Ha meg akarjuk pontosan fogalmazni, mi a szeretet, nehezsegekbe
utkozunk. Ez abbol adodik, hogy mindenki csak a sajat erzeseit
ismerheti pontosan, es nem lehet biztos benne, hogy masok ugyanazt a
lelkiallapotot elik meg; raadasul a szavak tokeletlenul adjak vissza
belso torteneseinket, es az is nagyon valoszinu, hogy mindenkinek
kisse mast jelentenek.

A szeretet lenyeget ezert nem is az erzesek oldalarol celszeru
megragadni, hanem a viselkedes felol. Az igazi szeretet cselekedet.
Szeretni valakit annyi, mint elosegiteni a fennmaradasat.

Nezzuk meg ezt kicsit reszletesebben. Akkor mondom, hogy szeretek
valakit, ha a puszta letezese kellemes erzest kelt bennem. Orulok,
hogy van; jol esik ragondolni. Ezert amennyire tudok, az o erdekeben
cselekszem; elosegitem a fennmaradasat, mert o szamomra jo erzesek
forrasa -- ezaltal o az en sajat fennmaradasomat segiti elo.

Ha egy lany (feleseg) szamara a baratjanak (ferjenek) viselkedese
allando stresszforras, akkor aligha mondhato, hogy az szereti ot,
barmennyire is bizonygatja ezt az illeto. Aki egy kapcsolatban
kritizal, gunyolodik, elszamoltat, feltekenysegevel kinoz, netalan
fenntartja maganak a jogot, hogy itelkezzen a masik folott es nagy
kegyesen "megbocsasson" neki (egy vele egyenrangu emberi lenynek!)
annak a viselkedesere a *szeretet* szo illik a legkevesbe.

Es meg egy nagyon fontos dolog: ha valaki szeret engem, akkor a
kedvemert valtoztat a viselkedesen. Azt javaslom, gondoljatok meg,
hogy a kapcsolatotokban mi zavar benneteket a masik fel reszerol, es
az elso adando alkalommal tegyetek szova! Peldaul igy:

- Te figyelj, nekem rosszul esik, hogy gunyolodsz / kritizalsz /
buntudatot probalsz kelteni bennem.

Ha erre valami olyasmi valasz erkezik, hogy: Jaj, ne haragudj, nem
akartalak megbantani, majd vigyazok, te pedig segits nekem azzal,
hogy mindig szolsz, ha valami rosszul esik - nos, ebben az esetben
megvan az illetoben a joindulat irantad, es van remeny a kapcsolat
rendbetetelere.

Ha ellenben ingerulten, folenyesen, lekezeloen, ellensegesen reagal
(pl. Jaj, ne kezdd mar! vagy: Tulerzekeny vagy, az a te bajod! vagy:
Na jo, hagyjuk ezt! stb.), akkor nincs is ertelme eroltetni a dolgot,
hiszen az illeto NEM VESZI FIGYELEMBE A MASIK FEL ERZEKENYSEGET! Egy
ilyen kapcsolat jovobeli kilatasai renkivul borusak.

Ilyenkor celszeru tullepni a konkret szavakon, es a masik fel
hozzaallasara reagalni. Valahogy igy:

- En nem gondoltam, hogy olyan rosszat mondok, amiert megerdemelnem,
hogy ilyen lekezeloen beszelj velem...

Vagy:

- Figyelj csak! Lehet, hogy tulerzekeny vagyok, de szamomra az a nagy
kerdes, hogy te figyelembe veszed-e az en erzekenysegemet!

Vagy:

- Gondolod, hogy ha ilyen folenyes hangnemben letorkolsz, akkor
nagyobb kedvem lesz ahhoz, hogy kedves legyek hozzad? / az jot tesz a
kapcsolatunknak?

Mindezt celszeru higgadt, targyilagos hangnemben, hatarozottan
mondani, ugy sokkal nagyobb a hatasa.

Ha valakinek felelmetes a fenti parbeszed, es ugy gondolja, hogy o
nem lenne kepes igy viselkedni, akkor gondoljon arra: joga van-e egy
kapcsolatban barmelyik felnek arra, hogy szova tegyen valamit, ami
neki rossz? Joga van-e kerni a partneret, hogy ne okozzon neki
kellemetlenseget? Joga van-e elmondani, hogy o hogyan latja kettojuk
kapcsolatat? Nos, mi semmi mast nem tettunk a fentiekben!

Probaljatok ki, meg fogtok lepodni, milyen jo hatassal lesz ez a
viselkedes a lelkiallapototokra!

Sok sikert.

vgy

Halli !


