Kedves Balázs!

HIX NYELV #978, >:

> Ha nekem nem hiszel, akkor kérdezz meg egy-két tősgyökeres
> angolajkú emberkét. )Készülj fel egy meglepetésre.) Igaz ugyan az,,
> amit a protekcionizmusról mondasz, de nem "pusztán" az a magyarázat.

  Sajnos, gondatlan voltam és mentés hiányában egy gépelszállás magával 
vitte az erre a kérdésre megírt válaszomat.  Még egyszer már nem tudom 
olyan részletezőn kifejteni. 

  Úgy vélem, ha egy angol emberkét megkérdezek, akkor nem is fogja 
érteni a kérdést: és idegen szó ("foreign word") helyett tőle idegen 
szót ("strange word") fog érteni.  Ezért ő a hosszú szavakra fog 
panaszkodni, és egy kalap alá veszi a germán eredetű szavakat a rövid 
idegenekkel.  De a hosszú szavak közt az ő "tilalmi" listájukon ott 
vannak a saját hosszú szavaik is: az .uk doménen a Google-lal keresve a 
|honesty| 600 ezres találati listája mellett a mindenféle (|true-|, 
|open-| stb.) |heartedness| csak 9 ezerszer fordul elő.  Az angol 
haszonelv itt is érvényesül: az (egyszeri) nyelvhasználóknak rövid 
szavak kellenek függetlenül a nacionáléjuktól.

  Ezzel szemben nálunk a XIX. sz.-i nemzetépítés rátelepedett a 
nyelvre: az a téveszme alakult akkor ki, hogy az idegen szavak léte a 
nyelvben a nemzetvesztés egyik jelensége.  És ez a téveszme 
beágyazódott nemzeti toposzok közé, és máig fertőzi a közgondolkodást.  
Az, hogy a 3 szótagos |média|-t miért kellene kizárólagos jelleggel 
felváltani a 7 szótagos |tömegtájékoztatás|-sal -- különös tekintettel 
a további összetételeikkel --, abban semmi ésszerűségi, nyelvi ráció 
nincs.  (Mint szinonimának, a |tömegtájékoztatás| szónak persze helye 
van a nyelvben; de a "nyelvvédőink" nem magyar szinonímákat akarnak, 
hanem az idegenek minél teljesebb eltörlését.)  Ez puszta hisztéria.

  Neked onnan más perspektívád van, mint egy magyarországi magyarnak.  
Ismerem a helyzetedet, hiszen a szlovák tömbön kívül élő szlovákként 
magam is szembesülök vele.  Életed párja biológus, így biztos tisztéban 
van vele, hogy a kis méretű, izolált populációkban teljesen más 
folyamatok zajlanak le, mint a nagy méretű, nyitottakban.  Egy faj 
jövőjét az utóbbiak határozzák meg és nem az előbbiek, tehát a "mi" 
nyelvszemléletünk (a te személyes szemléleted a magyarról, ill. az én 
személyes szemléletem a szlovákról) nem lehet irányadó a tömbnépesség 
számára.  Ami méretű genetikai sodródás "egészségesen" tart egy nagy 
populációt, az már elsöpörheti a kis, zárt közösséget.  Ha ez utóbbi 
miatt érzett félelmünket rávetítjük az előbbire, akkor éppen a 
fennmaradást lehetővé tévő szükséges változékonyságtól fosztjuk meg a 
még életképes nagy közösséget is. 

  Az idegen szavak mindig is gazdagították a nyelveket, a magyart is.  
És nem szabad, hogy megtévesszen minket az, hogy az idegen szavak 
beáramlása, mint általában a nyelvi változások, nem konstans, hanem 
subokban történik.  A gyors változásokat nyugalmi periódusok követik, 
amikor a korábbi szakasz változásai vagy megszilárdulnak vagy eltűnnek. 
 Ha viszont megtiltjuk a változásokat, ill. kissebbíteni kívánjuk a 
változások mértékét, akkor épp az adaptáció egyik mechanizmusát 
iktatjuk ki, ami hosszabb távon meg fogja bosszulni magát.


> Szabadjon nagyon halkan javasolnom, hogy üss fel egy szótárt és
> nézd meg az angol 'burr' jelentését.

  Ezt természetesen megtettem, és éppen a szótárt látva írtam le, amit 
írtam.  Azt nem mondtam, hogy közkeletű a szó ilyen értelemben, de ez 
nem is kérdés, mert mindegy, hogy a mai állapotot vizsgáljuk, vagy egy 
korábbit, amikor a |halo| éppen el kezdte archaizálni ilyen értelemben 
a |burr|-t.  Nem ez volt ugyan a forrásom, de a jelentés még megvan a 
SZTAKI on-line szótárában is: <http://tinyurl.com/dohzq>;.

