. Semmiképpen sem erőszakkal,
csak ajánlásokkal.
>Endre, talan Te, aki a mementokat mar ugyis
>begyakoroltad... ;-)
Endre kezdi megérteni, hogy vége a próbakörnek, egyetlen
esélye, ha átáll az én oldalamra, pl. egy újabb néven.
Úgyhogy te ott vidéken egy olyan nézőpontnak nyalizol, ami
bár létezett, de itt a székesfővárosban kimúlt. Inkább
fogadd el, hogy itt a kezem nem cocaláb. Ha érdemi érvekkel
érvelni képtelen lévén nem tudtál mit kezdeni az érdemi
logikai ciklusaimmal és „zárt-láncaimmal”, akkor ne engedj
a Lucónak, aki most rajtad keresztül akar engem a Bandival
összeugrasztani; - azt imitálva, mint ha feltámasztható
lenne az, ami harcba indult, de elveszett. Komolyan mondom,
olyan vagy, mint ha pl. a késő napóleonista történelmi
hagyományőrző körök ugyanabban az egyenruhában és szuronyos
puskával hirtelen beindulva újra akarnák játszani a
lengyelországi veszteségeiket, amit Moszkva alól
visszavonulva bukta el, illetve a waterloo-i végső csapást
is meg akarnák fordítani. Egy szép és fontos, de
beteljesült és lezárt történelmi fejezet részeként nincs
értelme többé éles doktrínaként is erőltetned a
nosztalgiádat, nosztalgiátokat.
Én leírtam a spontán öngyulladás képletét, amikoris az
egyik fél a szeretet-buzgósággal, a másik pedig a gyűlölet-
buzgósággal licitál. Persze otthon ülni és konfabulálni
lehet, csak nehogy akcióba is lendülj ennek a leketyegett (-
és jó „mór” módjára kötelességtevő-) értékrendnek a
nevében. Ekkor ugyanis menthetetlenül részévé válsz a
kísérletemnek.
Mindenesetre otthon ülni és konfabulálni* persze szabad, és
ebben az értelemben nincs kifogásom a leveled ellen.
(-*Konfabulálni: Mint pl. a viccbeli nyuszkó, aki a körmét
reszelve az erdő szélén a medve széttépéséről beszél-)
Tehát végülis a szeretet-buzgósággal licitálva a lévitáid
által gerjesztett gyűlöletbuzgóság ellenében nincs
kifogásom a leveled ellen. De ha olyanokat akarsz ellenem
uszítani, akiknek az én szeretet-buzgósági
egyakaratúságomban van az elpecsételt helyük…., nos Kedves
Gyulám, ahhoz azért én is hozzá szólnék, ha nincs ellene
kifogásod.
Ami pedig a lévitáid által gerjesztett gyűlölet-buzgóságot
illeti, ott is megvan a jó példa, csak át kellene helyezni
a súlypontot. De te addig se légy „Lee Harvey Oswald” a
számodra is idegenek harcában. Ők is csak a fordulópont
optimális időpontját és apropóját vizslatják.
Kizárt dolog, hogy ne tudnák: a divergencia, mint folyamat
és tendencia végpontja a végpusztulás, a konvergencia
hasonló végpontja pedig a szimbiózis. A teáltalad
felmutatott divergenciával szemben bármikor többszörös
intellektuális túlerő-demonstrációt tartottam. Te pedig
néha elhitted, hogy ha azt te elfelejtetted, akkor az a te
életfilmedből, a másokéból és az Akashák összesített
életfilmjeiből is törlődött. Most is csak ebbe az illúzióba
akarsz másokat belerángatni, de inkább engedd meg, hogy
kihúzzalak ebből a gödörből, ha már egyszer belém
kapaszkodtál. Te is hórukk, én is hórukk, aztán vagy együtt
döglünk meg, vagy együtt ússzuk meg. Igazad van, az nem jó
képlet, hogy te megdöglesz, én meg túlélek; - csak hát
furcsán juttatod kifejezésre. Most tehát ünnepélyesen
áthelyezem a hangsúlyt a többszörös konvergencia-
túlerődemonstrációra: Gyuluskám, ne kelljen többször
szajkóznom: itt a kezem nem cocaláb! A leveleimben
olvasható „röfögés” és „csaholás” hangutánzó igéket veled
kapcsolatban átváltoztaTOM „papagáj-csicsergéssé”, és
maradj változatlanul tanulékony papagáj, miközben új
doktrínák új retorikái szabadulnak fel az érzéxervek
számára. Bandival pedig engedj bennünket egy kissé más úton
kibékülni.
Esküszöm, hogy ha teljhatalmú rendőrfőnök lennék, egy
hajnalban teherautóba tuszkoltatnva elrabolnám, elvinném
kütyü-nézőbe, majd pedig szabadon eresztve adnék neki egy
valag pénzt, hogy Internet-szerte leírhassa, mit látott és
mit tapasztalt.
Hozzám mindig jöhetsz „szintén zenész”-nek.
A legjobbakat!
egyipTOMI
|
