Kedves awender!

HIX NYELV #899, >:

> Másik téma, most olvastam épp egy 19. századi angolkönyvben, hogy londoni
> nyelv járásban: childer = children 
> Óhatatlanul a német Kinder jutott eszembe, hogy itt valami kapcsolat lesz.

  Az angol |child| 'gyerek' szó történetéről jó összefoglaló olvasható 
itt: <http://www.etymonline.com/index.php?term=child>;. Angolul nem 
tudóknak: az angol |children| 'gerekek' szavon két többesszámjel van: 
az eredeti [i]-r[/i] (ami német |Kind| 'gyerek' > |Kinder| 'gyerekek' 
esetén is található), és egy |-n| (vö. angol |ox| 'ökör' > |oxen| 
'ökrök', n. |Ochse| > |Ochsen| 'ua.').

  Azt már en teszem hozzá a fentiekhez, hogy azért "kellett" új többes 
szám, mert az angolban az |-r| elavult, megszűnt élő többesszámjelnek 
lenni, így kiegészítették az akkoriban még élő |-n| pulrálissal. 
(Érdekes, hogy ennek van párhuzama a hollandban: |kind| > |kinderen|.)

  A kiindulási alap tehát az ősgermán |*kiltham| szó egy |*kild| 
rövidülése.  Délen ebben egy |ld| > |nd| elhasonulás történt, így lett 
a német, holland |kind|.  Az óangolban a szóelején az (ált. hosszú) 
magas magánhangzók előtti előtti |k| > |ch| palatalizáció nem ritka, 
vö. a. |cheek| 'arc, pofa' ~ n. |Kinn| 'áll', a. |chick| 'csirke' ~ n. 
|Küken| 'csibe', a. |chill| 'hűvös' ~ n. |kühl| 'hűvös' stb.  Ehhez jön 
még az angolban az ún. Great Vowel Shift nevű összetett hangtani 
folymat [i:] > [ai] változása, amelyet a helyesírás már nem jelöl.


> Már csak azért is, mivel az óvoda angolul is Kindergarten (persze a
> nursery school jobban elterjedt). 

  Ez direkt átvétel a németből.  Maga a német szó is fiatal, 1840-ben 
alkotta Fridrich Fröbel. Az első óvodát Angliában tíz évvel később 
alapítja meg Johennes Ronge, egy _német_ pap, aki nemcsak az intézményt 
hozta át a csatornán, hanem a német nevét is, amely egy az egyben 
meggyökeresedett(?) az angolban (hasonlóan a |weltanschauung|-hoz, a 
|gesundheit|-hez és társaikhoz).

[menyhertm irta...]
> Ha viszont az angolban van gondunk, akkor tanuljunk megelőbb
> németül.  De még jobb, ha mindjárt párhuzamosan
> tanuljuk a kettőt

Jópofi vagy, Móni.  De én továbbra is az angol-német sorrendet 
javaslom.  Manapság nemcsak jobban tesszük, de mindannyiunknak 
kutya kötelessége az angolt egy tisztességes szintig elsajátítanunk.  
Az angol több mint az egyetlen világnyelv, nélkülözhetetlen munka- és 
életeszköz.  Ezért kell előbb angolul tanulnunk.  Ezek után csak 
szerencsés jutalom, hogy egy idegen nyelv ismerete segit egy másik 
feldolgozásában, és ez különösen igaz az angolra, mert bámulatosan 
ötvözi a germán és latin (és görög, stb.) nyelvörökséget.

Teszek mégegy provokatív megjegyzést: aki tisztességesen tud 
angolul, az ne is bajlódjon a némettel, ha csak nem azzal keresi majd a 
kenyerét, vagy németül szeretne vkinek udvarolni.  Ezt azért mondom, 
mert ma már szinte minden tizenéves német diákból folyékonyan dől az 
angol.  Forditsuk energiánkat inkább egzotikusabb nyelvekre, egy 
germán után egy latin, stb.  Én az angol után a spanyolt tanultam meg, 
majd a kínait (később a németet csak önszorgalomból, és példáimból 
látszott hogy nem vagyok mestere).