  Hogy ne érjen a vád, hogy magyar forrású szótár alapján állítok 
valamit az angol nyelvből -- bár az ilyen szótárak gyakran hasznosak, 
mivel rendszerint archaikusabb állapotot őriznek az anyanyelvieknél, 
gyakran meghagyva olyan elemeket is, amik a gyorsan frissülő 
anyanyelvikből már avulás okán kimaradtak --, álljon itt egy 
versrészlet (kiemelés tőlem):
"from the rote of lingering, from a star
its _burr of light_
    nap fond   stole warn"

Egy másik (próza): "The embryo does not more strive to be man, than 
yonder _burr of light_ we call a nebula tends to be a ring, a comet, a 
globe, and parent of new stars"

Egy harmadik: "They stood within a _burr of light_ that brindled in the 
rushy dark".

Kedves Tamás!

>a Kosztolányi-idézetekkel való takarózás még nem legitimál.  Ha
>valaki rombolja a magyar nyelvet, akkor éppen Molnos az: semmi
>sem lehet károsabb egy eszmére, mint az annak nevében fellépo
>fundamentalizmus, bigottság.

Nemzeti nyelvünk a magyar nemzet közös alkotása, a magyar  kultúra
elsődleges hordozója és nemzeti önazonosságunk őre. Déry Tibor írta:
"A nemzet nyelvében él." A magyar embereknek a Kárpát-meden-
cében éppen úgy, mint szerte a nagyvilágban a magyar nyelv a
szellemi hazája, a közös szellemi otthona. A feleségem pl. a nemzet
földjéből kiszakított Erdély szülötte, akinek összetöpörödött, kicsi
Magyarországunk határain kívül kellett felnövekednie, nagyon
messze az én zalai dombjaimtól. Mégis sokszor ugyanúgy társítjuk
gondolatainkat, ugyanarra a versre gondolunk egyes helyzetekben,
ugyanazok a népdalok és magyar nóták vidítanak fel vagy szomo-
rítanak el bennünket, mert szeretett magyar nyelvünk a mi közös
szellemi otthonunk, mindketten ott érezzük magunkat otthon.

Szívesen "kalandozunk más nyelvi tájakra" (ő is öt nyelven beszél
folyékonyan) és "mindenhol" jó, de legjobb otthon, abban a
nyelvben, amely mindkettőnk számára a közös nemzeti hagyo-
mányt, a közös nemzeti kultúrát jelenti. Minden emberi kap-
csolat kommunikáció: a magyar emberek kapcsolatának közege,
éltető eleme így a magyar nyelv. Anyanyelvünk azonban nemcsak
kommunikációs eszköz, hanem esztétikai élmény, varázslat, gyö-
nyörűség is. Magyarul imádkozunk, magyarul énekelünk, magyarul
vitatkozunk, magyarul szavalunk; a pazar gazdagságú, lenyűgöző
szépségű magyar irodalomból merítjük szellemi táplálékunkat.

A magyar nyelv magyar hazánk földjének a lelke.  "Az a tény, hogy
anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok,
életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható"- írta Koszto-
lányi Dezső. De nemcsak nagy költőinknek, íróinknak, hanem
minden egyes embernek élete legnagyobb eseménye, az  eszmé-
lethez és a tudatos léthez vezető első ösvénye az anyanyelv.

NB: Nem a mások nyelvének a tiltásáról, sőt büntetéséről van szó,
mint egyes országokban, hanem a magunkénak a megvédéséről.
A nyelvvédelem - amint azt a felvidéki magyarok találóan kifejezték:
*nem mások ellen, hanem önmagunkért irányul*.

Ennek pedig nincs több köze a fundamentalizmushoz ill. a bigott-
sághoz, mint az önvédelemnek, vagy annak, hogy megvéded a
családodat.

Egyetértek veled abban, hogy a jövevényszavak gazdagítják a szó-
kincset; éppen ezért nem szabad őket nyakló nélkül irtani. Ezen a
téren Molnos Angéla erősen amatőrös megítélésem szerint is valóban
eléggé túllő a célon. Részemről viszont csak a magyar szóval csak
kevésbé pontosan kifejezhető fogalmakat indokolt találó jövevény-
szavakkal kifejezni. Ezek valóban gazdagíthatják nyelvünket. Őszinte
véleményem viszont, hogy túlzásba viszed a dolgot, Tamás, és a stílus
színesítésével ellentétben azt a sava-borsától fosztod meg. Tulajdon-
képpen rendszerint nagy élvezettel olvasom eszmefejtéseidet, de
a nem ritkán szinte bizarrnak tűnően eltúlzott jövevény-szóhasználat
valamint a  köznapi nyelv és az elegáns jövevényszavak tömege
teremtette inkongruitás számomra felettébb hatásromboló és zavaró.
"Just my opinion, mate..."

A nemzeti nagyjaink, zseniális költőink, íróink szavára való
támaszkodás (nem az azokkal való "takarózás") pedig igenis jogos és
méltányos. Ők nyelvünk felkent papjai. Az ő gondolatuk, szavuk,
megítélésük szerintem "legitimál".

Nyelvünket - szellemi hazánkat - védenünk kell, ha nem sze-
retnénk, hogy a Himnusz alábbi szavai anyanyelvünkre is jellem-
zővé váljanak:

"Szertenézett, s nem lelé
Honját a hazában..." :((


Balázs