Ivett irta GLacinak:
>> sokan nem veszik komolyan a parkapcsolatot, hazassagot (tart
>> ameddig tart...)
> Szerintem ez a bizalmatlansagbol fakadhat, meg talan abbol is, hogy
> tudat alatt ezek az emberek nem tartjak meltonak sajat magukat egy
> tartos kapcsolatra, felnek a csalodasoktol, ezert eleve ugy allnak
> hozza, hogy belekalkulaljak a csalodasokat, azt gondolvan, hogy akkor
> konnyebb lesz esni, mert nem "pofara esnek".

A kovetkezoket nem azert irom, mintha nem ertenek egyet veled, hanem
inkabb "adalekkent":

Tehat: ismetcsak az jut eszembe, hogy kulonbozoek vagyunk. Ebbol
kovetkezik, hogy a csalodast is kulonbozokeppen eljuk meg. Most en is
beszelek 1 kicsit magamrol: mindig is szerettem (volna), ha kulonfele
haziallatok vesznek korul. Szeretem a cicakat, diszmadarakat, de meeg
a sokak altal nem annyira kedvelt horcsogot es tengerimalacot is. Amig
a szuleimnel laktam kertes hazban, addig is lehetettek volna ilyen
allataim ha akarom, most pedig hogy egyedul lakom, szinten csak
rajtam mulna. De nem veszek, mert tudom, mennyire meg tudom oket
szeretni, es mennyire fajna majd, ha nehany ev utan elveszitenem oket.
Ezt pedig tapasztalatbol tudom, mert regebben volt papagalyom, es
amikor elpusztult, borzasztoan ereztem magam. Valoszinuleg erzelmi
beallitottsag kerdese, ki mennyire tud megszeretni valakit-valamit.
Van olyan ismerosom, akivel ha beszelgetunk es a kutyaja kerul szoba,
mar azt tervezi, hogy a mostani utan milyet is akar. De mindez
nem csak az elolenyekre vontakozik. Vannak, akiknek szinte semmit sem
jelentenek a regi targyak; egy kavicsdarab a tengerpartrol ahol
gyerekkoraban jart, egy kis figura amit az elso szerelmetol kapott,
stb. En nem ilyen vagyok. Vagy ahogyan Brody enekli:

"Filleres emlekeim, oly dragak nekem,
 Ok tudjak mennyit er, az eletem."

Osszefoglalva: velemenyem szerint semmi furcsa sincs abban, ha az
egyik ember viszonylag konnyen tulteszi magat egy csalodason, a masik
pedig meeg a lehetoseget (marmint a csalodaset) is probalja tavol
tartani magatol.

> Nem hisznek, es nem csalodnak, mert aminek a letezeseben nem hittek,
> abban csalodni sem tudnak. Lehet, hogy tevedek, de igy gondolom, igy
> tapasztaltam eddig.

A hitrol mar soxor leirtam a velemenyem: nem akarat vagy elhatarozas
kerdese.

> En is igy gondolom, bar kicsit maskepp nevezem ezt a gondolkodast. Az
> erkolcs szerintem egyenes kovetkezmenye az ember onertekelesenek.
> Mert aki ugy erzi, hogy O maga eleg ertekes (es nem csak hangoztatja,
> csupan hiusagbol elhiteti onmagaval, hanem valoban, lelke legmelyen
> is ismeri es elismeri onmagat), es kepes eppen ugyanugy tisztelni a
> tobbi embert, ahogyan onmagat, akkor nem fogja eldobalni az ertekes
> embereket, sot, hamar kiszuri az ertektelent, es nem tervez, nem tesz

Lehet, hogy nem ert velem mindenki egyet, de szerintem az onmagunk
ertekesnek gondolasa, es ugyanakkor a masik ember tisztelete, elegge
utik egymast.



nolan

Sziasztok,

Moricz Tamas, Juannak valaszoltad:

>> "Termeszetesen lehet az "elsot" is oszinten szeretni es tisztelni. Sot!"
>
> Nekem sajnos eppen ellenkezo a tapasztalatom.
> Tobb lanynak voltam mar sz elso.. es... szeretni szerettek.
> Aztan meg megcsaltak. Utana meg ujra hivogattak.
> De akkor mar en mondtam, hoyg minek...

Tobb lanynak? Akkor ha jol ertem, a megcsalas kolcsonos...

> Most is valami hasonlo helyzetben vagyok.
> Szenvedek is piszkosul es ez sajna latszik is rajtam :(

Kicsit nagyon tomor, nem egeszen ertem, pl. azt, hogy mi az a hasonlo
helyzet es hogy kerultel oda. Titkokat nem ohajtok firtatni, igy viszont
roppant nehez tanacsot adni vagy barmit is segiteni.

 udv,
Gazso