Na szóval, hiányoltam is volna, ha nem kötött volna senki bele a 
hozzászólásomba.  Elvégre magyarok vagyunk, és a szőrszálhasogatás 
büszke nemzeti örökségünk.  De Móni, a pajkos szurkálódás közepette 
sikerült beárnyékolnod az írásom lényegét.  István barátunk ki volt 
akadva, hogy nem talált egy frappáns és hasznos definiciót a nehmen 
igére.  Én javasoltam egyet, saját bevált módszerem szerint.  Rá 
akartam vezetni, hogy mekkora élmény, és milyen hasznos, ha sikerül 
két idegen rokonnyelv között összefüggést találnunk.  Ilyen 
összefüggés pl. a nehmen-take szópáros, de maga a prepozició 
fogalma is.  Ha már egy nyelven megbirkóztunk vele, egy másikon jóval 
könnyebb.

A nyelvtani helyesbítésért, a lista nevében is, őszintén hálás vagyok.

üdv,
Józsi

> Már csak azért is, mivel az óvoda angolul is Kindergarten

  Én mindig abba vótam, hogy az egyszerűen jövevényszó, átvétel a
németből.

Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>A molekulátor – novella egy új találmányról (a Májusi kirándulás folytatása)
A vita olyasmi, amit legjobban egyedül lehet művelni. (Váncsa István)
A segítségedet kérjük: http://lattilad.org/segits.php

Helló,

> Na de ez a mondat szamomra ertelmezhetetlen:
> Hast du Lust mit zu kommen?
>
> Mit keres ott a zu?

A 'zu' -t már Tamás kimerítően kifejtette - később kérdés jön. Amivel én kiegés
zíteném, hogy
Hast du Lust mit zu kommen?
Hast du Lust zu kommen?

1) és 2) között jelentésbeli különbség, hogy a 'mit' nélküliben jössz, de egyed
ül. Tovább finomítható, hogy
megjelölöd konkrétan, kivel is történik a mozgás.

Hast du Lust mit mir zu kommen? => csak veled
Hast du Lust mit mir uns kommen? => csak velünk

De lehet finomítani, hogy kikkel még (vele (lánnyal), vele (fiúval) )

Én mindig megjelölöm, kiről is van szó, mert nem szeretem a mit levegőben függő
 bizonytalanságát. Bár lehet, hogy
rosszul teszem...

Üdv,

awender

Helló,

Engem gyerekként roppantul zavart, hogy a magyarban nincsenek nyelvtani nemek.

Ugyanis odaálltam egy társalgás mellé és szinte soha nem jöttem rá, hogy
férfiról, nőről, kutyáról vagy tárgyról van e szó.

Ez annyira zavart, hogy javasoltam, hogy használják az Ő fiú, Ő lány, Ő kutya
kiegészítéseket, hogy én is értsem miről van szó.

Másik ami nagyon zavar, hogy feleségem gondolatmenete rendkívül csapongó. Hogy 
függ össze ez a nyelvvel?

Nos beszél egy bizonyos témáról. Aztán vált, de észrevétlenül. Az Ő már nem az 
az Ő, hanem akár nemet is változtathat. Ez főleg akkor zavaró, ha van egy kolle
gája, aki Anna, de van egy barátnője is, aki Anna. Beszél a kolleganőről, aztán
 átvált a barátnőre - figyelmeztetés nélkül. Én meg szájtátva hallgatom és azon
 gondolkodom, mikor is volt nálunk a kolleganője...

Szóval szerintem ez egy komoly hiányossága a magyar nyelvnek, hogy egy harmadik
 személy akár órákig hallgathat egy társalgást anélkül, hogy rájönne, miről/kir
ől is van szó...

Üdv,

awender